Terápiás tévedések

Könyvajánló - Szigeti Ildikó: Pszichokanyar

"Hanna és a páciensei személyes történeteiben is ott bujkál a nem várt fordulat, minden fejezet fontos motívuma a titok, az elhallgatás. Pokoli játszmáknak lehetünk tanúi, miközben rádöbbenünk, milyen szélsőséges megoldásokra képes az ember, ha igazán küzd valamiért."

Szigeti Ildikó kötete bepillantást ad egy pszichológus mindennapjaiba. Pszichokanyar című könyvében olyan történeteket találunk, amelyek mind megtörténtek. Azon szerencsések közé tartozom, akik megjelenés előtt olvashatták a könyvet, bátran ajánlom, szerintem jól sikerült írás, valósághű, provokatív történetekkel. A dedikációval egybekötött bemutatóra érdemes ellátogatni 2026. április 28-án 18 órakor a KULT7-be.

A köteten végigkísér minket egy hatvanas pszichológus, Bokros Hanna, aki pont olyan, mint mindenki: esendő, emberi, aki pontosan tudja magáról, hogy elfáradt és csak egy hajszál választja el a kiégéstől. Sokszor kissé cinikusan, unottan hallgatja a pácienseit, ami miatt még lelkiismeretfurdalása is van, de csak vár. Türelmesen vár a megmentőre, saját magára, aki majd kihúzza ebből az érzelmi gödörből. A hivatása, hogy segítsen az embereknek összeszedni magukat, de a saját gödrét egyre mélyebbre ássa...

Több történetet kapunk Hannán és páciensein keresztül. A közös nevező bennük, hogy segítenek egy sztorit többféleképpen látni, értelmezni. Más-más nézőpontokból világítanak rá helyzetekre, amik az olvasót is elgondolkodtatják, hogy vajon ő maga mit tenne hasonló helyzetben.

Az első páciens, akit megismerünk Viktor, a Kabulból hazatérő PTSD-vel küzdő katona, akinek látszólag az önszabotázs a legnagyobb gondja. Kedveli Viktort és mindent elkövet, hogy a férfi visszatérjen a háborús zónából. Ez a küzdelem pedig őt is elkezdi visszahozni a szakadékból, ahova hagyta, hogy a mindennapok monotonitása letaszítsa.

Aztán érkezik egy fura csavar a történetbe, amikor Hanna egy rég nem látott ismerősbe fut a plázában, akiről kiderül, hogy hivatásos és háborús területeken PTSD prevencióval foglalkozik, míg férje, Gyuszi otthon maradt a gyerekekkel gyesen. Spoiler: ez a Gyuszi ugyanaz, mint Hanna páciense, Viktor.

"Kérdések, érzések és gondolatok kavarognak a fejében. Értetlenség, harag és sajnálat vegyül benne. Sajnálja a férfit, aki érzelmi kasztráció áldozataként a saját fantáziavilágába menekült, ahol megteremtette Viktort, a PTSD-ben szenvedő exkatonát. Mérges rá, amiért belerángatta ebbe a bizarr játszmába, és nem érti, hogy miért pont őt választotta játszótársnak."

Érdekes történet, különös tanulsággal. Azonban akadnak sajnos ennél szomorúbb történetek is. Például az özvegy negyvenes, aki egyedül neveli a lányát és egy új férfi mellett törekszik egy kiengyensúlyozott boldog életre, de minden felborul, amikor a lánya egy veszekedésük alkalmával a fejéhez vágja, hogy behozott egy férfit az életükbe, aki őt bántalmazza, amikor az anyja nem látja.

Egy pszichológusnak tudnia kell tartani érzelmileg távolságot a pácienseitől. Kapunk is egy kis ízelítőt, hogy milyen nehéz sokszor ez. Például egy bántalmazásgyanú esetén, amikor Hannát is felkavarják a rá törő emlékek, mert sajnos fiatalon ő is volt áldozat, amikor egy idős orvos a falnak szorította és erőszakkal nyomta a szájába a nyelvét. És azt is megtudjuk, milyen hatással volt egy ilyen trauma a teljes életére.

A kötet számos erős és gyakran kényelmetlen témát dolgoz fel, különösen olyanokat, amelyekről ritkán beszélünk nyíltan. Visszatérő motívumok a titkok, elhallgatások és a krízishelyzetek, amelyek komoly belső feszültségeket okoznak a szereplők életében. A könyv bátran nyúl tabutémákhoz is, mint például az öngyilkosság vagy a családon belüli konfliktusok és előítéletek. Emellett különböző pszichológiai és társadalmi jelenségeket is bemutat, például a traumafeldolgozást, az autizmust vagy a modern kapcsolati dinamikákat.

Ez a könyv akkor fog igazán tetszeni, ha érdekel az önismeret, de nem a sablonos tanácsokon keresztül közelítesz, hanem inkább valósághű, néha provokatív történeteken keresztül gondolkodsz. Különösen élvezetes lehet, ha kíváncsi vagy arra is, milyen dilemmákkal és belső feszültségekkel szembesülnek a terápiás helyzetekben.

Az utószó pedig tökéletes zárása a kötetnek, ebből egy részlet:

"Ezek a történetek korántsem érnek véget azzal, hogy az epizódok utolsó mondatai után kitettem a pontot. Tudom, mit érez. Tényleg tudom. Én ugyanezt a feszítő kíváncsiságot élem meg mindig, amikor befejeződik egy-egy terápiás folyamat. A kliensek kilépnek az ajtón, ám maguk mögött hagynak megannyi kérdést. Ha visszatérnek hozzám, választ kapok rájuk, de többnyire pusztán a fantáziámban gombolyítom tovább a történetük fonalát. És ez így van rendjén."

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Multiverzum Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

A terápia nem ciki!