Könyvajánló - Hayley Campbell: Minden élők és holtak
Ebben a mélyen megindító és figyelemre méltó könyvben Hayley Campbell újságíró a társadalom halálhoz való viszonyát, és azok életére gyakorolt hatását vizsgálja, akiknek munkája a halálhoz kapcsolódik. Ha rájuk ruházzuk át ezt a terhet, mert nekünk túl sok lenne – teszi fel a kérdést a szerző –, ők hogyan birkóznak meg vele? Vajon a halállal való közvetlen szembenézés csökkentené a félelmünket?
A szerző gyerekkori kíváncsiságából merítve találkozik balzsamozókkal és egy egykor a halálsoron dolgozó hóhérral, tömeges halálesetekkel foglalkozó nyomozóval és egy gyászkezelő bábával. Beszél sírásókkal, akik már saját sírjukat is megásták, és interjút készít egy férfival, akinek a munkája megtisztítani a bűnügyi helyszíneket.
Campbell éleslátó és őszinte interjúiban olyan dolgozóknak teszi fel a kérdést, akiknek mestersége a halál: vajon megváltoztatja az embert a halállal való napi kapcsolat? És vajon nem veszítünk-e el valami létfontosságút azáltal, hogy a halált rejtve hagyjuk?
A halál egy olyan dolog, ami valamilyen szinten minden élőt vonz, és ami végül minden élő sorsa is lesz. Különös derengés lengi körül az olyan munkaköröket, amelyek ezzel kapcsolatosak - a patológus, a temetkezési vállalkozó, a sírásó, a haláleseteknél, tömegbaleseteknél helyszínelő, sőt, a hóhér és a gyászterapeuta, mindenki, aki valamilyen módon a halállal foglalkozik, megszólal a kötetben. A Minden élők és holtak nem egyszerű riportkönyv, nem különös szakmák gyűjteménye, hanem egy lassú, finom merülés abba, amit a legtöbben egész életünkben kerülgetünk: a halál témájába, és azok életébe, akik nap mint nap együtt élnek vele.
Campbell abból a gyermeki kíváncsiságból indul ki, amelyet a legtöbben jó mélyre eltemettünk magunkban. A „mi történik velem, amikor már nem vagyok?” típusú kérdésekből; a kíváncsiságból, ami egy ponton ijedtséggé változik, aztán felnőttként tabuvá. Mert a mai világban mindent sterilizálunk – a gondolatokat, a tereket, az érzéseket –, de leginkább a halált. Másokhoz szervezzük ki. Másoktól várjuk, hogy elvégezzék helyettünk azt, amitől mi félünk: a testekkel kapcsolatos utolsó teendőket, az elbúcsúztatás gyakorlati oldalát, a „piszkos munkát”.
Campbell azonban azt kérdezi: mi történik ezekkel az emberekkel? Akikhez mi fordulunk, amikor nem bírjuk elviselni a saját veszteségeink súlyát? Akik elrendezik a testet, eltakarítják a vért, lezárják a történetet helyettünk?
A szerző elképesztően széles spektrumot jár be: beszél balzsamozókkal, akik próbálják visszaadni valakinek a méltóságát. Megismeri azt a férfit, aki a halálsoron dolgozott, és akinek munkája olyan súlyt rakott a vállára, hogy azt egy élet is kevés lenne letenni. Találkozik egy bűnügyi helyszíneket takarító szakemberrel, aki ugyanazokat a falakat látja, mint mi, csak ő már tudja, milyen nyomokat hagy hátra az erőszakos halál. És ott vannak a sírásók, akik már a saját sírjukat is megásták; a gyász-bábák, akik ott ülnek családok mellett, amikor a vég bekövetkezik; a nyomozók, akik haláleseteknél próbálják összerakni, mi történt, és akik a hírt viszik az élőknek.
A könyv ereje abban rejlik, hogy Campbell nem csak kérdez, hanem jelen van. Látszik, hogy ezek a beszélgetések őt is formálják, nem bújik el a témától, sem a saját félelmeitől. A halált nem széppé, nem romantikussá, nem metaforává teszi, hanem visszahelyezi oda, ahol mindig is volt: a mindennapjaink peremére. Közel van, csak nem szeretünk odanézni.
A szerző minden interjúból kiemeli azt a finom, emberi réteget, amitől ez a könyv nem lesz nyomasztó. Mert kiderül: a halál közelsége nem feltétlenül teszi sötétebbé az életet. Sokszor épp ellenkezőleg. Ezek az emberek, akik nap mint nap találkoznak a végességgel, talán jobban tudják, mi az, ami igazán fontos. Többet nevetnek, kevesebbet pazarolnak, tisztábban látják a saját határaikat. A halál nem koptatja őket – inkább élesíti, mint egy pengét.
Campbell kérdései pedig ott maradnak bennünk:
Ha szembenéznénk vele, valóban kevésbé félnénk?
Ha nem söpörnénk el a szemünk elől, talán élni is másképp tudnánk?
Ez a könyv azonban nem ítélkezik, nem akar meggyőzni semmiről. Csak megmutatja, milyen az élet a halál közelében. És talán ettől válik olyan különlegessé: ettől lesz egy kicsit könnyebb lélegezni, amikor legközelebb ránk tör a felismerés, hogy egyszer mi is elmegyünk.
Hayley Campbell újságíró, író és rádiós műsorvezető, akit már fiatalon vonzott a halál kérdésköre – részben apja, az illusztrátor Eddie Campbell munkássága miatt, aki a From Hell című, a Hasfelmetsző Jack-ügyet feldolgozó képregényen dolgozott. Campbell számos nagy nemzetközi lap és rádióműsor szerzője, és évek óta foglalkozik a halálhoz kapcsolódó társadalmi attitűdökkel. A Minden élők és holtak első nagy sikerű kötete, amelyben éles megfigyelőképességgel, szokatlan empátiával és ritka bátorsággal nyúl ahhoz a témához, amely elől a legtöbben egész életükben menekülnek.
A Minden élők és holtak a Multiverzum Kiadó jóvoltából jelent meg Magyarországon. A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól!
Megjegyzés küldése