Vannak könyvek, amelyek történetet mesélnek, és vannak könyvek, amelyek mintha gyógyítani akarnának. Monsieur Perdu könyves hajója, Nina George különleges regénye az utóbbiak közé tartozik. Ez a történet nem csupán egy párizsi könyvkereskedőről szól, aki egy uszályon könyveket árul a Szajna vizén, hanem arról is, hogy az irodalom néha pontosabban látja a lélek betegségeit, mint maga az ember.
KÖNYVAJÁNLÓMONSIEUR PERDU KÖNYVES HAJÓJA
Szerző: Nina GeorgeFordító: Bujdosó IstvánKiadó: Maxim KiadóKötés: puhatábla, 352 oldal
Vannak könyvek, amelyek történetet mesélnek, és vannak könyvek, amelyek mintha gyógyítani akarnának. Monsieur Perdu könyves hajója, Nina George különleges regénye az utóbbiak közé tartozik. Ez a történet nem csupán egy párizsi könyvkereskedőről szól, aki egy uszályon könyveket árul a Szajna vizén, hanem arról is, hogy az irodalom néha pontosabban látja a lélek betegségeit, mint maga az ember. Jean Perdu, az „irodalmi patikus”, könyvekkel gyógyítja mások szívét – miközben a sajátját évtizedek óta nem meri megvizsgálni. A regény csendesen, mégis elementáris erővel beszél veszteségről, emlékezésről és arról a furcsa emberi képességről, hogy néha éppen az ment meg bennünket, amitől a legjobban félünk.
Jean Perdu párizsi könyvkereskedő, boltja neve „Irodalmi Patika”, ami a Perdu által könyvkereskedéssé átalakított uszály - itt olyan könyveket ad el vevőinek, amilyenre szükségük van, nem pedig olyat, amilyet kérnek. Átadta másnak az uszályt, ő maga visszavonult a könyvkereskedéstől. Békésen éldegél egy asszonnyal vidéken, amikor csomagot kap egy neves, de már nem élő írótól a születésnapjára. Madame Gulliver, párizsi minden lében kanál "gondnokféléje" most arról tájékoztatta Perdut, hogy Jósé Saramago, a hagyományos írásjelek használatától idegenkedő nagy utópista, annak idején az egyik művét időkapszulába tette. Az ilyesmi egyáltalán nem volt ritka. Perdu Saramago hatására kezdte el írni a Kis érzések nagy enciklopédiájának szócikkeit. Az időkapszula indítja el Perduban azt a folyamatot, ami saját múltjával való szembenézésében inspirálja. A könyves hajó - amit visszakap - elindul a folyón, ahol a főhős nemcsak emberekkel és sorsokkal találkozik, hanem saját múltbeli elakadásaival és mozgatórugóival is.
(Személyes megjegyzésem szerint eleinte némelyik szócikk a Kis érzések nagy enciklopédiájában az én gyakorlatias énem számára erősen köldöknézegető hatást keltett, amihez mérten egy idő után egyszerűen átsiklott a szemem rajtuk, hogy jó, oké, köszönöm, haladjunk. Ugyanakkor a legtöbbjébe ahogy 10 mondatonként belekaptam, gyakran vissza kellett térnem az első mondathoz, hogy végigolvasva csettintsek egyet: micsoda eredeti gondolat! Milyen gyakorlatias felfogás rejtőzik az öncélúnak látszó agymenéses elmélkedésben, és mennyire működik!)
Idézet a könyvből
A naptárkór általában szilveszterkor vagy újévkor támadja meg az embert, de gyakran jelentkezik a születésnap előestéjén is. Tünetei: ingerültség, melankólia, furcsa rémálmok, amelyekben az ember megint iskolás, és elbukik a vizsgán, meztelenül áll a szabadban – vagy megint ősrégi konfliktusokon emészti magát. A teste messzebb van az ideálistól, mint valaha, az elmulasztott lehetőségek súlyos-komoran nyomják a vállát, és a nagy elhatározásokat a cinikus önmarcangolás darálója tépi szét. Az ember mindenért szégyelli magát – hogy túl keveset akart, hogy túl sokat akart, hogy másokat is zavar azzal, hogy olyan, amilyen, és nincs sehol egy ügyfélszolgálat, ahol önmagát újra cserélhetné.
