Mi történt avagy sem

Mindenki próbál értelmet találni a hétköznapok történéseiben, de a nyelv kicsúszik a kezeink közül. Mi történt avagy sem címmel novelláskötetet írni maga a kihívás: töredezett cselekmények, kifordult epizódok, humor és groteszk - kérdés, hogy lehet-e egyáltalán koherens történetet alkotni egy széttöredezett világban.

"Sose fogom ezt a száguldó teknikát meg szokni, fél órája még látom a saját szememmel odabe a tévébe, és már csönget is nekem a rüfkéje. Úgy hogy nekem senki a Kádárra roszat ne mondgyon. Mondgyuk, nem is mond." (Tréning, trénadrág)

KÖNYVAJÁNLÓ

MI TÖRTÉNT AVAGY SEM

Szerző: Parti Nagy Lajos

Kiadó: Magvető Kiadó

Kötés: kartonált, visszahajtott fül, 232 oldal

Parti Nagy Lajos Mi történt avagy sem című novellás kötete játékos, provokatív, helyenként zavarba ejtő, mégis lenyűgözően tudatos szövegkísérlet, amely nemcsak történetet mesél, hanem folyamatosan reflektál arra is, mit jelent maga az elbeszélés. Amikor belépünk a szerző külön világába, nincs mese, a nyelv lesz a történet főszereplője.

A novellák középpontjában látszólag egy történet áll – vagy inkább annak hiánya. Már a cím is elbizonytalanít: mi történt, avagy sem? Ez a kettősség végigkíséri az egész művet. A cselekmények töredezettek, gyakran megszakítottak, újraindítottak, vagy éppen kifordított epizódokból állnak. A narráció nem lineáris: különböző hangok, nézőpontok és nyelvi regiszterek keverednek, mintha maga a szöveg sem tudná eldönteni, mit akar mondani - vagy inkább szándékosan nem akar egyértelmű választ adni. A történet így inkább egyfajta nyelvi és gondolati labirintussá válik, ahol az olvasónak kell értelmet keresnie – vagy elfogadnia az értelmezés lehetetlenségét.

A novellák dramaturgiája tudatosan széttördelt és dekonstruktív. Nincs hagyományos ív (expozíció–bonyodalom–tetőpont–megoldás), helyette:

- ismétlések és variációk dominálnak,

- a történet gyakran „félbeszakad”, majd új irányt vesz,

- a narrátor(ok) megbízhatatlansága állandó bizonytalanságban tartja az olvasót.

Ez a szerkezet nem hibája, hanem lényege a műnek: a mű azt vizsgálja, hogy lehet-e egyáltalán koherens történetet alkotni egy töredezett világban.

Lássunk néhány idézet elemzését a műből!

1) "Sose fogom ezt a száguldó teknikát meg szokni, fél órája még látom a saját szememmel odabe a tévébe, és már csönget is nekem a rüfkéje. Úgy hogy nekem senki a Kádárra roszat ne mondgyon. Mondgyuk, nem is mond."  (Tréning, trénadrág)

Ez a részlet tipikus Parti Nagy-féle nyelvi torzításra épülő humor.

- A „teknika”, „roszat”, „mondgyon”, „rüfkéje” mind a rontott, népies, beszélt nyelvi formák imitációi.

- A beszélő egy olyan figura, aki nincs teljesen otthon a modernitásban (tévé, gyorsaság), mégis próbálja értelmezni.

- A Kádárra való reflexió („nekem senki a Kádárra rosszat ne mondgyon”) egyszerre nosztalgikus és ironikus.

A poén nemcsak a helyzetben van (tévében látja, majd már ott is van), hanem abban is, hogy a beszélő nyelve lelassult, darabos, miközben a világ „száguldó”. Ez egy finom társadalmi állapotrajz: a rendszerváltás körüli vagy utáni generációs zavar nyelvben megfogva.

2) "Azt, hogy valódi temetkezési kozmetikus, azt persze nem közölte ővele rögtön, hanem sajnos csak másnap, mikor már nagy volt a szerelem, és nem lett volna szép csak úgy fölállni, hogy csocsi és hányika. Meg ő nem is tervezett ilyesmit, dacára, hogy soha életében nem volt a testi közelében senkinek, aki hullákkal foglalkozgat, és annak is dacára, hogy van az emberben egy ilyen ösztönös izé, beijedés vagy hökkenés, amit nem lehet kiiktatni mindenestül." (Lehuska szerelmei)

Itt a humor már sötétebb, groteszkebb.

