A gondolkodás négy módja

 Könyvajánló - David Sumpter: A gondolkods négy módja

Bár az agyunk megállás nélkül zakatol, arról ritkán gondolkozunk el, hogyan lenne a legcélszerűbb használnunk az eszünket. Vajon melyek a világ megértésének és a gyakorlati problémák megoldásának legjobb módszerei? Hogyan csinálják a legkiválóbb koponyák? Mi teszi a gondolkodásukat igazán hatékonnyá? David Sumpter elismert matematikus évtizedek óta tanulmányozza az élvonalbeli tudósok és szakemberek gondolkodásmódját, hogy ezekre a kérdésekre választ találjon. Statisztikai, interakciós, kaotikus és komplex – lebilincselő könyvében erre a négy alaptípusra vezeti vissza az észszerű gondolkodást. Ismerős élethelyzeteken keresztül mutatja meg, hogy ezek a tudományos gondolkodásformák a mindennapi életben is sikerrel alkalmazhatók, legyen szó kapcsolati konfliktusaink kezeléséről vagy nehéz karrierdöntések meghozataláról. Eközben pedig bepillantást nyerünk a kutatók életébe is, akiknek a legnagyobb tudományos felfedezéseket és technikai újításokat köszönhetjük.

„Néha talán ön is annyira elmerül belső kétségeiben, aggodalmaiban és az önmarcangolásban, hogy az már kifejezetten nyomasztó. Miért kezeli másképp a főnök, mint a többieket? Miért civakodik folyton a testvéreivel? Miért nem tudja a maga elé tűzött feladatokat teljesíteni? Miért döntött a múltban annyiszor hibásan, és hogyan tudna ezentúl jobb döntéseket hozni? Miért nem érzi magát ugyanolyan okosnak, mint a barátait? Talán némelyikük szándékosan viselkedik úgy, hogy mellette butának tűnjön? Miért nem dolgoznak rendesen a kollégái, és hogyhogy ez még csak nem is zavarja őket? Miért nem hallgatnak önre a tizenéves gyerekei? A szülei pedig mért panaszkodnak megállás nélkül? Amikor felhalmozódnak az ilyen és hasonló gondolatai, célszerű őket átterelnie egy külső, általánosabb szintre, ahonnan megvizsgálhatja magát a gondolkodási folyamatot. Talán kiderül, hogy a feltett kérdések közül mi viszi előre egy megoldás felé, és mi az, ami inkább félrevezető. Ilyenkor jön majd jól, ha eszébe jut: a gondolkodásnak négy alapmódszere van.”

Őszintén szólva, sokáig azt gondoltam, hogy a „gondolkodásról gondolkodni” tipikusan az a kategória, ami jól hangzik, de a valóságban vagy túl elméleti, vagy túl didaktikus lesz. Tele rendszerekkel, modellekkel, amik papíron működnek, de az élet közben valahogy mégis kicsúszik a kezeink közül. Aztán jön egy könyv, ami bebizonyítja, hogy ez nem feltétlenül van így.

Nem azzal kezd, hogy megmondja, hogyan kell „helyesen” gondolkodni. Inkább azzal, hogy rámutat: már most is folyamatosan gondolkodunk – csak nem mindig ugyanazzal az eszközzel. És talán nem is mindig a megfelelővel.

Sumpter négy alapvető gondolkodási módot különít el: a statisztikait, az interakciósat, a kaotikust és a komplexet. Ez elsőre kicsit tankönyvszagúnak hangzik, de nagyon gyorsan kiderül, hogy szó sincs erről. Nem definíciókat kapunk, hanem nézőpontokat. Olyan kereteket, amelyekbe hirtelen beleilleszthetővé válnak a saját életünk helyzetei.

Mert itt nem absztrakt problémákról van szó, hanem nagyon is ismerős dilemmákról. Munkahelyi feszültségek, kapcsolati konfliktusok, rossz döntések utólagos elemzése, az az érzés, hogy „valamit elrontottam, de nem tudom pontosan mit”. És a könyv egyik legnagyobb ereje pont ebben rejlik: nem kívülről magyaráz, hanem belülről világít rá ezekre a helyzetekre.

A statisztikai gondolkodás például segít észrevenni, hogy hajlamosak vagyunk túl nagy jelentőséget tulajdonítani egyedi eseményeknek. Egy rossz napból könnyen lesz „mindig ez történik velem”. Egy konfliktusból „mindenki ellenem van”. És közben elfelejtjük megnézni a mintázatot.

Az interakciós gondolkodás már egy lépéssel tovább megy: nem csak azt nézi, mi történik, hanem azt is, hogy ki kire hogyan hat. Hogy egy helyzet sosem egyetlen ember döntéseinek következménye, hanem egy rendszeré, ahol mindenki formál mindenkit. És ez néha felszabadító, néha viszont kifejezetten kellemetlen felismerés.

A kaotikus gondolkodás talán a legnehezebb. Elfogadni, hogy bizonyos dolgok egyszerűen nem kontrollálhatók. Hogy nem minden vezethető vissza egyetlen okra. Hogy néha nincs „jó döntés”, csak különböző kimenetelek. És ez nem kudarc, hanem a rendszer természetéből fakad.

A komplex gondolkodás pedig mintha az egészet összeengedné. Nem leegyszerűsít, hanem épp ellenkezőleg: megtanít együtt élni azzal, hogy a világ bonyolult. Hogy több szint, több nézőpont, több igazság létezik egyszerre. És hogy a cél nem feltétlenül az, hogy mindent megértsünk, hanem hogy elég jól értsük ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni.

Ami különösen tetszett, az az, hogy a könyv nem akar okosabbnak látszani az olvasónál. Nem mondja ki, hogy „eddig rosszul csináltad”. Inkább csak finoman eltolja a nézőpontot. És ettől hirtelen más fényben kezdesz látni bizonyos helyzeteket.

Nem az a kérdés, hogy jól gondolkodsz-e, hanem az, hogy milyen módon gondolkodsz éppen. És hogy az adott helyzethez az a mód mennyire illik.

És talán ez az egész könyv lényege. Ad egyfajta mentális eszköztárat, amiből idővel ösztönösen kezdesz választani.

A végére pedig valami furcsa dolog történik: nem az marad meg benned, hogy „négyféle gondolkodás létezik”, hanem egy kicsit jobban rálátsz saját magadra. A saját reakcióidra. A saját hibáidra. És talán arra is, hogy legközelebb egy fokkal tudatosabban állj hozzá ugyanahhoz a helyzethez.

És ez sokkal többet ér bármilyen jól hangzó elméletnél.

David Sumpter angol matematikus, az alkalmazott matematika professzora az Uppsalai Egyetemen. Rendszeresen publikál vezető folyóiratokban, szakértői tevékenységet folytat vállalatok, intézmények és focicsapatok számára, emellett elismert tudomány-népszerűsítő előadó. Korábban jelent meg könyve a hangyák viselkedésről, a sportmatematikáról, az életünket behálózó algoritmusokról és világot mozgató tíz legfontosabb egyenletről.

A kötet Vassy Zoltán tolmácsolásában, a Typotex Kiadó jóvoltából került a magyar könyvesboltokba. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!