Sorozatgyilkosok szoknyában - ha meghalljuk a sorozatgyilkos szót, szinte automatikusan férfiak jutnak eszünkbe, a médiából ismert hírhedt elkövetők, a brutális gyilkosságok, a véres helyszínek mind ezt a képet erősítik. A sorozatgyilkosok összetétele azonban sokkal árnyaltabb, mint azt a hírekből közvetítik. 

KÖNYVAJÁNLÓ

SOROZATGYILKOS NŐK

Nőtörténet másképp

Szerző: Magyari Hajnalka

Kiadó: Jaffa Kiadó

Kötés: puhatábla, 198 oldal

Sorozatgyilkosok szoknyában – amikor a történelem másik arca néz vissza ránk

Ha meghalljuk a sorozatgyilkos szót, szinte automatikusan férfiak jutnak eszünkbe, a médiából ismert hírhedt elkövetők, a brutális gyilkosságok, a véres helyszínek mind ezt a képet erősítik. A sorozatgyilkosok összetétele genderszempontból sokkal árnyaltabb, mint azt a hírekből közvetítik. A nők között is jócskán találhatók sorozatgyilkosok - legfeljebb láthatatlanok a társadalom számára. Sokuk sosem bukik le, mert mások a módszereik, kifinomult eljárásokkal operálva áldozataik halálát sokszor balesetnek vagy természetes halálnak véli a külvilág. Pedig a történelem lapjain nők is követtek el sorozatgyilkosságokat – csak egészen más módszerekkel, más motivációkkal és sokszor úgy, hogy évtizedekig senki sem gyanakodott rájuk. Magyari Hajnalka Sorozatgyilkos nők című kötete ezt a kevéssé ismert világot mutatja be, de nem a szenzációhajhászás eszközeivel. Sokkal inkább arra keresi a választ: miként válik egy nő gyilkossá, és mit árulnak el ezek a történetek saját koruk társadalmáról?

Tartalomelemzés

A könyv első fejezeteiben Magyari Hajnalka tisztázza, mit nevezünk sorozatgyilkosságnak, milyen típusai léteznek az ilyen elkövetőknek, és milyen szerepet játszhat a genetika, a gyermekkori traumatizáció vagy a szocializáció az erőszak kialakulásában. Már itt világossá válik, hogy a szerző nem egyszerű bűnügyi történeteket szeretne egymás mellé sorakoztatni, hanem egy összetett jelenséget kíván bemutatni. A szerző olyan sorozatgyilkos nők eseteit dolgozza fel, akiknek életútját nőtörténeti szempontból érdekesnek tart. Gyakori közöttük a pszichés problémával küzdők, akik fel sem fogták bűneik súlyosságát, mások sérült szocializációjuk következtében olyan eltorzult személyiséggel rendelkeztek, hogy borzalmas tetteiket egyfajta elégtételként racionalizálták, tudatuk egyszerűen nem fogta fel, hogy az igazságszolgáltatás nem működhet így. Olyanok is voltak, akik így kívántak független egzisztenciához jutni egy patriarchális társadalomban, ahol az emancipációnak nagyon nem jelentkezett más útja.

Ezután következik a női sorozatgyilkosok sajátos tipológiája. Megismerjük a „fekete özvegyeket”, akik gyakran anyagi haszon reményében ölnek, a „halál angyalait”, akik többnyire gondozói szerepük mögé rejtőzve követnek el gyilkosságokat, a bosszúállókat, a nyereségvágyból ölőket, a csoportosan bűnelkövető nőket, valamint a rendkívül ritka női szexuális ragadozókat. A szerző érzékletesen mutatja be, hogy a női sorozatgyilkosok működése sok tekintetben eltér a férfiakétól: ritkábban alkalmaznak nyílt erőszakot, gyakrabban használnak mérget, manipulációt vagy a bizalomra építő módszereket, ezért hosszú ideig észrevétlenek maradhatnak.

A kötet legizgalmasabb része azonban kétségkívül az egyes történelmi esetek feldolgozása. A magyar vonatkozású fejezetek mellett olyan ismert nemzetközi alakokkal is találkozhatunk, mint Belle Gunness, Jane Toppan vagy Leonarda Cianciulli. A történeteket összeköti, hogy a szerző minden esetben megvizsgálja: milyen társadalmi közeg vette körül az adott nőt, hogyan tekintett rá a közösség, milyen szerepet játszott életében a kiszolgáltatottság, a szegénység, a hatalomvágy vagy éppen a bosszú. Magyari Hajnalka nem elégszik meg a szakirodalom feldolgozásával, levéltári kutatásokat végzett, korabeli sajtóanyagokat elemzett, és több magyar eset kapcsán személyesen is felkereste a helyszíneket, megpróbálva feltárni azokat az apró részleteket, amelyek közelebb visznek a történetek emberi oldalához. Ez a kutatói alaposság érezhetően gazdagítja a könyvet.

A szerző nem próbál felmenteni senkit, ugyanakkor nem is démonizálja szereplőit. Nem azt kérdezi, hogyan lehet valaki ennyire gonosz, hanem azt, hogyan jut el odáig, hogy emberéleteket oltson ki. Ez a szemlélet teszi igazán elgondolkodtatóvá a könyvet. A kötet nyelvezete közérthető, gördülékeny, így azok számára is könnyen befogadható, akik ritkán olvasnak történelmi vagy kriminológiai témájú könyveket. Néhány olvasó talán hosszabb elemzéseket vagy részletesebb esetismertetéseket is szívesen látott volna, ugyanakkor éppen ez a tömörség biztosítja a könyv lendületét.

Pipás Pista – a magyar Alföld egyik legkülönösebb gyilkosa

A kötet egyik legérdekesebb magyar szereplője Pipás Pista, polgári nevén Fődi Viktória, akinek története máig a magyar kriminalisztika egyik legkülönösebb fejezete.

