Jóanyád

 Könyvajánló - Jakupcsek Gabriella: Jóanyád

Tudják, miben hasonlítanak a tökéletes anyák és a boszorkányok? Nem léteznek. A sok frusztráló fotó a közösségi médiában és a saját szülői botlásainkat megvető pillantásokkal kitüntető „barátnő” ugyanazt akarja: hogy érezzük magunkat pocsékul, legyünk elégedetlenek magunkkal, amiért képtelenek vagyunk elérni a csúcsot ebben a nehézségei mellett is gyönyörű női szerepben, az anyaságban.

Míg a tökéletesség elérhetetlen, jó anyának lenni megugorható feladat, még ha minimum három egyenlő részre szakít minket a munka-férj-gyerek szentháromság, és a negyedikről, önmagunkról túl gyakran meg is feledkezünk. Különösen sok a kihívás azon a bizonyos B oldalon, hiszen van, aki csak ekkor lesz afféle last minute anya, és nem csak a gyerekek, de a fiatal anyatársak is csókolommal köszönnek a játszótéren.

Ha pedig nagy gyerekünk van, már szoronghatunk is, hogy mikor hagyja el a családi fészket. Vagy éppen azon, hogy mikor hagyja már el. És sokan készülünk rá, vagy már meg is kaptuk a nagymama szerepét. Mindeközben harcban állunk az idő múlásával, egyre gyakrabban akarjuk levágni magunkat a családi képekről, és megrökönyödve nézünk volt osztálytársainkra, hogy mégis kik ezek a vénasszonyok…

De hogyan is boldoguljunk szülői szerepben a B oldalon? Hogyan feleljünk meg saját és persze a gyerekünk, unokánk elvárásainak túl a negyvenen, az ötvenen, a hatvanon is? Miben könnyebb és miben nehezebb az érett anyák élete a fiatalabbakéhoz képest? Milyen középkorú nőként kismamává válni, és milyen aktív, dolgozó nőként ellátni a nagymama szerepét is? Hogyan adjuk úgy a legtöbbet a gyerekünknek, hogy közben ne vonjunk meg magunktól mindent? Hogyan lehet képes ellátni az anya szerepét egy apa? Hogyan jutnak egyről a kettőre azok a családok, ahol a mindennapos kihívások mellé extrák társulnak?

Háromszoros anyaként és háromszoros nagymamaként, számos szülői és nagyszülői sikerrel és persze kudarccal a hátam mögött ebben a könyvben, ahogy talán már megszokhatták, újabb tabukkal szállok szembe. Hiszek benne, hogy a sokszínű és valóságos emberi történetek és a tanulságok segítenek majd szembenézni és megküzdeni az anyai lét nehézségeivel és elfogadni saját magunkat is ebben a gyönyörű feladatban.

Tartsanak velem!

Jakupcsek Gabriella

Jakupcsek Gabriellát régóta kedvelem, és nemcsak azért, mert kiváló riporter és beszélgetőpartner. Mindig is szerettem benne, hogy kíváncsi maradt az emberekre. Nem a kész válaszok érdeklik, hanem a történetek, az élethelyzetek, a dilemmák. A Jóanyád olvasása közben ugyanezt éreztem: nem egy receptkönyvet tartottam a kezemben, amely megfejtette az élet, az anyaság titkait, hanem egy hosszú beszélgetést arról, milyen anyának lenni akkor, amikor az ember már jóval túl van a kisgyerekes éveken.

Az anyaságról szóló könyvek többsége a várandósságnál, a kisgyerekes éveknél vagy a kamaszkornál időzik el. Mintha a történet ott véget érne. Pedig sok szempontból talán csak akkor kezd igazán bonyolulttá válni, amikor a gyerekek felnőnek, kirepülnek, majd egyszer csak saját családjuk lesz.

Már a címben van valami játékos önirónia, az a fajta humor, amely mögött sok tapasztalat, néha fáradtság, néha keserűség, de leginkább bölcsesség húzódik meg. Mert az anyaságról rengeteget beszélünk, mégis különös módon sokszor úgy teszünk, mintha létezne valamiféle helyes recept. Mintha lenne egy pont, ahol az ember egyszer csak megérkezik, és onnantól tudja, mit kell csinálni.

