Kevés olyan történelmi kérdés van, amely egyszerre ennyire nyugtalanító és ennyire aktuális: hogyan válhatnak hétköznapi emberek egy erőszakos, kirekesztő ideológia követőivé? Szelényi Balázs Nácivá válni – Identitás, erőszak és a Volksdeutsche-dilemma című könyve pontosan ezt a problémát járja körül. Már a cím is provokatív, de a kötet nem egyszerűen a náci mozgalom történetét meséli el. Mélyebbre ásva azt vizsgálja, milyen társadalmi és identitásbeli folyamatok vezethetnek egy közösséget a radikalizálódás felé.

A könyv középpontjában három német kisebbségi csoport áll: a Duna-medencei svábok, az erdélyi szászok és a szepességi németek. Első pillantásra talán meglepő ez a választás, de éppen ez adja a kötet egyik legnagyobb erejét. Nem egyetlen közösség történetét követjük végig, hanem három különböző társadalmi és politikai környezetben élő népcsoportét, amelyek ugyanazzal a történelmi kihívással néztek szembe, mégsem reagáltak teljesen ugyanúgy.

Szelényi egyik legfontosabb állítása, hogy a radikalizálódásra nem létezik egyszerű magyarázat. Nem elegendő annyit mondani, hogy valaki fanatikusan hitt egy ideológiában, ahogy az sem, hogy csupán a körülmények áldozata volt. A valóság ennél jóval összetettebb. A helyi érdekek, a társadalmi státusz, az identitás kérdései és a politikai lehetőségek egyaránt szerepet játszhatnak abban, hogy egy közösség milyen irányba mozdul el.

Ez a megközelítés azért különösen érdekes, mert kapcsolódik a holokauszt és a tömeges erőszak kutatásának egyik legfontosabb nemzetközi vitájához. A történészek évtizedek óta próbálják megérteni, hogyan válhatnak „átlagos emberek” egy embertelen rendszer működtetőivé. Egyes kutatók elsősorban az ideológiai meggyőződést hangsúlyozzák, mások inkább a társadalmi nyomást és az intézményi kényszereket. Ez a kötet e két magyarázat között keres árnyaltabb választ.

A könyv egyik legizgalmasabb kérdése, hogy az etnikai identitás miként válhat politikai eszközzé. Egy kisebbségi közösség számára az önazonosság megőrzése természetes törekvés. De mi történik akkor, amikor egy külső politikai erő ezt az identitást saját céljai szolgálatába állítja? Mikor válik a kulturális összetartozás érzése politikai lojalitássá, majd akár szélsőséges elköteleződéssé? A kötet éppen ezeket az átmeneteket próbálja feltárni.

A téma azért is aktuális, mert a történelemben ritkán találunk olyan helyzeteket, amelyek teljesen egyediek lennének. Bár a könyv a második világháború korszakára koncentrál, a benne felvetett kérdések ma is ismerősen csengenek. Hogyan alakulnak ki a „mi” és „ők” kategóriái? Miért lesznek egyes közösségek fogékonyabbak a radikális politikai üzenetekre, mint mások? És milyen szerepe van ebben a társadalmi bizonytalanságnak vagy a sérelmek politikai felhasználásának?

Számos példán keresztül igyekszik megmutatni, megérteni, hogy mi is történt emberekkel. Például Dr. Erwin Jekelius története, aki gyermekpszichiátriai klinikákat alakított át gyilkosságcentrumokká. Vagy egy egyszerű sváb asztalos, aki ideológiai meggyőződésből csatlakozott az SS-hez. És nem maradhatott ki a kötetből Helena Kopper története sem, aki raboskodott Auschwitzban és Bergen-Belsenben is, de barakvezetőként jó viszonyt ápolt az SS-tagokkal, aktívan részt vett a megfigyelésekben, a kihágások jelentésében, de ő maga is előszeretettel alkalmazott fizikai erőszakot, amikért később börtönbe is került.

A kötet nem klasszikus hadtörténeti olvasmány. Nem csaták, hadműveletek vagy politikai vezetők állnak a középpontban, hanem hétköznapi emberek és közösségek döntései. Ez kevésbé látványos megközelítés, ugyanakkor közelebb visz annak megértéséhez, hogy a nagy történelmi folyamatok valójában hogyan épülnek fel alulról.

A könyv viszonylag tömör terjedelmű. A szerző nem egy monumentális összefoglaló művet akart írni, hanem egy koncentrált, jól körülhatárolt kérdésre kereste a választ. Ez azok számára is vonzó lehet, akik érdeklődnek a történelem iránt, de nem feltétlenül szeretnének többkötetes tudományos munkákba belemerülni.

Szelényi Balázs nem kívülállóként nyúl a témához, hanem olyan történészként, aki hosszabb ideje foglalkozik a nacionalizmus, az identitás és a kisebbségi közösségek történetével. A könyv így nem egy gyorsan összerakott aktuálpolitikai reflexió benyomását kelti, hanem egy hosszabb kutatói munka eredménye.

Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni, miért lehet érdekes a Nácivá válni, akkor talán így hangzana: nem azt kérdezi, kik voltak a „rosszak”, hanem azt, hogy milyen társadalmi folyamatok teszik lehetővé a szélsőségek megerősödését. És ez a kérdés jóval túlmutat a második világháborún. Éppen ezért a könyv nemcsak a történelem iránt érdeklődőknek lehet izgalmas, hanem mindazoknak, akik szeretnék jobban megérteni, hogyan működnek a közösségek, az identitások és a politikai radikalizálódás mechanizmusai.

A könyvet a Corvina Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet ezúton is köszönünk!

Többet szeretnél megtudni a könyvről?

Kattints a képre és rendeld meg kedvezményesen a kiadótól!

Kövess minket a Facebook-on is!

Főkép: fb.com/lirakonyv

Romák sorsa a holokauszt idején

Auschwitz bokszbajnoka - Leen Sanders igaz története

A levél, amely leleplezte a náci kémhálózatot