Könyvajánló - Courtney Tracy: Árulkodó tudattalan
Attól a pillanatól kezdve, hogy megszületünk, elkezd alakítani minket a társadalom, a családunk, a barátaink és a kulturális normarendszer, amelyben felnövünk. Ennek eredményeként olyan aggyal kell élnünk, amely automatikus gondolataival és ítéleteivel sokszor úgy hoz döntéseket a nevünkben, hogy mi nem is tudunk róla! Olyan életet kell élnünk, amelyben gyakran figyelmen kívül hagyjuk még a testünk jelzéseit is, legyen szó fizikai fájdalomban megnyilvánuló stresszről, vagy azokról a zsigeri megérzésekről, amelyeket a „logika” kedvéért hagyunk figyelmen kívül.
A világ és az emberek megmondják, hogyan kellene viselkednünk és milyen elvárásoknak kellene megfelelnünk – de amikor az emberi természet alapvető lényegéről lenne szó, feltűnően nagy a csend. Segítség nélkül, magunkra hagyva kell megfejtenünk az élet titkát. Sokan esünk abba a hibába, hogy borzalmasan bánunk önmagunkkal, és olykor más emberekkel, mert általában fogalmunk sincs, hogyan működünk. S ha önmagunkat nem értjük, a többi embert sem tudjuk megérteni.
Itt az ideje, hogy megtanuljuk, hogyan lehetünk önmagunk jobb változatai. Az Árulkodó tudattalan félig pszichológiai ismeretterjesztő könyv, félig gyakorlati útmutató a tudattalanoddal való pozitív és produktív kapcsolattartáshoz. 12 lépéses programja segít, hogy elfogadd azt, amit nem tudsz irányítani, bátran megváltoztasd azt, amit meg tudsz változtatni, és bölcsen felismerd a különbséget a kettő között.
Az ember hajlamos azt hinni magáról, hogy tudatos lény. Hogy döntéseket hoz, mérlegel, átgondol, irányít. Közben pedig a mindennapjaink jelentős részét automatikus reakciók, régi minták, tanult félelmek és olyan beidegződések vezérlik, amelyeknek sokszor még a létezéséről sem tudunk. Courtney Tracy könyve ebbe a láthatatlan belső világba próbál betekintést adni, méghozzá meglepően közvetlen, személyes és őszinte módon.
Az Árulkodó tudattalan első pillantásra tipikus önismereti-pszichológiai kötetnek tűnhet, de olvasás közben hamar kiderül, hogy sokkal inkább egyfajta belső térkép. Nem kész válaszokat akar adni minden problémára, és nem is azt ígéri, hogy néhány egyszerű gyakorlat után az ember hirtelen „meggyógyul”. Inkább arra próbál rámutatni, mennyi minden történik bennünk a felszín alatt folyamatosan, és milyen könnyen válunk saját tudattalan működésünk foglyaivá.
A könyv egyik legerősebb része szerintem az, ahogyan a szerző a test és az elme kapcsolatáról ír. Arról, hogy milyen gyakran ignoráljuk a saját idegrendszerünk jelzéseit, mennyire megtanultuk elnyomni a szorongást, a kimerültséget vagy akár az ösztönös rossz érzéseinket azért, mert „nem logikusak”, „nem illenek bele” a mindennapi működésünkbe. Pedig a test sokszor hamarabb érzékeli a veszélyt, a túlterhelést vagy a belső konfliktust, mint a tudatos gondolkodásunk. És ezt a modern élet kifejezetten felerősíti. Állandó ingerterhelés, teljesítménykényszer, megfelelési vágy, folyamatos összehasonlítás másokkal – közben pedig egyre kevesebb valódi kapcsolatunk marad önmagunkkal.
Kiderül, hogyan alakulnak ki azok a belső narratívák, amelyek később szinte észrevétlenül irányítják az életünket. Gyerekkori tapasztalatok, családi minták, kulturális elvárások, traumák, ismétlődő visszajelzések épülnek egymásra, míg végül természetesnek kezdjük érezni azt is, ami valójában rombol bennünket. És talán ez a könyv egyik legfontosabb gondolata: attól, hogy valami ismerős, még nem biztos, hogy egészséges.
Folyamatosan az ún. Johari-ablak járt a fejemben olvasás közben, hogy gyakorlatilag ennek az "ablaknak" a négy különböző ablaktábláját írja le és mutatja be Courtney Tracy, hogy hogy alakulnak ki, hogyan viszonyulnak egymáshoz. A Johari-ablak egy olyan pszichológiai elmélet, amely szerint az énünknek négy része van: egy, amit mi is és mások is ismerünk, egy, amit csak mi ismerünk, mások nem, egy, amit csak mások látnak, mi nem, és egy, amit sem mi, sem mások nem ismernek. Minél magasabb szintjén járunk az önismeretnek és a társadalmi-családi ismereteknek, annál kisebb az a rész, ami előlünk rejtve van.
Akönyv tizenkét lépéses struktúrája miatt könnyű lenne azt hinni, hogy túlságosan „önsegítő” jellegű lesz, de szerencsére nem ebbe az irányba megy el. Inkább egyfajta önmegfigyelésre tanít. Arra, hogy az ember képes legyen egy kicsit kívülről ránézni a saját működésére. Hogy felismerje, mikor reagál valós helyzetekre, és mikor régi sérülésekre. Mikor dönt szabadon, és mikor pusztán automatikusan ismétel valamit, amit évekkel vagy évtizedekkel korábban tanult meg túlélési stratégiaként.
Külön érdekes, hogy Tracy nyíltan beszél saját mentális problémáiról is. Ez sokszor egészen más hangulatot ad a szövegnek, mint amit hasonló könyveknél megszokott az ember. Nem steril szakmai távolságból ír, hanem érezhetően személyes tapasztalatból is. Emiatt a könyv hangvétele sokkal emberibb és esendőbb lesz. Nem egy mindentudó szakember beszél az olvasóhoz, hanem valaki, aki maga is ismeri az önpusztító gondolatspirálokat, a szorongást, az identitásválságot vagy a kontroll elvesztésének érzését.
Közben pedig végig ott marad a könyvben egy fontos egyensúly: az önismeret nem önvád. Tracy nem azt sugallja, hogy minden problémánkért kizárólag mi vagyunk felelősek, de azt sem, hogy teljesen tehetetlenek lennénk a saját működésünkkel szemben. Inkább azt próbálja megmutatni, hogy az önmegértés talán az első valódi lépés afelé, hogy ne ösztönösen sodródjunk tovább ugyanazokban a körökben.
Az Árulkodó tudattalan nem feltétlenül könnyű olvasmány, mert sok ponton kényelmetlenül pontos kérdéseket tesz fel. Miért ismételjük ugyanazokat a kapcsolatmintákat? Miért maradunk benne számunkra rossz helyzetekben? Miért félünk bizonyos érzésektől? Miért bántjuk néha saját magunkat gondolatokkal jobban, mint bárki más valaha tenné? És talán azért működik jól a könyv, mert nem akar mindenre azonnal kész válaszokat adni. Inkább gondolkodásra késztet.
Courtney Tracy könyve így végül nemcsak pszichológiai ismeretterjesztés vagy gyakorlati útmutató lesz, hanem egyfajta emlékeztető is arra, mennyire összetett és sokszor ellentmondásos lények vagyunk. Hogy az emberi elme nem egy logikusan működő gépezet, hanem sérülésekből, ösztönökből, tapasztalatokból és túlélési mechanizmusokból épülő, folyamatosan változó rendszer. És talán az egyik legnehezebb dolog az életben éppen az, hogy megtanuljunk együtt élni önmagunkkal – nem tökéletesen, hanem őszintén.
DR. COURTNEY TRACY, „az Igazság Doktora” a Dél-Karolinai Egyetemen szerzett pszichoterapeuta képesítést. Napjaink egyik leghitelesebb hangja a mentális egészség területén, és az egyik első terapeuta, aki nyilvánosan vállalta saját mentális zavarait. Praxisa mellett több egészségügyi vállalkozást vezet, díjnyertes tartalomkészítőként több mint 100 millió megtekintést ért el.
Az Árulkodó tudattalan c. könyve a Jaffa Kiadó gondozásában, Farkas Veronika fordításában jelent meg. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Megjegyzés küldése