Neurománia

 Könyvajánló - Albert Moukheiber: Neurománia

A Neurománia „visszaadja a szót a tudósoknak, és hozzáférhetővé teszi a munkájukat azok korlátaival, óvatosságaival együtt, hogy ne legyünk kitéve a torzító diskurzusnak, amely ideológiai vagy kereskedelmi okokból eszköznek tekinti az agyról folyó kutatásokat”.

Manapság hajlamosak vagyunk arra, hogy szinte mindennek a magyarázatát az agyban keressük. Boldogságunk, érzelmeink, függőségeink, félelmeink, hiedelmeink, teljesítményünk, egyéni vagy kollektív képességünk a változásra – ezek mind csak neuronjaink kölcsönhatásának eredménye.

De az agyról szóló egyre népszerűbb és egy szélesebb körű diskurzus – a neurománia – túl gyakran csak sommás vélemények, általánosítások, részigazságok, sőt hamis állítások árán valósul meg. Nem lehet minden problémát az egyénre és az agyára redukálni, és nem lehet az idegtudománynak és a kognitív tudományoknak olyan meglátásokat tulajdonítani, amilyeneket nem fogalmaznak meg.

A „torzító diskurzus”, vagyis az aggasztó mennyiségű dezinformáció javarészt a közösségi média áltudósainak, a megtévesztő reklámoknak, a gátlástalan politikusoknak és egy általános jelenségnek, a tudománnyal szemben egyre erősödő bizalmatlanságnak köszönhető. A szerző ezért komoly figyelmet szentel a hiedelmek, tévhitek tárgyalásának és szigorú cáfolatának. A Neuromániá-ban arról is sok szó esik, mi az, amit nem tudunk, hol húzódnak a határok, mit remélhetünk a jövő kutatásaitól. De a jelenlegi ismereteink alapján, hangsúlyozza a szerző, azért is fontos a lehető legtöbbet tudnunk az agyunkról, mert akkor jobban fogjuk érteni a saját viselkedésünket, reakcióinkat, érzelmeinket – saját magunkat.

A Neurománia nem egyszerűen ismeretterjesztő könyv, hanem egy határozott, józan és kifejezetten felszabadító gondolkodási gyakorlat. Olyan munka, amely nem azt ígéri, hogy „megmagyarázza az embert az agyán keresztül”, hanem épp ellenkezőleg: visszaveszi az agyat attól a mindent elnyelő, mágikus szereptől, amelyet az utóbbi években ráragasztottunk.

Ma hajlamosak vagyunk minden kérdésre ugyanazzal a reflexszel válaszolni: az agy így működik. Ha boldogtalanok vagyunk, ha félünk, ha nem tudunk koncentrálni, ha nem változunk, ha függők vagyunk, ha nem teljesítünk „elég jól” – biztosan egy neuronhálózat hibája, egy rosszul bekötött pálya, egy alulműködő vagy túlpörgő terület az oka. Ez a leegyszerűsítő szemlélet kényelmes, mert mentesít a társadalmi, kulturális, történeti és személyes felelősség kérdései alól. Moukheiber könyve pontosan ezt a kényelmet bontja le.

A Neurománia arról szól, hogyan vált az idegtudomány nyelve mindennapi magyarázattá, marketingeszközzé és politikai fegyverré – miközben gyakran szem elől tévesztjük magukat a tudósokat, a módszereket, a korlátokat, és azt az alapvető tényt, hogy a tudomány nem végső válaszokat, hanem egyre pontosabb kérdéseket ad. Moukheiber nem az idegtudomány ellen beszél, hanem annak félreértése ellen. Nem tagadja az agykutatás jelentőségét, sőt: éppen azért védi, mert komolyan veszi.

A könyv egyik legnagyobb erénye az, ahogyan szétválasztja azt, amit valóban tudunk, attól, amit szeretnénk tudni – vagy amit elhitetnek velünk, hogy már tudunk. A szerző kíméletlen pontossággal mutat rá arra, hogyan lesznek a laboratóriumi eredményekből hangzatos szalagcímek, az óvatos következtetésekből kategorikus állítások, és hogyan csúszik át a tudomány ideológiává. Miközben közérthetően magyaráz, soha nem egyszerűsít túl: vállalja a bizonytalanságot, a „nem tudjuk még” állapotát.

Különösen fontos része a könyvnek a tévhitek lebontása. A közösségi média „agyoptimalizáló” ígéretei, a neuromarketing csodafegyverei, az egyéni problémákat biológiai hibává redukáló narratívák mind célkeresztbe kerülnek. Moukheiber világosan kimondja: nem lehet minden problémát az egyén agyára terhelni, miközben figyelmen kívül hagyjuk a környezetet, az élettörténetet, a társadalmi struktúrákat. Az agy nem független entitás, hanem folyamatos párbeszédben áll a világgal – és ezt a párbeszédet nem lehet egyetlen MRI-felvételre leegyszerűsíteni.

A Neurománia mégsem lehangoló olvasmány. Épp ellenkezőleg: felszabadító. Azzal, hogy megmutatja a tudomány határait, visszaadja a gondolkodás szabadságát. Azzal, hogy elutasítja a hamis magyarázatokat, teret nyit a valódi megértésnek. És azzal, hogy hangsúlyozza: minél többet tudunk az agyunkról – a maga komplexitásában és bizonytalanságaiban –, annál empatikusabban, árnyaltabban tudunk önmagunkra és másokra tekinteni.

Ez a könyv nem gyors válaszokat ad, nem önsegítő recepteket kínál, és nem ígéri meg, hogy „jobban működik majd az agyad”. Ehelyett gondolkodni tanít. Kételkedni. Kérdezni. És talán ez az egyik legfontosabb készség egy olyan korban, ahol túl sokan túl sok mindent magyaráznak túl kevés valódi tudással.

Albert Moukheiber kognitív idegtudós és klinikai pszichológus, aki tudományos munkája mellett elkötelezetten foglalkozik a tudományos ismeretterjesztés és a kritikai gondolkodás kérdésével. Írásaiban és előadásaiban következetesen fellép a tudomány leegyszerűsítése, félremagyarázása és kereskedelmi kisajátítása ellen. A Neurománia jól példázza azt a ritka egyensúlyt, amikor egy szerző egyszerre szakmailag precíz, intellektuálisan őszinte és olvasóbarát – anélkül, hogy bármelyik rovására menne a másik kettőnek.

A kötet Várkonyi Benedek fordításában, az Európa Könyvkiadó jóvoltából jelent meg hazánkban, elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva!