Mit lehet még megmutatni Budapestről, amit ne láttunk volna ezerszer? Harcz Balázs Dániel fotóművész és Lackfi János költő együttműködése magas színvonalú verses fotóalbumot hozott létre, megmutatva, milyen is Budapest, amikor szédületes.
KÖNYVAJÁNLÓSZÉDÜLETES BUDAPEST
Szerzők: Harcz Balázs Dániel és Lackfi JánosKiadó: Corvina KiadóKötés: keménytábla, 224 oldal
Mit lehet még megmutatni Budapestről, amit ne láttunk volna ezerszer? Az Országházat, a Szabadság hidat, a Duna-partot, a belvárosi palotákat és templomokat már megszámlálhatatlan alkalommal megörökítették fényképeken, képeslapokon és útikönyvekben. A Szédületes Budapest azonban nem egyszerűen megmutatja a magyar fővárost, hanem újra felfedezteti azt az olvasóval. Olyan nézőpontokból, olyan részleteken keresztül, amelyek mellett nap mint nap elsétálunk anélkül, hogy észrevennénk őket. Harcz Balázs Dániel fotóalbuma és Lackfi János versei külön-külön is figyelemre méltó alkotások lennének, együtt azonban valami egészen különleges élményt teremtenek. A kötet egyszerre művészeti album, városi kaland, költészeti játék és szerelmeslevél Budapesthez.
Amikor a város életre kel - a fotós előszavából hamar kiderül, hogy számára Budapest nem pusztán helyszín, hanem élő organizmus. A város épületeinek hangulata van: lehetnek komorak, ünnepélyesek, lehangolók vagy éppen lélekemelők. Különösen érdekes gondolat, hogy a legjobb felvételek sokszor nem a legismertebb látványosságokról készültek, hanem a régi, kevésbé hivalkodó épületekről, kapualjakról, tetőkről, térkövekről vagy éppen szűk utcákról. Harcz Balázs Dániel nem egyszerűen dokumentál. Felfedez, kutat és új perspektívákat keres. Fotóin Budapest gyakran szinte felismerhetetlenné válik: egy pocsolya tükrében megfordul a világ, egy lépcsőház végtelen spirállá alakul, egy ködbe burkolózó épület pedig meseszerű díszletté válik. A képek technikai kivitelezése mellett leginkább a látásmód ragadja meg az embert. Olykor azon kapjuk magunkat, hogy percekig nézzük ugyanazt a felvételt, és azt próbáljuk megfejteni: ezt vajon hogyan készítette? Milyen szögből? Milyen pillanatban? Hogyan vette észre azt, amit mások észre sem vesznek? Az album lapozgatása közben könnyen eltűnik az idő. Egy-egy képhez többször visszatérünk, új részleteket fedezünk fel, és megértjük, mit jelent a címben szereplő „szédületes” szó.
Ez ugyan nem az a kép, de a szerepel a kötetben. A fotó Harcz B. Dániel Facebook oldaláról származik.
Közhírré tétetik!
Elveszett a házam teteje,
aki elvitte, adja vissza!
Nemrég még megvolt,
bádogborításával ragyogott a napon,
de aztán valami csavargó lecsavarta,
akár egy kupacot a PET palackról,
és fogalmam sincs, hová rekkentette!
Vajon van neki fogalma arról,
milyen az, amikor az ember
húslevesébe beesik az eső?
Mikor a szél lesöpri
a polcról a könyveket?
Mikor a nap szénné süti
az asztalra kitett szendvicset?
Ez már aztán mindennek a teteje!
A kép Harcz B. Dániel Facebook oldaláról származik.
A Jóisten megpödörte magyaros bajszát,
és megsuhintotta karikás ostorát,
mellyel a magyarok történelmét
terelgette ide meg amoda,
idegen uraktól saját királyokig,
árulóktól hősökig,
honfoglalóktól huszárokig,
csípős paprikától gulyáslevesig,
szatmári szilvától sírva-vigadásig,
és csördített vele egy csattanósat.
De olyan betyárosat, hogy belezengett
Buda is meg Pest is,
de még a Duna vize is
meglötykölődött medrében,
és a Teremtő olyan faintos
lépcsőházat rittyentett,
amiben éjjel is, nappal is
felfelé és lefelé keringett a fény,
az árnyék meg az öröklét,
az emberi testek és lelkek tánca.
És látta az Úristen, hogy ez igen jó!
A kép Harcz B. Dániel Facebook oldaláról származik.
Kifordítom, befordítom,
mégis világ a világ!
Rikkantja az Optikai Csaló,
és itt-a-piros-hol-a-pirost
játszik a hirdetőoszloppal,
megpördíti és visszaismétli
a fa fájdalmas görbületét,
a szemünk láttára,
fényes nappal, közterületen
követhetetlen gyorsasággal
pakolász ide-oda
láncokat, vaskuglikat,
tornyokat, autókat, ablakokat.
Kérem, ez közönséges ámítás,
ez szemfényvesztés...
Tegyék meg tétjeiket!
Az „Optikai Csaló” alakja a várost mágikus színpaddá változtatja. Az utcák, láncok, autók, tornyok és ablakok ide-oda vándorolnak a szemünk előtt, miközben a költő a szemfényvesztés és a valóság határán egyensúlyoz. A vers legnagyobb ereje, hogy pontosan ugyanazt az élményt fogalmazza meg szavakkal, amit a fénykép vizuálisan létrehoz: a bizonytalanságot. Amit látunk, valóban ott van? Vagy csak a víztükör játéka az egész?
Fülszöveg
Harcz Balázs Dániel varázslatos fotóihoz Lackfi János fűzött szeretnivalóan derűs verseket.
A díjnyertes fotográfus kedvenc témáit örökíti meg: a budapesti épületek, épületelemek- kapualjak, lépcsőházak, boltívek, mennyezetek és más izgalmas részletek – mellett a természet is megjelenik az oldalakon. A külső és belső terek egyedi ábrázolása, a pocsolyákból visszatükröződő nagyvárosi témák, a sajátosperspektívák és fények teszik különlegessé ezt az albumot, amelynek világát a játékos-szép szövegek keltik életre: szereplőkkel népesítik be és apró történetekkel színesítik. A magyarul és angol műfordításban is olvasható versek és a csodaszép fotók a főváros új, eddig ismeretlen arcát tárják elénk.
![]() |
| A kép Harcz B. Dániel Facebook oldaláról származik. |
Harcz Balázs Dániel magyar fotóművész, aki elsősorban Budapest építészeti és városi arcának megörökítésével vált ismertté. Munkáiban különösen fontos szerepet kap a fények, tükröződések és szokatlan perspektívák használata. Fotói nem csupán dokumentálnak, hanem újraértelmezik a városi tereket, megmutatva azok rejtett szépségeit és különleges hangulatát.
![]() |
| A kép Lackfi János Facebook oldaláról származik. |
Lackfi János József Attila- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító és publicista, a kortárs magyar irodalom egyik legismertebb és legsokoldalúbb alkotója. Műveit a nyelvi játékosság, a humor, az emberközeliség és a mély emberismeret jellemzi. Versei és prózai művei egyaránt széles olvasóközönséget szólítanak meg, miközben magas irodalmi értéket képviselnek.
a kiadó oldalán.







Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése