Ha egy kicsit elgondolkodtatóbb, lassabb tempójú történetre vágysz az életről, döntésekről és elmúlásról, akkor a Stephan Schäfer: 25 nyár című regénye jó választás. Rövid, mégis ütős könyv, ami után garantáltan más szemmel nézel majd a saját idődre.

Stephan Schäfer 25 nyár című kötet teljesen más hangulat, mint az átlagos romantikus regények. Ez inkább egy olyan könyv, amit csendben, ráérősen olvasol és közben időnként magadra ismersz. Egy önálló történet, ami inkább gondolatokat és érzéseket akar átadni, mintsem nagy fordulatokkal sokkolni.

A sztori alapja viszonylag egyszerű: van egy főszereplőnk, aki egy teljesen átlagos, kicsit kiüresedett életet él, és egy váratlan találkozás kizökkenti ebből. Ez a találkozás egy olyan emberrel történik, aki teljesen másképp gondolkodik az életről, időről és arról, hogy mi számít igazán. Kettejük beszélgetéséből pedig elindul egy belső utazás.

Ahogy halad a történet, nem annyira konkrét események történnek, inkább beszélgetések, gondolatok és felismerések viszik előre a sztorit. A „25 utolsó nyár” koncepciója is itt kap értelmet: mennyi időnk van még, és mit kezdünk vele? Ez a kérdés végig ott lebeg és elég nehéz nem elkezdeni közben a saját életedre vetíteni.

Ez a kötet nem siet sehova, hagy időt arra, hogy leülepedjen a mondanivalója és sokszor egy-egy egyszerű jelenet mögött is komoly mondanivaló van. Nem az a típusú regény, amit gyorsan el akarsz olvasni, hanem amit néha leteszel, hogy gondolkodj rajta egy kicsit.

A karakterek közül a főhős szerintem szándékosan átlagos, így könnyű vele azonosulni. Nem egy hős, nem egy különleges figura, inkább olyan, mint bárki más, aki néha elakad az életében. Pont ezért működik jól, mert nincs távolság az olvasó és a karakterek között, így sokkal közelebb érezzük a történetet, a mondanivalóját.

A másik kulcsfigura az a bizonyos különös ismerős, aki kicsit mentorszerepet tölt be. Ő az, aki kérdéseket tesz fel, tükröt tart és néha kicsit kényelmetlen igazságokat mond ki. Lehet, hogy néha már túl bölcsnek tűnik, de közben pont ez adja a könyv erejét és ez a hangulat nálam nagyon működött.

De főleg az üzenete fogja meg az embert. Egyszerűen, érthetően beszél nagy dolgokról. Az időről, az életről, a prioritásokról, de ezt nem nyomja túl didaktikusan. Ami viszont nem mindenkinek fog tetszeni, hogy nincs klasszikus értelemben vett cselekmény, és néha kicsit túl szép vagy túl idealizált a mondanivaló.

Azoknak ajánlanám, akik épp egy kicsit elveszettnek érzik magukat, vagy csak szeretne megállni egy pillanatra és átgondolni, merre tartanak. Ha szereted az olyan könyveket, amik napokkal az olvasás után is veled maradnak, akkor a Stephan Schäfer könyve jó eséllyel betalál.