Könyvajánló - Janice Hallett: A vizsgáztató
Hat diák. Egy gyilkosság.
Lássatok hozzá.
Hat diák. Egy gyilkosság. És egy évnyi egyetemi konfliktus, sértődés, rivalizálás és kisebb-nagyobb katasztrófa, amelyről eleinte senki sem gondolná, hogy egyszer majd egy ember halálához vezethet.
Janice Hallett ezúttal is egy olyan alaphelyzetből indul ki, amely önmagában egyszerűnek tűnik, aztán ahogy egyre több részlet kerül elő, egyre kevésbé lehet eldönteni, hogy mi történt valójában.
A Royal Hastings University új művészeti képzésére hat meglehetősen különböző ember kerül. Van közöttük befutott művész, teljesen kezdő, idegesítő vagy éppen bizonytalan szereplő, és hamar kiderül, hogy nem igazán lelkesednek egymásért. Egy év alatt azért összegyűlik néhány kisebb botrány is: műalkotást gyújtanak fel, házasságtörésről kezdenek pletykálni, egy kirándulás katasztrófába fullad, és közben mindenki próbálja érvényesíteni a saját érdekeit.
Aztán elérkezik a vizsgafeladat.
Egy installációt kell elkészíteniük egy helyi üzlet számára, és ekkor történik a gyilkosság.
Ami különösen tetszik Hallett könyveiben, hogy nem egyszerűen egy történetet mesél el, hanem arra kényszeríti az olvasót, hogy maga is dolgozzon az anyaggal. A vizsgáztató sem hagyományos krimi. A történetet ezúttal is különböző dokumentumokból, vallomásokból és egyéb bizonyítékokból kell összeraknunk, miközben egyre több apró részlet kerül elő a hat diák kapcsolatáról és azokról az eseményekről, amelyek a gyilkosság előtt történtek.
Nagyon szeretem az ilyen történeteket, ahol nem lehet egyszerűen hátradőlni, és megvárni, amíg a nyomozó elmondja, mire jutott. Itt az olvasó is nyomoz. Figyeli, hogy ki mit állít, mit hallgat el, hol mond ellent saját magának, és vajon miért érdeke valakinek, hogy bizonyos részletek ne kerüljenek elő.
Különösen jó alapanyag ehhez egy művészeti képzés. Már eleve van benne valamiféle rivalizálás, hiszen a résztvevők egymás munkáját, tehetségét és eredményeit is figyelik, közben pedig természetesen mindenki szeretne jó benyomást tenni a tanárokra és bizonyítani, hogy helye van a képzésen. Ha ehhez hozzáadjuk a féltékenységet, a sértett büszkeséget, a szerelmi bonyodalmakat és az egymás elleni apró szabotázsokat, nem nehéz elképzelni, hogyan válhat egy elsőre jelentéktelen konfliktusból valami sokkal komolyabb.
A címben szereplő vizsgáztató szerepe is érdekes. Nem egyszerűen azt kell eldöntenie, hogy ki teljesített jól a képzésen. Meggyőződése lesz, hogy valakit megöltek, a többiek pedig megpróbálják eltussolni a történteket. Innentől kezdve a kérdés már nem csupán az, hogy ki a gyilkos, hanem hogy egyáltalán mi történt, és melyik részletet lehet elhinni.
Ez az egyik legjobb dolog Hallett történeteiben: folyamatosan bizonytalanságban tartja az olvasót. Amikor azt hisszük, valamit már megfejtettünk, előkerül egy újabb információ, amely ismét kérdésessé teszi az addigi következtetéseinket. Nem feltétlenül azért, mert mindenki folyamatosan hazudik, hanem azért, mert ugyanazt az eseményt mindenki a saját szemszögéből látja és értelmezi.
A vizsgáztató ezért nem egy pörgős, akciódús krimi, inkább egy gondolkodós, aprólékos nyomozás. És pontosan ezért élveztem. Az ember könnyen belefeledkezik abba, hogy összevesse a különböző bizonyítékokat, visszatérjen egy korábbi részlethez, és megpróbálja kitalálni, vajon mit hagyott figyelmen kívül.
A történet ráadásul egyszerre szól a művészeti világról és arról, hogy milyen könnyen válhat a versengés ellenségeskedéssé. Hat ember kerül össze, akikben látszólag semmi közös nincs, mégis mindannyian ugyanazért küzdenek: szeretnék bizonyítani, hogy van helyük ott. És ahogy egyre többet tudunk meg róluk, már nem is olyan egyszerű eldönteni, ki az áldozat, ki az elkövető, és ki az, aki csak próbál valahogy túlélni egy rosszul sikerült képzés végéig.
Janice Hallett ismét egy olyan krimit írt, amelyben nem a látványos akció a lényeg, hanem az apró részletek. A bizonyítékok, az ellentmondások és azok a kis dolgok, amelyek elsőre jelentéktelennek tűnnek, később viszont egészen más értelmet kapnak.
A vizsgáztató azoknak lehet igazán jó választás, akik szeretnek maguk is nyomozni olvasás közben, sőt, akár nem csak olvasás közben, mert ez a könyv megadja a nyomozós játékok élményét is. Itt ugyanis tényleg érdemes figyelni. Nemcsak arra, amit a szereplők elmondanak, hanem arra is, amit valamiért nem mondanak el. És ahogy Hallett könyveinél megszokhattuk, könnyen lehet, hogy a végén egészen más kép fog összeállni bennünk, mint amire a történet elején számítottunk.
A könyv a Next21 Kiadó gondozásában, Endreffy Kata fordításában jelent meg. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése