Az ördög ölelésében

 Könyvajánló - Lina Wolff: Az ördög ölelésében

„Érzi, hogy valami mocorog benne. Nyújtózkodik, ágaskodik a démon. Felébredt a hosszú alvás után, és most áldozatra les. Vissza kell fognia, különben baj lesz.”

Egy nő Firenzébe érkezik, megismer egy férfit, beleszeret, és aztán lassan elkezd szétesni körülötte minden, amiről azt hitte, hogy biztos. Első pillantásra akár egy újabb kapcsolatregény is lehetne, de Lina Wolff ennél jóval sötétebb helyre viszi el a történetet. Egy olyan kapcsolatba, ahol a szerelem, a vágy, a félelem, a hatalom és az önámítás egyre nehezebben választható szét egymástól.

Az ördög ölelésében számomra azért érdekes, mert a bántalmazó kapcsolatok természetét nem egyszerűen kívülről mutatja meg. A nő egyre inkább úgy érzi, hogy a férfiban valami más is lakozik. Egy démon. Valami sötét és éhes lény, amely időnként előbújik belőle. A legérdekesebb azonban az, hogy közben saját magában is felismeri ugyanezt a démont.

Ez már önmagában is elég nyugtalanító gondolat. Mi történik, amikor valaki egy másik emberben próbálja megérteni a rosszat, közben pedig kénytelen felismerni, hogy benne is vannak olyan tulajdonságok, amelyeket nehezen fogad el? Meddig lehet különválasztani a szeretetet attól, hogy közben lassan elveszítjük önmagunkat?

Nagyon szeretem azokat a történeteket, amelyek egy konkrét emberi helyzetből valami sokkal nagyobb kérdést bontanak ki. Itt a bántalmazó kapcsolat nem pusztán két ember története, hanem arról is szól, hogyan működik a függőség, a vágy és a hatalom. Miért marad valaki egy olyan kapcsolatban, amelyről kívülről mindenki pontosan látja, hogy rossz? Miért olyan nehéz elfogadni, hogy az az ember, akit szeretünk, közben bánt is bennünket? És mikor válik a remény, hogy majd megváltozik, az önpusztítás egyik formájává?

A könyv hangulatához nagyon jól illik a démonmotívum. Nem tudom eldönteni, hogy szó szerint kell-e értelmezni, és talán nem is ez a lényeg. A démon egyszerre lehet valódi természetfeletti lény és annak a képe, amitől a szereplők rettegnek saját magukban és egymásban. Ettől az egész történetnek van egy furcsa, álomszerű rétege, miközben a témája nagyon is valóságos.

És közben ott van Firenze. Egy olyan város, amelyhez automatikusan szépséget, művészetet, történelmet és romantikát társítunk, a regényben viszont egészen más hangulatot kap. A gyönyörű helyszín és a sötét emberi történet ellentéte csak még nyugtalanítóbbá teszi az egészet. A város ugyanúgy a történet része lesz, mint maga a kapcsolat.

Különösen tetszik az is, hogy a regény meglepően humoros is. Ez elsőre furcsának tűnhet egy ilyen sötét témánál, de szerintem ettől lehet még erősebb. A legnehezebb helyzetekben is előfordulnak abszurd vagy groteszk pillanatok, és sokszor éppen a fekete humor segítségével lehet kimondani valamit, ami pusztán komolyan megfogalmazva már túl nehéz lenne.

Lina Wolff nem akar egyszerű válaszokat adni arra, hogyan működik a bántalmazás. Sokkal inkább bevisz egy olyan kapcsolat belsejébe, amelynek a határai folyamatosan változnak, az olvasó pedig kénytelen együtt gondolkodni a főszereplővel arról, hogy mi szerelem, mi függőség, mi manipuláció, és mi az a pont, ahol már nem lehet tovább mentegetni azt, ami történik.

 Az ördög ölelésében nem könnyű könyv, mégis nagyon izgalmas. Sötét, különös, néha groteszk, néha kifejezetten nyugtalanító, ugyanakkor humoros és valahol szép történet, amely egy hétköznapi emberi kapcsolat mögött valami sokkal mélyebbet próbál megmutatni. A démon pedig talán nem is ott van, ahol elsőre keressük. Lehet, hogy nem a másik emberben rejtőzik, hanem abban a pontban, ahol már nem tudjuk eldönteni, mennyi mindent vagyunk hajlandók feladni azért, hogy ne veszítsünk el valakit.

Lina Wolff svéd prózaíró és műfordító. Valenciában és Madridban töltött évei alatt kezdett el novellákat írni. Első regénye, a Bret Easton Ellis és más kutyák elnyerte a Vi magazin fiatal tehetségeknek járó irodalmi díját, és felkerült a svéd állami rádió Év Legjobb Regénye díjának rövidlistájára is. Műveit, köztük Az ördög ölelésében-t, háromszor jelölték a rangos August-díjra. A Poliglott szeretők 2016-ban, a Hullák, akiket elültetünk 2025-ben díjra váltotta a jelölést. Ezzel a győzelemmel Wolff olyan szerzőkhöz csatlakozott, mint Kerstin Ekman és Per Olov Enquist, akik szintén kétszer vehették át az elismerést. A Park Kiadónál megjelent: Poliglott szeretők (2024)

A kötet a Park Könyvkiadó jóvoltából, Deres Péter fordításában került kiadásra, a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.