Jean Perdu idősödik. Nem nagyon, éppen határozott léptekkel halad a hatodik x felé, amikor megérkezik hozzá Saramago időkapszulája a rejtélyes történettel, de Perdunak kétségei vannak, hogy van-e egyáltalán dolga a fentiekkel. "Harcoljak valamiért, ami fontos nekem? Lényegében ez a sürgető érzés: hogy még nem vagyok készen. Még nem tartok ott. Nem én irányítom az életemet. Hogy lehet ezt hangosan kimondani, anélkül, hogy az ember hitványnak tűnne önmaga előtt?" Perdu azonban egy alapvető paradoxonban él: miközben mások lelki sebeit pontos érzékkel felismeri, saját múltjának egyik legfontosabb kérdését évtizedek óta elzárva tartja. Egy régi szerelem elvesztése után úgy döntött, hogy bizonyos emlékeket egyszerűen nem nyit ki többé.
Külön kiemelem Max karakterét: ifjú gyerekkönyvíró, aki szerencsétlenül reagált barátnője állapotosságára. Most próbaidőn van, kettesben Perduval az uszályon, hogy megfontolja, tényleg apának való-e vagy sem. Perdu is a barátnője nélkül van, hogy mindketten eldönthessék, a jövőben mennyire tudnak, akarnak részt venni egymás életében, és ha igen a válaszuk, akkor hogyan. (Mindenesetre kb. 10x átolvastam a műben azt a részt, hogyan fogadta Max barátnőjének hírét, miközben nyerítettem a röhögéstől. Igen, kérem szépen, nyerítettem és röhögtem, mert arra, amit műveltem olvasás közben, merő finomkodás az úrihölgyes kacarásztam, nevetgéltem kifejezések.)
Az uszály és a rajta folyó tevékenység sokakra mágnesként hat, szó szerint gyűlnek az emberek a hajón, akik üres idejükben szenvedélyesen vitáznak: internet, lájk, könyv, offline - melyik az értékesebb? Jó-e, kell-e egy könyvértékesítőnek - konkrétan Perdunak - online webáruház? A férfi attól fél, hogy ő feleslegessé válik majd, bár abban bizonytalan, hogy jól ítéli-e meg a helyzetet, és nem a vakfoltjára esik-e a válasz. "Minden új tudomány új tudatlanságot hoz magával, ahogy minden új felismerés is egy „nem tudom”-mal kezdődik" - hívja fel Perdu figyelmét egy idősebb tudós, rámutatva arra, hogy ezek a helyek is tartalékolhatnak előre nem látott lehetőségeket, ahol biztonságban érezhetjük magunkat.
Monsieur Perdu könyves hajója végső soron arról szól, hogy az ember egész életében próbál rendet tenni a saját történetében – de a múlt néha másképp válaszol, mint várnánk. Egy üres kézirat és egy hosszú, visszhangzó nevetés talán nem ad magyarázatot semmire, mégis emlékeztet valamire: hogy a veszteség, a szeretet és az emlékezés mind ugyanannak az életnek a részei. Jean Perdu könyves hajója végül nemcsak a folyón halad előre, hanem azon a láthatatlan úton is, amelyen minden ember végigmegy egyszer – amikor rájön, hogy a szívét nem csak könyvekkel, hanem bátorsággal kell meggyógyítania.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Négy év telt el azóta, hogy a könyvkereskedő Jean Perdu elhagyta könyves hajója, az „Irodalmi Patika” fedélzetét, és új szerelmével, a szobrász Catherine-nel Provence-ban kezdett új életet. De a világhírű író, José Saramago egy időkapszulában megőrzött utolsó kérése visszacsábítja hivatásához: összehozni a könyveket és az embereket, és minden lelki betegségre megtalálni a leghatásosabb olvasmányt. Max Jordannal ismét útra kelnek hát: Franciaország csatornáin haladnak Párizs felé, és Monsieur Perdu könyves hajója csakhamar valóságos bárkává alakul, melyen olyan emberek, gyerekek, állatok – és természetesen könyvek! – találkozásának lehetünk tanúi, akik örökre megváltoztatják egymást. És ebben a nagy kalandban, az életben mindenkinek megadatik az újrakezdés lehetősége – még Monsieur Perdu-nek is…
A Levendulaszoba különleges utazása most folytatódik, tele mosollyal, könnyekkel, szívmelengető és szívszorító pillanatokkal.
a kiadó oldalán.
Megjegyzés küldése