Bravúros mutatványok, amiket senki sem látott

 Könyvajánló - Fábián Tamás: Bravúros mutatványok, amiket senki sem látott

Az írás véresen komoly dolog, akár halálos is lehet. Egy regény képes megváltoztatni az életünket, főleg, ha még nincs kész, és meg kell találnunk a hiányzó zárófejezetet. Újrakezdeni sosem késő, legyen szó barátságról, családi viszonyokról vagy a lelkünk mélyén eltemetett, mindent szétfeszítő alkotási vágyról. A kérdés, hogy szembe merünk-e nézni legfélelmetesebb démonainkkal, és megpróbáljuk-e átugrani legalább a saját árnyékunkat.

A Bravúros mutatványok, amiket senki se látott szereplői fiatalok, de már felnőttek.Vidékiek és budapestiek. Egy romlott hatalom vazallusai, illetve a rendszer kérlelhetetlen kritikusai. Miközben a szakadék felé száguld a világ, és a Föld felforrósodása egyre nagyobb kihívás elé állítja lakóit, a problémáink többnyire mégis változatlanok maradtak: fel merünk hívni valakit, akit elsodort mellőlünk az élet? Tudunk bocsánatot kérni, és még inkább: meg tudunk-e bocsátani? Bárhol is tartunk az életünkben, a válasz sosem egyszerű.

Fábián Tamás 1987-ben született Nyíregyházán. A Debreceni Egyetem szabad bölcsészet szakán szerzett alapszakos diplomát, a mesterképzést a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végezte. Tizenöt éve dolgozik újságíróként, 2020 óta a Telex.hu munkatársa. Ez az első regénye.

Fábián Tamás regénye abból az ijesztően ismerős felismerésből indul ki, hogy az írás – és tágabban az alkotás – nem valamiféle esztétikus melléktevékenység, hanem veszélyes terep. Véresen komoly dolog. Olyan, ami képes szétszedni az életünket, ha belenyúlunk, és egyben olyan, ami megmenthet, ha elég bátrak vagyunk végigmenni rajta. Egy félkész regény, egy hiányzó zárófejezet itt nem pusztán narratív eszköz, hanem metafora: mindannyiunk életében vannak történetek, amelyeket nem tudtunk befejezni, mert túl fájdalmas volt, mert elsodort az idő, vagy mert nem mertünk szembenézni azzal, amit a végén találnánk.

A könyv szereplői fiatalok – de ez a fiatalság már nem az indulás izgalmát jelenti, hanem azt a fáradt felismerést, hogy felnőttünk, miközben nem kaptunk használati útmutatót. Vidékiek és budapestiek, alkalmazkodók és lázadók, a rendszer kiszolgálói és kérlelhetetlen kritikusai. És miközben a háttérben ott dübörög a világ összeomlásának állandó zaja – klímaválság, politikai romlás, morális erózió –, az igazán nehéz kérdések mégis makacsul személyesek maradnak. Fel merjük-e hívni azt, akit elvesztettünk? Tudunk-e bocsánatot kérni anélkül, hogy mentegetnénk magunkat? És ami talán a legnehezebb: képesek vagyunk-e megbocsátani, nem másoknak, hanem saját magunknak?

A Bravúros mutatványok egyik legnagyobb ereje az, hogy nem dramatizálja túl ezeket a dilemmákat. Nem csinál belőlük nagy jeleneteket, inkább apró rezdülésekben mutatja meg őket: el nem küldött üzenetekben, félbehagyott beszélgetésekben, elhallgatott mondatokban. Ezek a „bravúros mutatványok” nem látványosak, senki nem tapsol nekik. De mégis ezek döntik el, hogy merre fordul egy élet.

A regény különösen érzékenyen nyúl ahhoz az alkotói vágyhoz, amelyet sokan jó mélyre eltemetnek magukban, mert nincs rá idő, tér, energia – vagy mert félnek attól, mit hozna felszínre. Fábián Tamás könyve nem idealizálja az alkotást. Nem mondja, hogy felszabadító vagy gyógyító lesz. Azt mondja: szükséges. És ez a szükségesség gyakran félelmetesebb, mint bármilyen kudarc.

Újrakezdeni – barátságokat, családi kapcsolatokat, önmagunkkal való viszonyt – nem heroikus tett, hanem kínos, törékeny, bizonytalan folyamat. Nincs garancia a sikerre. Csak arra van esély, hogy legalább megpróbáljuk átugrani a saját árnyékunkat, még akkor is, ha elbotlunk benne.

Első regényhez képest a Bravúros mutatványok, amiket senki sem látott meglepően érett, visszafogott és pontos szöveg. Érződik rajta az újságírói háttér: a valóság iránti érzékenység, a mondatok fegyelme, a sallangmentesség. Ugyanakkor nagyon is irodalmi könyv, amely teret hagy az olvasónak, hogy a saját kérdéseit, félelmeit, elvarratlan szálait beleolvassa. Ez azonban nem meglepő: a Most jövök címmel futó Telex podcastsorozatból Tamásnak épp ez az érett gondolkodása, figyelme és pontos kérdései rajzolódnak ki. 

Ez a regény azonban nem ad megnyugtató válaszokat, és nem zár le mindent szépen. De talán nem is ez a dolga. Hanem az, hogy észrevétlenül megmutassa: nem vagyunk egyedül abban, hogy bizonytalanok vagyunk. Nem vagyunk egyedül abban, hogy félünk felhívni valakit. És nem vagyunk egyedül abban sem, hogy vannak történetek az életünkben, amelyeket még mindig nem mertünk befejezni.

A kötet a Corvina Kiadó jóvoltából jelent meg, a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!