Égő virágok között

 Könyvajánló – Samantha Shannon: Égő virágok között

Egy világ pusztulása előtt sokszor nem az utolsó pillanat a legérdekesebb, hanem az, amikor még mindenki azt hiszi, ez a világ elpusztíthatatlan. Amikor a régi veszélyek már csak történeteknek tűnnek, az emberek pedig továbbra is tervezik a jövőt, nem tudva, hogy hamarosan minden megváltozik

Az Égő virágok között ezt a pillanatot ragadja meg és meséli el A káosz gyökerei sorozat előzménytörténeteként.

Évszázadok teltek el azóta, hogy a sárkányok serege majdnem elpusztította az emberiséget. A legtöbben már csak a történelemkönyvekből ismerik a régi eseményeket, miközben Yscalinban, a levendulamezőkkel körülvett napsütötte vidéken látszólag minden a megszokott rend szerint működik. A király uralkodik, Marosa Vetalda a palotában él, Aubrecht Lievelyn Mentendont vezeti, Estina Melaugo pedig azok közé tartozik, akik még mindig vadásszák a sárkánylényeket.

Csakhogy valami megmozdul a háttérben.

Fýredel, a hatalmas féreg felébred, és onnantól kezdve már nem az a kérdés, hogy megtörténik-e a katasztrófa, hanem az, hogy ki hogyan próbál szembenézni vele.

Ez az előzménytörténet nem egyszerűen megmutatja, mi történt korábban, hanem átértelmezi azt is, amit már tudtunk. Ha olvastuk A Narancsfa-kolostort, akkor sokkal többet látunk Marosából, Aubrechtből és Estinából, és bizonyos döntéseik, amelyek korábban talán csak egy-egy rövid jelenetből voltak érthetők, egészen más jelentést kapnak. Nem véletlen, hogy a kötet egyik legerősebb szála Marosa története: itt végre nem egy háttérben létező szereplőként találkozunk vele, hanem megismerjük a helyzetét, a félelmeit, a korlátait és azt is, milyen erő lakozik benne.

Marosa ugyanis érdekes helyzetben van. Örökös, mégsem rendelkezik valódi hatalommal. Egy király lánya, mégis a saját otthonában is fogolynak érzi magát. A jövője papíron készen áll előtte, de valójában mások döntenek arról, merre indulhat tovább. És miközben a körülötte lévő világ lassan összeomlik, neki nemcsak egy sárkánnyal kell szembenéznie, hanem azzal is, hogy mit kezdjen a saját életével egy olyan rendszerben, amely eleve megpróbálta elhitetni vele, hogy nincs választása.

Ez az ellenállás egyik legérdekesebb formája a könyvben. Nem minden lázadás látványos. Néha már az is ellenállás, ha valaki nem hajlandó elfogadni azt a szerepet, amit mások kijelöltek számára.

Aubrecht története egészen más. Ő már sokkal szabadabban mozog a világban, mégsem egyszerűbb a helyzete. Királyságok, szövetségek, politikai érdekek és személyes érzések között próbál eligazodni, miközben egyre világosabbá válik, hogy nem minden döntést lehet békés úton meghozni. Az ő nézőpontja azért is érdekes, mert közelebb hozza egymáshoz azokat a politikai folyamatokat, amelyek A Narancsfa-kolostorban már egy kialakult világ részeként jelennek meg.

Estina pedig teljesen más oldalról kapcsolódik ehhez az egészhez. Ő nem palotában él és nem uralkodók között próbál lavírozni, hanem sárkánylényekre vadászik. Az ő történetén keresztül azt látjuk, hogyan készül fel valaki egy olyan veszélyre, amelyről a társadalom többsége már szinte el is feledkezett. Éppen ezért kicsit sajnáltam, hogy az ő szála a könyv második felében háttérbe szorul, mert nagyon érdekes karakter, és az ő szemszöge egészen más ritmust ad a történetnek.

És persze ott vannak a sárkányok.

Samantha Shannon világában soha nem éreztem azt, hogy a sárkányok egyszerűen látványos díszletek lennének. Van történelmük, vallási jelentőségük, politikai súlyuk és kulturális szerepük. Az Égő virágok között egyik erőssége éppen az, hogy megmutatja, hogyan reagál egy társadalom valamire, amit évszázadok óta csak legendának hisz. A veszély nem azért lesz rettenetes, mert senki sem tudja, mi az, hanem azért, mert már senki sem emlékszik igazán arra, hogyan kell vele szembenézni.