- A „temetkezési kozmetikus” önmagában is abszurd, eufemizáló kifejezés – a halál „szépítése”.

- A „csocsi és hányika” gyermeki, infantilis szóhasználat, ami ütközik a témával (halál) → ettől lesz groteszk.

- A mondatszerkezet hosszú, körülményes, tele „izékkel” → a beszélő zavarát és bizonytalanságát tükrözi.

A részlet egyik kulcsa az „ösztönös izé” – a beszélő nem tudja pontosan megnevezni az undort vagy félelmet. Ez a nyelvi elégtelenség: van érzés, de nincs rá megfelelő szó. Ez már nem csak humor: ez arról szól, hogy a nyelv nem képes pontosan leképezni a valóságot, különösen kényelmetlen helyzetekben.

3) "Nem az a bűn, kisfiam, kiabálta Ilonka, és fékezhetetlenül remegett a szabad keze, hanem a szokásos szenny a bűn. Ami már föl se tűnik, amivel a kis hülye létedre neked is tele van a szád, az, ami ebben az országban egyformán szmötyög a parlamentben is, és a kanálisban is. Az, hogy az embernek félnie kell egy szaros villamoson." (Érintettek)

Ez a legerősebb, legközvetlenebb társadalmi szöveg.

- A beszéd indulata („szaros villamoson”, „kis hülye létedre”) nyers és hiteles.

- A „szokásos szenny” kulcsfogalom: nem az egyszeri bűn a probléma, hanem a normalizált romlottság.

- A „parlamentben is, és a kanálisban is” erős metaforikus párhuzam, ami összemossa a magas és alacsony szintet.

Itt Parti Nagy kevésbé játszik a nyelvvel, inkább letisztult, dühös retorikát használ. A mondat lényege: a társadalmi problémák nem kivételek, hanem beépültek a hétköznapokba. Ez már szinte publicisztikai erejű szöveg.

Amit ezekből a részletekből látni lehet, az az, hogy Parti Nagy számára a nyelv nem eszköz, hanem téma, a rontott, torzított beszéd nem hiba, hanem jelentéshordozó. A humor mögött mindig ott van a társadalomkritika, nyelvkritika, és egyfajta melankólia. Röviden: ezek a szövegek nemcsak azt mutatják meg, mit gondolnak az emberek, hanem azt is, hogyan képtelenek pontosan kifejezni azt, amit gondolnak - és ez az igazi dráma.

Ez a novelláskötet nem könnyű olvasmány, és nem is akar az lenni. Inkább azoknak ajánlható, akik szeretik a kísérletező irodalmat, nyitottak a nyelvi játékokra és iróniára, élvezik, ha egy szöveg kérdéseket tesz fel, nem pedig válaszokat ad, és nem riadnak vissza attól, ha egy történet nem lineáris és nem egyértelmű. Ha viszont valaki klasszikus, jól követhető cselekményre vágyik, ez a könyv valószínűleg inkább kihívás lesz, mint élvezet.

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

,,A legjobb tréning a valóság." - mondja nekünk Parti Nagy Lajos elbeszéléskötetének egyik szereplője. ,,Legjobb póráz az ember!" - tudjuk meg egy másiktól. Hogy igazuk van-e, vagy sem, döntse el mindenki maga. Parti Nagy novelláiban rengeteg minden történik tegnapjaink holnaptalan Magyarországán Tömpemizsértől Budapesten és az elbeszélői tudat álomperonjain át Csőpépig. Véletlen találkozások, vétlen balesetek, szándék nélküli csodák, lépték nélküli dumák. Régi ismerősök. Angyalok és házmesterek. Az anyanyelvi figurák a magyar nyelv korábban nem ismert mélységeit és lehetőségeit tárják elénk: a margón lévők argója, a megalázottak dadogása a legváratlanabb pillanatokban egészül ki a hétköznapok lírájával és a szerző frenetikus leleményeivel. A karneváli groteszk is így kerül egy szaggatottan pontos vonalba Parti Nagy szociális realizmusával.

Parti Nagy Lajos 1953-ban született Szekszárdon, és a kortárs magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakja. Költőként indult, majd prózaíróként és drámaíróként is jelentős sikereket ért el. Munkásságára jellemző a nyelvi invenció, az irónia és a groteszk látásmód. Számos díjjal ismerték el, többek között Kossuth-díjjal is. Művei gyakran a nyelv és valóság viszonyát, valamint a társadalmi abszurditást vizsgálják egyedi hangon.

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a fedlapra kattintva
a kiadó oldalán.

Kövess minket Facebookon is!