Könyvajánló - Tamás Rita: Élj végre magadért!
„Norvégia csak ugródeszka. A döntés, hogy idejövök, csak lépés az ugródeszkához. Az, hogy merre dobbantok, és dobbantok-e akkorát, hogy átugorjak a korlátaimon, fáradságos munka önmagammal.”
Tamás Rita, a Ne pánikolj, sportolj! mozgalom alapítója, saját példájával és személyes tanácsaival tízezreknek mutatta meg, hogyan segít a sport megküzdeni a szorongással, a pánikkal, a testi-lelki fájdalommal, és hogyan lehet középkorú nőként, helyes étkezéssel és edzéssel jól érezni magunkat a bőrünkben. Új könyve a személyiségfejlődés mélyebb szintjére visz bennünket, akik hozzá hasonlóan szakítani szeretnénk rossz beidegződéseinkkel, örökölt traumáinkkal, áldozatszerepünkkel vagy éppen túlvállalásainkkal.
Rita ötvenévesen dönt úgy, hogy Norvégiában kezd új életet, mer önző lenni és kezébe veszi sorsa irányítását. Hosszú utat tesz meg testben és lélekben egyaránt azért, hogy rájöjjön, a változtatás igénye nem elég, meg kell teremtenünk a lehetőségét annak, hogy amire képesek vagyunk, azt teljesítsük. Kíméletlen őszinteséggel megírt történetéből – amelyben a buktatókat, a kudarcokat és az emlékezetes pillanatokat egyaránt megörökíti – hitet meríthetünk az akadályokkal való megküzdéshez, az önmagunkkal történő szembenézéshez, és ahhoz, hogy végre elkezdjünk önmagunkért (is) élni.
E történet utazásra hív, amely nemcsak országokon, hanem az emberélet mélységein és magasságain is átkalauzol bennünket. Ámulatba ejtő történetmeséléssel haladunk előre az úton, amelynek során szemléletformáló élettapasztalatok, legbelsőbb érzelem- és gondolatvilágok tárulkoznak elénk.
Elgondolkodtatok már rajta, mennyire találó szó a talajvesztés? Amikor nem találod a helyed a saját életedben, amikor úgy érzed, csak gépiesen csinálod mindennapokat, igazából ok, cél és főleg: jólét és jóllét nélkül, elveszítve önmagadat, a boldogságodat, már ha egyáltalán volt valamikor. Miért hisszük azt, hogy az öngondoskodás, a határok meghúzása, a saját rezilienciánk növelése önzés? Egyáltalán nem az, természetes szükségletünk, mert aki mártírként feláldozza önmagát, az nem érzi jól magát és valójában nem tud szeretni. A szeretet ott kezdődik, hogy saját magunkat is megtanuljuk szeretni. Kiégés és talajvesztés nélkül csak úgy tudunk adni másoknak, csak úgy tudjuk megmutatni a helyes és egészséges irányt, csak úgy tudjuk megtartani az éppen krízishelyzetben lévő szerettünket, ha saját magunkról is gondoskodunk.
Tamás Rita felismerte ezt, és őszintén elénk tárja a történetét, hogy tanuljunk belőle, hogy ne kövessük el az ő hibáit, hogy tanuljunk meg végre jól lenni és felismerni azt, hogy ehhez nem jók a régi "jól bevált" gyakorlatok.
Az ő története nem egy klasszikus sikersztori, nem egy „nulláról a csúcsra” narratíva, sokkal inkább egy hosszú, fáradságos, gyakran fájdalmas belső munka krónikája. Egy olyan nő története, aki ötvenévesen meri végre kimondani: ez így tovább nem mehet. Aki felismeri, hogy a megfelelés, az örök túlvállalás, a másokért való állandó önfeladás nem erény, hanem lassú önfelszámolás.
A Norvégiába költözés ebben az értelemben egy metafora. Ugródeszka. Ahogy Rita is írja: nem maga az ország a lényeg, hanem az, hogy mer-e akkorát dobbantani, hogy átugorja a saját korlátait. És ez a kérdés az, amely végig ott lüktet a szövegben – az olvasó saját életére is vonatkoztatva.
A könyv egyik legnagyobb ereje az őszinteség. Rita nem idealizálja a változást. Nem állítja, hogy az önmagunkért való kiállás könnyű, felszabadító és azonnal boldoggá tesz. Épp ellenkezőleg: megmutatja a kudarcokat, az elbizonytalanodásokat, a visszalépéseket, azokat a pillanatokat, amikor az ember legszívesebben visszamenne a régi, rossz, de ismerős mintákhoz. Mert az iszonyatosan nehéz szembenézni azzal, hogy mennyi mindent cipeltünk magunkkal évtizedeken át – sokszor nem is a saját terheinket, hanem örökölt traumákat, elvárásokat és szerepeket.
És talán ez az egyik legfontosabb kérdés, amit a könyv feltesz: meddig lehet így élni anélkül, hogy végleg elveszítenénk önmagunkat?
A könyv ereje abban rejlik, hogy nem kész recepteket ad. Nincsenek benne hangzatos mantrák vagy univerzális megoldások. Inkább gondolkodásra késztet, kérdez. Olyan belső párbeszédet indít el, amelyet sokan évek óta kerülgetnek magukban. És közben ott van benne a sport, a testtel való kapcsolat, a mozgás mint megküzdési eszköz – de nem dogmatikusan, nem teljesítménycentrikusan, hanem emberi módon.
Ez a könyv azoknak szól, akik érzik, hogy elfáradtak. Akik tudják, hogy változtatni kellene, de még nem biztosak benne, hogyan. Akik félnek attól, hogy ha magukért kezdenek élni, akkor „rossz emberek” lesznek. És azoknak is, akik már elindultak ezen az úton, de jólesik megerősítést kapni abban, hogy nem egyedül botladoznak.
Lehet bölcsebbé válni más tapasztalataiból is. Lehet tanulni anélkül, hogy mindent a saját bőrünkön kellene végigélni. És talán a legfontosabb: nem késő elkezdeni magunkért élni. Akkor sem, ha hosszú ideig úgy hittük, ez nem jár nekünk.
Az Élj végre magadért! nem vált meg, nem javít meg – de kinyit egy ajtót. A kérdés már csak az, van-e bátorságunk belépni rajta.
A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron a HVG Könyvektől!
Megjegyzés küldése