Egy perc csend

 Könyvajánló - Cecelie Enger: Egy perc csend

Åsta egész életében angol diplomata férjét követte a világban. Varsóban élnek, az idősödő Åsta mellé pedig felfogadnak egy fiatal norvég nőt asszisztensnek. Ám Åsta agyvérzést kap, és elveszíti az angolt, a nyelvet, amely közel fél évszázadon át a sajátja volt. Csak gyermekkorának norvégja marad meg, amely egy teljesen más élethez köti, és csak Ane segítségével képes megértetni magát. Afáziája leküzdésére és az angol visszaszerzése érdekében egy logopédus tanácsára anyanyelvén kezd írni és beszélni. A nyelvvel együtt pedig Åsta visszatér emlékeibe és a régen maga mögött hagyott múltba.

A könyv elsőre talán egy idős asszony történetének tűnik, aki agyvérzés után próbál újra megtanulni beszélni. Valójában azonban sokkal inkább arról szól, hogy mennyire összefonódik a nyelv az emlékeinkkel, az identitásunkkal és azzal, akik vagyunk.

Åsta csaknem egész életét férje diplomáciai szolgálata mellett élte le. Évtizedeken keresztül angolul beszélt, különböző országokban élt, és fokozatosan egy másik nyelv, egy másik élet vált természetessé számára. Amikor azonban agyvérzést kap, elveszíti az angolt. Csak a gyermekkorából hozott norvég marad meg, mintha az agya a legmélyebben őrzött rétegekhez nyúlt volna vissza.

Már önmagában ez a helyzet is rengeteg kérdést vet fel. Mit jelent az anyanyelv? Vajon valóban csak kommunikációs eszköz, vagy annál sokkal több? Lehetséges, hogy egy nyelvvel együtt egy egész életforma, egy személyiség vagy akár egy korszak is eltűnik? És ha visszatér a régi nyelv, vajon a régi ember is visszatér vele?

Mindig lenyűgözött, milyen különös kapcsolat van a nyelv és az emlékezet között. Egy-egy szó, egy régen hallott kifejezés vagy akár egy hangszín is képes olyan emlékeket előhívni, amelyekről azt hittük, már régen elvesztek. Cecelie Enger regénye pontosan erre épít. Ahogy Åsta újra norvégul kezd írni és beszélni, lassan nemcsak a szavakat találja meg újra, hanem saját múltját is.

Különösen tetszik, hogy a regény nem pusztán egy betegségről szól. Az afázia természetesen fontos része a történetnek, de sokkal inkább kapuként szolgál egy mélyebb önismereti utazáshoz. Az olvasóval együtt Åsta is kénytelen újra végigjárni élete fontos állomásait, és szembenézni azokkal az emlékekkel, amelyeket talán hosszú időn át háttérbe szorított.

A történet másik fontos szereplője Ane, a fiatal norvég asszisztens, aki hidat képez Åsta múltja és jelene között. Nem csupán segít neki kommunikálni, hanem egyfajta kísérője is lesz ezen a belső utazáson. Szeretem az ilyen kapcsolatokat a regényekben, amikor két egészen különböző életkorú ember úgy tud egymásra hatni, hogy közben egyikük sem válik a másik puszta segítőjévé vagy tanítójává.

Olvasás közben többször eszembe jutott, milyen törékenynek hisszük az emlékeinket, miközben valójában sokszor hihetetlenül mélyen élnek bennünk. Előfordul, hogy egy betegség, egy illat, egy dallam vagy éppen egy régen nem használt nyelv hirtelen olyan ajtókat nyit ki, amelyekről már meg is feledkeztünk.

Az Egy perc csend nem a nagy fordulatokra vagy a drámai eseményekre épít, hanem apró felismerésekre, emlékekre és emberi kapcsolatokra. Éppen ettől válik olyan erőssé, ás ahogy Cecelie Enger többi könyve, ez sokáig ott marad az olvasó gondolatai között.

Ha szereted az olyan történeteket, amelyek az emberi emlékezet, az identitás és a nyelv kapcsolatát járják körül, miközben finoman, érzékenyen mesélnek egy egész élet történetéről, akkor Cecelie Enger regénye jó választás lehet. Ritka az olyan könyv, amely ennyire egyszerű alaphelyzetből ennyire sok kérdést képes feltenni arról, hogy kik is vagyunk valójában.

A kötet Petrikovics Edig fordításában, a Typotex Kiadó gondozásában jelent meg. Elérhető a borítóra kattintva kedvezményes áron.