Fődi Viktória 1886-ban született, rendkívül szegény paraszti családban. Életének korai szakaszáról kevés biztos adat maradt fenn, de annyi tudható, hogy fiatal korától kemény fizikai munkát végzett, ami nem a nők szokásos munkáját jelentette, hanem férfiak feladatait jelentő tevékenységeket (juhot terelt, szekeret hajtott, dűlőkön kaszált). Egyre inkább tetszett neki a beleszületett világától eltérő sors, ahol nem kiszolgáltatott, hanem életéről, annak folyásáról, körülményeiről saját maga döntő akarat, ami abban a korban a nőket nem illette meg. Felnőttként egyre inkább férfiruhában járt, haját rövidre vágta, pipázott, férfimunkákat vállalt, és a környékbeliek egyszerűen csak Pipás Pistának nevezték. A korabeli tanyavilágban ezt különösnek tartották, mégis elfogadták, mert kiváló favágóként és napszámosként dolgozott. 

A szerző, Magyari Hajnalka Ásotthalmon, a Pipás Pista sztori anyaggyűjtése során (2024) A kép a szerző Facebook oldaláról származik.

A húszas–harmincas évek dél-alföldi tanyavilágában több asszony is úgy érezte, kilátástalan házasságban él. A válás szinte elérhetetlen volt, a családon belüli erőszak gyakran rejtve maradt, a nők jogi és anyagi mozgástere rendkívül szűk volt. Ebben a közegben Pipás Pista olyan emberré vált, aki pénzért / pénzzé tehető értékért vállalta, hogy megszabadítja megbízóit erőszakos férjeiktől. A bizonyított esetekben áldozatait felakasztotta (de a szóbeszéd szerint a dögkút is kedvenc módszerei közé tartozott), majd a helyszínt öngyilkosságnak rendezte be. Módszere egyszerű volt, a korabeli hatóságok számára sokáig hihetőnek bizonyult, hogy az érintettek természetes halállal távoztak az élők közül. Ráadásul az áldozatok rendszerint olyan férfiak voltak, akiket környezetük is erőszakosnak ismert, ezért még az erőszakosnak tetsző haláluk sem keltett különösebb gyanút.

Az évek során azonban egyre több pletyka kezdett terjedni a környéken, ami egybeesett egy, a környéken dolgozó, agilis csendőr jelenlétével, aki nem legyintett a szóbeszédre, hanem utána járt az eseményeknek. A nyomozás végül tanúvallomások és korábbi események újbóli vizsgálata alapján indult meg. A bíróság előtt két gyilkosságot tudtak teljes bizonyossággal rábizonyítani, bár a kortárs szóbeszéd ennél több áldozatról is beszélt. Ezeket azonban bizonyíték hiányában soha nem sikerült igazolni.

Pipás Pista személyisége máig foglalkoztatja a történészeket. Egyes kutatók szerint egyszerű bérgyilkos volt, mások úgy vélik, sajátos társadalmi szerepet töltött be egy olyan világban, ahol a nők számára gyakorlatilag nem létezett törvényes kiút a bántalmazó kapcsolatokból. Nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték arra, hogy pszichopata személyiség lett volna; motivációiban az anyagi haszon, a környezet elvárásai és saját életstratégiája egyaránt szerepet játszhattak. 1932-ben halálra ítélték, majd ugyanabban az évben kivégezték Szegeden. Története azóta számos történész, néprajzkutató és író érdeklődését felkeltette, mert személyében egyszerre jelenik meg a nemi szerepek átlépése, a társadalmi kiszolgáltatottság és a bűnözés története. Éppen ezért Pipás Pista nem csupán egy hírhedt gyilkos alakja, hanem a két világháború közötti magyar vidéki társadalom egyik legkülönösebb lenyomata is.

Műfaji besorolás

A Sorozatgyilkos nők leginkább nőtörténeti ismeretterjesztő mű, amely kriminalisztikai, pszichológiai, társadalomtörténeti és szociológiai elemeket ötvöz. Bár valódi bűnügyeket dolgoz fel, nem true crime kötet a szó klasszikus értelmében. A szerző nem a nyomozások izgalmára vagy a gyilkosságok véres részleteire helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy megértsük az elkövetők személyiségének és életútjának alakulását.

Kinek ajánlható?

A könyv elsősorban azoknak ajánlható, akik érdeklődnek a történelem kevésbé ismert oldalai, a nőtörténet, a pszichológia és a kriminalisztika iránt. Élvezni fogják azok is, akik kedvelik a true crime műfajt, de a szenzáció helyett mélyebb társadalmi összefüggésekre kíváncsiak. Ugyancsak jó választás lehet egyetemisták, történelemtanárok vagy minden olyan olvasó számára, aki szeretné megérteni, hogyan formálhatja az egyént saját kora, környezete és társadalma.

Zárszó

A Sorozatgyilkos nők nem egyszerűen bűnesetek gyűjteménye. Sokkal inkább annak bizonyítéka, hogy a történelem legsötétebb történetei mögött is emberek állnak – sérült személyiségek, kilátástalan élethelyzetek, torzult társadalmi viszonyok és olyan korszakok, amelyek gyakran maguk is hozzájárultak a tragédiák megszületéséhez. Magyari Hajnalka könyve arra emlékeztet, hogy a történelem megértéséhez nem elegendő ismernünk a bűnöket; meg kell értenünk azt a világot is, amelyben ezek a bűnök egyáltalán lehetővé váltak - ettől válik ez a kötet nemcsak izgalmas olvasmánnyá, hanem fontos nőtörténeti dokumentummá is.

Szerintem olvassátok!