Hollólovagok

 Könyvajánló - Christopher Buehlman: Hollólovagok

A goblinok kiirtották a lovainkat és a legtöbb férfit.

Rabláncra verték a városainkat, felégették a földjeinket, és rémálomba taszították az ismert világ minden szegletét.

Most a lányainknak kell fegyvert ragadniuk.

Minden rendelkezésükre álló eszköz felhasználásával, félelmetes istenek szolgálatában, kegyetlen szörnyek oldalán.

Galva, akit három fivére csak Galvichának szólít, szembeszállt családja akaratával, és beállt a sereg kipróbálatlan, új egységébe, a hollólovagok közé. Ez az alakulat azon nőknek kínál helyet, akik a hitvesi ágy helyett a harctéren akarnak szolgálni. A társakként melléjük rendelt, félelmetes, sötét mágia által kitenyésztett fekete madarak rejthetik a kulcsát annak, hogy megfékezzék a goblinokat, akik egyszerű haszonállatokká akarják tenni az embereket.

Véres út vezet a dicsőséghez, a goblinok pedig agyafúrtak és kegyetlenek. A hollólovagok semmit sem vehetnek biztosra – sem a családi kötelékeket, sem a vezetőik bölcsességét, sem a saját biztonságukat a mellettük álló, veszélyes harci madarakkal szemben.

De van olyan remény, amely bármekkora kockázatot megér.

A Hollólovagok az a fajta fantasy, amely nemcsak világot épít, hanem közben egy világot éget porrá – majd a hamuból egy új, félelmetesen erős női történetet emel ki. Christopher Buehlman regénye nem könnyed olvasmány, ellenben olyan elementáris erővel szippant be, hogy az ember elfelejti a külvilág zaját, és hirtelen egy sötét, reményt alig ismerő birodalomban találja magát, ahol a goblinok már nem mesebeli szörnyek, hanem mindenható rémuralmat gyakorló hódítók. Kiirtják a lovakat, elhurcolják a férfiakat, porrá zúznak várost, falut, és hagyományt – és ami a legfájdalmasabb: elvágják az emberiséget a saját múltjától.

Ebben a világban a nőknek kell átvenniük a harci szerepet. A túlélés egyetlen esélye az, ha ők maguk veszik kezükbe a sorsukat és megküzdenek az otthonukért. A hollólovagok vadonatúj egysége az első olyan alakulat, ahol a nők az első sorba léphetnek, és nemcsak kardot forgatnak, hanem egyenrangú szövetséget kötnek a mellettük repülő, sötét mágiából született harci madarakkal.

Galva azonnal magával ragadja az olvasót. Makacs, indulatos, éles és emberi. Nem hős akar lenni, csak egy nő, aki nem hajlandó tétlenül nézni, ahogy a világát apránként szétszedik. A hollólovagok közé állva vállalja a kitaszítottságot, a fivéreivel való szembefordulást, a veszélyt, amely nemcsak a goblinokból, hanem a saját soraikból is érkezhet.

Buehlman erőssége abban rejlik, hogy miközben filmszerű csatajeleneteket ír, közben végig emberközelben tartja a történetet. A vér, a veszteség, a kétség – és az a mindig pislákoló remény –, mind-mind nagyon is valódi. A hollólovagok és a fekete madarak kapcsolata különösen izgalmas: egyszerre szimbolikus és félelmetes, mintha a civilizáció utolsó, kétségbeesett szövetsége lenne a természet árnyékos, démoni oldalával.

A Hollólovagok nem egy klasszikus fantasy, nem arról szól, hogy a jók legyőzik a rosszat. De van, amikor egy csipetnyi reményért is vért kell ontani. Amikor a hősiesség nem választás, hanem kényszer. És amikor a nők nem azért állnak helyt, mert erősek, hanem mert egyszerűen nincs más, aki megtenné helyettük.

A regény nyers, kegyetlen és felemelő. Sötét fantasy, amelyet azok fognak igazán szeretni, akik nem félnek attól, ha az emberi lélek árnyai ugyanannyira hangsúlyosak, mint a kardcsattogás. Mert van olyan remény, amelyért valóban bármekkora kockázatot megéri vállalni. Galva története pontosan erről szól. A feketenyelvű tolvaj előzménytörténete bár nem hibátlan, nagyon sok benne a harci leírás, de ezek a leírások élnek, élvezetesek, ahogyan csak egy valós hadtörténeti könyv is, amennyiben jól van megírva. Ez a sötét és reményvesztett, kegyetlen világ berántott, és azonnal érdekel a folytatása, amely még csak a polcon várakozik rám, nem ismerem. 

A regény az Agave Könyvek jóvoltából jelent meg, a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!