Segít-e, ha ismerjük a múlt nagy pillanatait?

Békéscsaba története két érzelmekben gazdag történelmi családregényben, ahol a közösség és a család legalább olyan fontos szereplők, mint az egyes karakterek. Bauer Barbara neve garancia a "szívesen fogod olvasni műveit" látatlanban való megelőlegzésére. 

KÖNYVAJÁNLÓ

A HÍDÉPÍTŐ

A jövő kezdete

A múlt ereje

Szerző: Bauer Barbara

Kiadó: Jaffa Kiadó

Kötés: élfestett, puha tábla

A Bauer Barbara-féle A hídépítő sorozat első két kötete nem csupán történelmi regény, hanem egy város, egy közösség és egy család évszázadokon átívelő krónikája. Az író olyan korszakba kalauzolja olvasóit, amely a magyar történelemkönyvek lapjain gyakran csak néhány bekezdést kap, ő azonban életet, arcokat és sorsokat ad azoknak az embereknek, akik a török uralom után új hazát építettek maguknak az Alföldön. A jövő kezdete és A múlt ereje egyszerre szólnak gyökerekről, összetartozásról, hitről és arról a rendíthetetlen emberi akaratról, amely képes közösségeket teremteni a legnehezebb időkben is.

A történet első része (A jövő kezdete) 1718-ban veszi kezdetét, amikor a Felvidékről érkező szlovák telepesek - köztük Márton ácsmester és családja - megérkeznek az akkor még alig lakott Csabára. Az új otthon reménye, a vallásszabadság ígérete és a jobb élet lehetősége hajtja őket. Az olvasó végigkísérheti, miként válik a kezdetben bizonytalan település élő közösséggé. A lakók templomot építenek, új mederbe terelik a Köröst, házakat emelnek, földet művelnek és családokat alapítanak. Mindeközben azonban természeti csapások, járványok, árvizek, tűzvészek és történelmi konfliktusok próbára teszik őket. A szerző nem pusztán eseményeket sorol fel, hanem megmutatja, hogyan formálódik egy közösség identitása, miként öröklődnek tovább az értékek és hogyan válik a múlt a jövő alapjává.

A második kötet (A múlt ereje) tovább követi a csabai közösség és Márton családjának történetét. Az immár gyarapodó település új kihívásokkal néz szembe. Az embereknek nemcsak a természeti erőkkel kell megküzdeniük, hanem a változó társadalmi és történelmi körülményekkel is. A közösség fejlődése mellett egyre fontosabb szerepet kap az emlékezés: mit őriznek meg az elődök történeteiből, hogyan hatnak a múlt döntései a következő generációkra, és miként lehet egyszerre tisztelni a hagyományokat, miközben alkalmazkodnak az új korok kihívásaihoz. A regény egyik legerősebb üzenete, hogy az ember identitását nemcsak a jelene, hanem az őseitől örökölt történetek is alakítják.

Idézetek az első részből

Az, aki tudja, hogy van valami, ami mindig kihúzza a bajból, nem tanul meg a saját lábán állni. A küzdelem, a szenvedés, a vereség és a diadal edzi igazán emberré az embert. Ha nem tanulja meg, hogy a túlélés képessége benne rejlik, hogy az akarata és a vére a biztosíték, akkor bármilyen ígért erő csak béklyó lesz, nem pedig a megmentőjük. Inkább legyen a kezük üres, de a szívük erős, és akkor a legnagyobb bajban nem egy doboz fogja megmenteni őket, hanem az, hogy tudják, mire képesek.

Ha nem vagy elég bátor, hogy kimond, amit akarsz, ne számíts rá, hogy megkapod.

Van úgy, hogy nincs más dolgunk, mint kísérni, hagyni, engedni.

A templom nem csak az imákról szól, a kocsma nem csak arról, hogy kis időre elfeledkezzenek a mindennapok gondjáról-bajáról, és a piacon sem csupán a portékák cserélnek gazdát. Ahogy gyakran a főtéren sem azért állnak meg az asszonyok, hogy üdvözöljék egymást. Ezekről a helyekről senki nem tér haza üres kézzel, mindenki híreket hoz és visz. Igaz, minden csoda három napig tart, aztán a legtöbb történet feledésbe merül. Legalábbis ami a hétköznapi eseményeket illeti.
De van, amit örökre megőriz a közös emlékezet.

Márton a történet egyik legfontosabb alakja. Szorgalmas, becsületes és kitartó ember, aki a kétkezi munka és a család erejében hisz. Rajta keresztül láthatjuk, milyen áldozatokkal jár az újrakezdés, és mit jelent valódi otthont teremteni egy idegen vidéken. A karakterek között a család több generációja is megjelenik a történetben, így az örökség és a hagyományok továbbadása válik a cselekmény egyik központi motívumává. Az egyes szereplők különböző módon reagálnak a változásokra, mégis összeköti őket a közös múlt és a családi összetartozás. Ha úgy vesszük, maga a település is főszereplővé válik: az itt élők összefogása, egymás segítése és közös küzdelmei adják a történet érzelmi magját.

A sorozat második darabjában a fenti karakterek szükségképpen idősödnek és belép az új generáció, ahol a fiatalabb szereplők már nem ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, mint elődeik. Számukra a kérdés nem az újrakezdés, hanem az örökség megőrzése és továbbfejlesztése. Az idősebbek testesítik meg a múlt emlékezetét. Tapasztalataik, történeteik és értékrendjük nélkül a közösség elveszítené gyökereit. A második kötetben még hangsúlyosabbá válik, hogy a közös eredet, a vallás, a nyelv és a hagyományok hogyan képesek összetartani az embereket a legnehezebb időkben is.

A jövő kezdete (az első rész) lassan építkező, krónikaszerű szerkezetet követ. Nem egyetlen konfliktus köré szerveződik, hanem az élet természetes ritmusát követi. Az építkezések, a családi események és a történelmi fordulópontok együttesen alakítják a cselekményt. Bauer Barbara kiváló érzékkel egyensúlyoz a történelmi háttér és a személyes sorsok között, így a történet folyamatosan fenntartja az érdeklődést. Míg az első kötet az alapok lerakásáról szól, addig a második (A múlt ereje) inkább a következmények és az örökség regénye. A cselekmény érzelmileg mélyebb, a szereplők belső fejlődése hangsúlyosabb. A múlt és jelen közötti kapcsolatok folyamatosan új értelmet adnak az eseményeknek, így a történet egyszerre válik személyes és közösségi emlékezetté.

Idézetek a második részből

A múlt megváltoztathatatlan. Ott van benne az őseink ereje adta tartás, de ott van benne az is, amit bátran, de kellő tisztelettel magunk mögött hagyhatunk. Ha egyszerűen elmesélem neked, akkor az legenda. Ha te magad jársz utána, és kérdezel, mert van még kitől, akkor az igaz mese lesz. De ne habozz, mert az idő múlásával egyidőben kopik az emlékezet.

Ami az egyik embernek fáj, azt a másik talán észre sem veszi, mert lehet, hogy ő akkor már túl van valamin, vagy még nem ért el oda.

Az Isten az Isten, akár tótul imádkozol hozzá az evangélikus templomban, akár latinul kántálnak neki a katolikusoknál. Kérdezd meg a parasztot, számít-e a búzának, hogy katolikus vagy református szántotta fel a földet.

A sorozat legfontosabb témái a gyökerek és identitás keresése; az összetartozás ereje; a családi örökség továbbadása; a hit és a vallásszabadság jelentősége; a közösségépítés fontossága; az ember és a természet küzdelme; és a múlt és a jövő kapcsolatának vizsgálata. Bauer Barbara különleges érzékenységgel mutatja meg, hogy a történelem nem csupán évszámok és események sora, hanem emberek története, akik ugyanúgy reméltek, féltek, szerettek és küzdöttek, mint mi.

A regény történelmi családregény, amely erős társadalomtörténeti elemekkel és generációs történetmeséléssel ötvözi a szépirodalmi igényességet. Egy település születésének és fejlődésének történetét mutatja be személyes sorsokon keresztül. A hídépítő-sorozat első két kötete elsősorban azoknak ajánlható, akik szeretik a történelmi családregényeket, a generációkon átívelő történeteket és a hiteles korrajzokat. Különösen élvezetes lehet azok számára, akiket érdekel Békéscsaba múltja, a XVIII. századi Magyarország története vagy a betelepítések időszaka. Azok az olvasók is sok örömüket lelhetik benne, akik kedvelik a lassan kibontakozó, érzelmekben gazdag történeteket, ahol a közösség és a család legalább olyan fontos szereplők, mint az egyes karakterek.

A jövő kezdete és A múlt ereje olyan regények, amelyek hidat építenek múlt és jelen között. Bauer Barbara nemcsak Békéscsaba születésének történetét meséli el, hanem azt is megmutatja, hogy az emberi kitartás, az összefogás és a családi örökség milyen erővel képes generációkat összekötni. A sorozat egyszerre tisztelgés az elődök előtt és emlékeztető arra, hogy a jelenünk mindig azokból a történetekből épül fel, amelyeket az előttünk járók hagytak ránk. Ez teszi A hídépítőt nemcsak történelmi regénnyé, hanem maradandó emberi történetté is. Ahogy a szerző fogalmaz: "Sokunkkal történik meg ugyanaz, de az emberek nem mindig a nagy dolgokra akarnak emlékezni, hanem azokra a részletekre, amik a nagy dolgokat emlékezetessé teszik." Ámen.

Szerintem olvassátok! A kitűnő belbecs mellett a külcsín se kutya: mindkettő élfestett, miáltal igazi dísze lehet a történelem és a családregény szerelmeseinek.