És közben lassan minden megváltozik.

Az elején még ott vannak a palotai problémák, a házassági tervek, a politikai döntések és a mindennapi élet apró gondjai. Aztán egyszer csak rájövünk, hogy ezek közül semmi sem számít ugyanúgy, mint néhány oldallal korábban. A világ szép lassan elveszíti azt a stabilitást, amelyről a szereplők azt hitték, hogy örökké tart. 

Talán ezért olyan találó a cím is.Az égő virágok egyszerre jelentik azt, ami elpusztul, és azt is, ami azután születhet újjá. A tűz felégeti azt, ami addig létezett, de ugyanakkor megtisztítja a terepet valami új előtt. Ez a kettősség végig ott van a történetben: minden veszteség mögött ott van a lehetőség, minden végén valami más kezdődhet el. A címadó kép ezért számomra nemcsak a pusztításról szól, hanem az alkalmazkodásról és arról is, hogy mi marad meg az emberből akkor, amikor már minden más eltűnik körülötte.

A könyv egyik nagy erőssége a hangulata. Samantha Shannon prózája itt is részletgazdag, lassabb, ráérősebb, és különösen jól működik a képi világa. Yscalin városa, a levendulamezők, a paloták és a lassan sötétedő ég mind nagyon erősen megjelennek. Ehhez rengeteget hozzáadnak Rovina Cai illusztrációi is. Ritkán érzem azt, hogy egy fantasyregény képei valóban szükségesek, de itt szerintem nem egyszerűen szépek: segítenek még jobban elképzelni ezt a világot.

Ugyanakkor nem állítanám, hogy ez egy önmagában is teljesen függetlenül működő történet. Éppen ellenkezőleg: szerintem nagyon szorosan kapcsolódik A Narancsfa-kolostorhoz. Aki azt még nem olvasta, annak ugyan bejárat lehet a világba, de rengeteg olyan utalást és háttérinformációt veszítünk el, amely egy korábbi olvasmányélménnyel válik igazán értékessé. Előzményként nagyszerűen működik, önálló regényként viszont kevésbé, hiszen a története végső soron pontosan ahhoz a tragédiához vezet, amelynek következményeit már ismerjük.

Nem az a kérdés, hogy elkerülik-e a tragédiát. Tudjuk, hogy nem fogják. A feszültséget inkább az adja, hogy közben megismerjük azokat az embereket, akik még reménykednek. Látjuk, mit terveznek, mit szeretnének elérni, kiben bíznak, kit szeretnek, miben hisznek. Ettől pedig minden egyes döntésüknek sokkal nagyobb súlya lesz.

Az Égő virágok között ezért számomra nem elsősorban a sárkányok története, hanem az embereké, akik egy olyan világban próbálnak élni, amelyről még nem tudják, hogy éppen az utolsó békés napjait tölti. És talán ezért működik ilyen jól A Narancsfa-kolostor mellett is. Ott már azt láttuk, mi történt. Itt pedig végignézhetjük, hogyan kezdődött.

Hogyan ébred fel egy ősi veszedelem. Hogyan omlik össze egy királyság. Hogyan kerül valaki olyan helyzetbe, amelyben már nincs jó döntés, csak kevésbé rossz. És hogyan képesek mégis kapaszkodni valamibe, amikor már minden okuk megvan arra, hogy feladják.

Az Égő virágok között rövid a Shannon-féle nagy fantasykhez képest, olyan, mintha egy kifelejtett fejezete lenne a Narancsfa-kolostornak, de ettől egyáltalán nem érzem kisebb történetnek. Inkább egy különleges betekintésnek egy már ismert világ egyik legfontosabb pillanatába. A kötet megmutatja annak a világnak a repedéseit, amelyek mögött már ott volt a közelgő összeomlás.

Vannak történetek, amelyek akkor kezdődnek, amikor felcsapnak a lángok. És vannak, amelyek valójában már jóval korábban elkezdődtek.

A kötet a 21. Század Kiadó jóvoltából, Tamás Gábor fordításában került kiadásra, a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!