A valóság persze egészen más.

Az anyaság nem vizsga, amit egyszer le lehet tenni. Nem állapot, amit el lehet érni. Sokkal inkább egy folyamatos alkalmazkodás. Mire az ember megszokná az egyik élethelyzetet, már érkezik is a következő. Kisgyerek, kamasz, fiatal felnőtt, kirepülő gyerek, aztán egyszer csak ott áll előtte egy unoka. Közben pedig ő maga is változik. Öregszik. Tapasztalatokat szerez. Veszteségeket él át. Új szerepekbe kerül.

Talán éppen ezért tetszett a könyv alapgondolata: nem a huszonéves anyaságról beszél, nem arról az időszakról, amikor a legtöbb szülős könyv játszódik, hanem arról a bizonyos B oldalról. Arról az életszakaszról, amelyről sokkal kevesebb szó esik, pedig legalább annyi kérdést tartogat.

Mert mi történik akkor, amikor az ember már nemcsak anya, hanem egyszerre dolgozó nő, nagymama, feleség, gyerek, aki közben idősödő szüleiről is gondoskodik? Mi történik akkor, amikor a gyerekeknek már nincs szükségük ránk ugyanúgy, mint korábban, de teljesen elengedni sem tudjuk őket? Mi történik akkor, amikor a tükörből egy olyan nő néz vissza, akinek a fejében még mindig huszonöt éves tervei vannak, miközben a teste már egészen mást mesél?

Ezek a kérdések különösen érdekelnek, mert az elmúlt években nagyon sokat foglalkoztam családi történetekkel, veszteségekkel, generációk közötti kapcsolatokkal. Azzal, hogy mit adunk tovább egymásnak, és mit viszünk magunkkal akaratunk ellenére is. A Jóanyád több ponton is ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódik. Nem azért, mert pszichológiai szakkönyv lenne, hanem mert emberi történeteken keresztül próbálja megérteni, hogyan működünk.

Ami különösen szimpatikus volt, hogy Jakupcsek nem a tökéletességet keresi. Sőt, éppen annak a mítoszát próbálja lebontani. A közösségi média korában ez talán fontosabb, mint valaha. Nap mint nap látjuk a gondosan szerkesztett életeket, a hibátlan családi fotókat, a mosolygó nagymamákat, a tökéletes ünnepeket. Közben pedig a valódi élet tele van bizonytalansággal, fáradtsággal, türelmetlenséggel, rossz döntésekkel és bűntudattal. És ez rendben van, ha megtanuljuk kezelni.

A könyv egyik legnagyobb erénye számomra az volt, hogy nem akar ítélkezni. Nem osztja fel az embereket jó és rossz anyákra, sikeres és sikertelen családokra. Inkább megmutatja, hogy mennyire sokféleképpen lehet megélni ugyanazt a szerepet. Hogy nincs egyetlen érvényes modell. Hogy a szeretet nem mindig látványos, és hogy a hibák nem feltétlenül jelentik azt, hogy rosszul csinálunk valamit.

Olvasás közben többször eszembe jutott, hogy valójában mennyire kevés teret adunk annak, hogy az anyák egyszerűen emberek lehessenek. Olyan emberek, akik néha elfáradnak. Akiknek vannak saját álmaik, veszteségeik, félelmeik. Akik nemcsak másokról szeretnének gondoskodni, hanem időnként saját magukról is.

Jakupcsek Gabriella ebben a kötetben is azt csinálja, amit a legjobban tud: beszélgetést kezdeményez. Nem kioktat, nem szakértői magaslatokról magyaráz, hanem történeteken keresztül gondolkodik együtt az olvasóval. És ez sokszor többet ér bármilyen kész válasznál.

A Jóanyád végső soron nemcsak az anyaságról szól, hanem az idő múlásáról,a  változó szerepekről. Arról, hogyan próbálunk helytállni azokban az életszakaszokban, amelyekre senki sem készített fel bennünket. És arról is, hogy talán nem tökéletes szülőkre van szükségük a gyerekeinknek és az unokáinknak, hanem olyanokra, akik képesek emberek maradni.

A kötet a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg, a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.