Fülszöveg

KÜLÖNLEGES, ÉLDEKORÁLT KIADÁS

A jövő kezdete

„Semmit nem tudott róla, éppen csak annyit, amennyit látott. Azt is messziről, még a szekérről, amikor a lány a kút mellett felemelte vizeskorsóit, és éppen Janó felé nézett. Nem őt nézte, csak hát valamerre mindig néz az ember, és a szekér éppen ott állt meg. Éppen előtte. Janótól alig néhány hosszú lépésre. Elég messze ahhoz, hogy a lánynak legyen ideje elindulnia az ellenkező irányba, de éppen annyira közel, hogy Janót megigézze a kút vizénél is mélyebb, sötétbarna szempár, az éhségét csak fokozó cseresznyeszínű ajkak, és a maradék eszét is darabokra őrlő szeplők, amelyek vígan ugrándoztak a lány napbarnított, mégis hamvas bőrén, miközben felemelte terhét, még egyszer körbepillantott és hátat fordított.

A hídépítő egy mese. A jövőbe vetett hit regénye. Generációkon átívelő, háromszáz évet felölelő rege, egy család és egy város története. 1718-ban indul, amikor a török kiűzése után az elnéptelenedett település egykori főterére megérkeztek Magyarország északi részéből a tótok a jobb élet, a kecsegtetőbb feltételek, a szabad vallásgyakorlás reményében.

Ám a történelem epizódjai önmagukban száraz tények sora. De ha úgy tekintünk rájuk, mint a múltunk színpadára, és a színfalakat hétköznapi sorsokkal töltjük meg, akkor a történelmünk élővé válik.

„Történetszövőként nagy dilemma előtt álltam. Vajon 300 év távlatában mi a fontosabb? Hogy egy forró nyári napon hosszú szekérkaravánjukon megérkeztek a Felvidékről a tótok fáradtan, az evangélikusok énekeskönyvével a kezükben, és a földre ereszkedtek? Hiszen bizonyára felemelő pillanat volt, egyben valaminek a kezdete. Vagy inkább Janó históriája? Mert akkor még nem tudtam, hogy utána ered-e a lánynak.

Végül úgy döntöttem, hogy mindkettőnek a végére járok.
Így született meg Csaba története.”

A múltba vetett hit

„Ilona sírva rohant haza és úgy kapaszkodott az édesanyjába, mintha rémeket látott volna.

– Hát téged meg mi lelt?

– Ó, mit tegyek? Hogy törölhetném ki, amit láttam? – sírta kétségbeesetten a lány.

– Mondd, mit láttál? – kérdezte ijedten az asszony.

– Éppen a híd felé tartottunk a lányokkal, amikor azok a fiúk, Langi úr inasai, akik a Körös vizén átívelő hidat mázolják…

– Mit tettek? – sürgette a lányt az édesanyja.

– Hát kibukkantak a vízből – hebegte.

– No és?

– Ki is kászálódtak, hogy újra beugorjanak, de akkor észrevettek, mi pedig őket és… – de Ilonka nem tudta befejezni a mondatot, mert az édesapja, aki eddig a karosszékében hallgatott, felnevetett.

– Az a nyikhaj Liebl Misi ádámkosztümben díszmenetet tartott a csabai szűzeknek?”

A jövőbe vetett hit regénye ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért. Folytatódik a család története, felfedve a legendákat, továbbadva az örökséget, építve a jövőt. A napjainkig tartó mese nem engedi, hogy bármi feledésbe merüljön, és arra biztat, hogy szőjük tovább az idők végezetéig.

Munkácsy Mihály, Jókai Mór, Sisi, Ybl Miklós. Ismert és hétköznapi emberek sorsa találkozik, miközben a történelem erői formálják a három évszázadon átívelő családtörténetet. Árvíz, földrengés, járvány. Szabadságharc, háborúk, vérzivataros idők. Minden generációnak jut valami, amivel meg kell küzdenie. Születés és halál, bukás és újrakezdés. Szerelem, csalódás. Az élet senkit nem kímél. De vajon segít, ha ismerjük a múltunk nagy pillanatait? Ha tudjuk, honnan jöttünk? Ha meríthetünk a család történetéből, a legendákból? A múltunk erejéből?

Bauer Barbara A hídépítő 1-2 kéziratával

Bauer Barbara kortárs magyar írónő, aki elsősorban történelmi és lélektani regényeivel vált ismertté az olvasók körében. Műveiben gyakran helyezi középpontba a családi kapcsolatokat, az emberi sorsfordulókat és a múlt örökségének hatását. Regényeire jellemző az alapos történelmi kutatómunka, valamint a szépirodalmi igényességű nyelvezet. Több sikeres könyvsorozat és önálló regény szerzője, munkásságában kiemelt szerepet kap a női sorsok és a generációkon átívelő családtörténetek bemutatása. Olvasói különösen érzékeny karakterábrázolása és érzelmileg gazdag történetvezetése miatt kedvelik.

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva

a kiadó oldalán.

Kövess minket Facebookon is!