Az istenek haragja

 Könyvajánló - John Gwynne: Az istenek haragja (Véresküdtek sagája 3.)

Varg kiállta a próbatételeket és a Véresküdtek teljes jogú harcosává vált. Most azonban társaival együtt egy minden eddiginél komolyabb kihívással kell szembesülnie – meg kell ölniük egy sárkányt. Elvar küszködve igyekszik bebiztosítani hatalmát Snakavikben, ahol egyaránt szembe kell néznie külső és belső fenyegetésekkel is. És miközben próbál a víz színén maradni és felkészülni a közelgő összecsapásra, valahogy a lehetetlent is véghez kell vinnie, meg kell zaboláznia a farkas-isten haragját. Biórr és hadi csapata vérre szomjazva észak felé tart, Guðvarr azonban csakis saját céljait tartja szem előtt: el akarja nyerni a pusztító Lik-Rifa kegyét, hogy megszerezhesse mindazt, amit becsvágya diktál. A Vigrid sorsáért vívott döntő csata a küszöbön áll, ami az alapjaiig megrengeti a világot és megmutatja, milyen az, amikor elszabadul az istenek haragja. A többszörösen díjnyertes John Gwynne viking ihletésű, harcban és kalandban bővelkedő fantasy története, A véresküdtek sagája fergeteges lezárásához érkezett!

Van az a pont egy történetben, amikor már nem csak a szereplők sorsa a tét, hanem maga a világ létezése is. Amikor minden addigi út, döntés, veszteség és árulás egyetlen, elkerülhetetlen ütközés felé tart. A véresküdtek sagája zárókötete pontosan ilyen: nem egyszerűen befejezi a történetet, hanem elszámoltatja. Az olvasót is.

John Gwynne története eddig sem finomkodott. Vér, sár, jég, csontig hatoló hideg és ugyanilyen mély emberi indulatok – ez volt az alap. De itt, a lezárásban minden még eggyel feljebb tekeredik. A világ már nem csak recseg-ropog, hanem konkrétan szétesőben van. És ebben a széthullásban kell helytállniuk azoknak, akiket már megszerettünk, vagy éppen megtanultunk félni tőlük.

Varg történetszála talán az egyik leginkább kézzelfogható ebben a könyvben. Az ő útja mindig is a bizonyításról szólt: hogy ki ő, mire képes, hova tartozik. Most azonban, hogy végre elérte, amit akart, kiderül: a célvonal nem megérkezés, hanem egy újabb, még kegyetlenebb kezdet. Egy sárkány levadászása nem egyszerű hőstett, hanem valami sokkal ősibb, sokkal nyersebb próbatétel. És közben ott motoszkál a kérdés: mi marad az emberből, ha túl sokszor kell bizonyítania, hogy erős?

Elvar szála egészen más irányból közelít. Hatalom, felelősség, folyamatos egyensúlyozás a káosz szélén. Az ő története talán az egyik legfájdalmasabb, mert itt nem csak külső ellenségekkel kell megküzdeni, hanem saját döntéseinek következményeivel is. Egy vezető mindig egyedül marad egy ponton – és Gwynne ezt a magányt nagyon pontosan, szinte kényelmetlenül hitelesen mutatja meg. Ráadásul a farkasisten haragja nem csak mitológiai elem, hanem valami kontrollálhatatlan, elemi erő, ami folyamatosan ott vibrál a háttérben.

És ott van Biórr, Guðvarr és a többiek – azok, akik nem feltétlenül „jók” vagy „rosszak”, hanem egyszerűen csak mennek előre, hajtva saját vágyaik, félelmeik, ambícióik által. Ez az egyik legnagyobb erőssége a regénynek: nincsenek tiszta szerepek. Mindenki valahol a kettő között van, és ettől válik az egész történet nyugtalanítóan valóságossá, még egy istenekkel és szörnyekkel teli világban is.

Ami igazán különlegessé teszi ezt a zárókötetet, az az, ahogyan a mitológia és az emberi történetek összeérnek. Az istenek itt nem távoli, elvont lények – hanem aktív, veszélyes, kiszámíthatatlan szereplők. Az ő haragjuk nem metafora, hanem konkrét pusztítás. És ebben a közegben az emberi döntések súlya még nagyobb lesz, mert nem csak egymásra, hanem egy egész világ sorsára hatnak.

A csaták grandiózusak, filmszerűek, de sosem öncélúak. Mindegyik mögött ott van valami személyes: veszteség, bosszú, félelem vagy éppen remény. És talán pont ez az, ami miatt működik az egész – hogy a legnagyobb, világokat megrengető események mögött is mindig ott áll egy-egy ember, a maga törékenységével.

És amikor elérkezünk a végéhez, nem egy egyszerű lezárást kapunk. Inkább valami olyasmit, ami egyszerre kielégítő és fájdalmas. Mert minden történet véget ér egyszer – de nem minden történet engedi el könnyen az olvasót.

John Gwynne 1968-ban született Szingapúrban, brit szülők gyermekeként, és később az Egyesült Királyságban nőtt fel. Pályája során hosszú ideig dolgozott különböző területeken, mielőtt teljes mértékben az írásnak szentelte volna magát. Műveire erősen hatott a skandináv mitológia és a viking kultúra, ami különösen ebben a sorozatában érhető tetten. Gwynne stílusát a nyers, mégis érzelmileg gazdag történetmesélés jellemzi, amelyben a brutalitás és az emberi kapcsolatok finom ábrázolása egyszerre van jelen.

A kötet a borítóra kattintva elérhető a Fumax Kiadó honlapjáról, kedvezményes áron!