Könyvajánló - Tamsyn Muir: Floralinda hercegnő és a negyvenemeletes torony
Tamsyn Muir ezúttal a tündérmeséket forgatja ki úgy, hogy közben egyszerre lesz vicces, szokatlan és meglepően sötét. A Floralinda hercegnő és a negyvenemeletes torony egy hercegnő küzdelme a saját szabadságáért, és egy torony, ahol a veszély minden emeleten új arcot ölt.
Tamsyn Muir neve mára egyet jelent a műfajok merész újraértelmezésével, és a Floralinda hercegnő és a negyvenemeletes torony ezt a hírnevét tökéletesen igazolja. Első ránézésre a történet tipikus tündérmese: egy hercegnőt negyven emelet magas toronyba zárnak, minden szinten újabb szörnyekkel, és persze várja a bátor herceget, aki kiszabadítja.
Muir azonban már a legelején kifordítja a klasszikus formulát, amikor kiderül, hogy a hősök sorra elhullanak az első szint sárkánya előtt. A hercegnő pedig egy idő után rájön, hogy senki nem jön érte, és ha menekülni akar, azt egyedül kell megoldania.
A novella legnagyobb ereje az, ahogyan végigkövethetjük Floralinda átalakulását: az engedelmes, mesékben nevelt hercegnőből fokozatosan lesz valaki, aki felismeri saját erejét, kíváncsiságát, haragját és leleményességét. A szerzőtől megszokott könnyed, játékos és szikrázóan okos stílust kapjuk. És a szarkasztikus, fekete humor sem újdonság tőle.
A 39. emeleten felbukkanó kelletlen tündér, különösen erős karakter. Egyszerre komikus, bosszantó és szokatlanul emberi. A két főhős dinamikája adja a könyv motorját: a köztük alakuló szövetség nem romantikus, hanem valami sokkal érdekesebb és furcsább.
Kritikaként elmondható, hogy aki a Lezárt sír grandiózus világépítéséhez vagy komplex cselekményéhez képest, ezúttal sokkal könnyedebb, kisebb léptékű történetet kapunk. A Floralinda inkább kicsit sötét mese, allegória és karaktertanulmány, mint epikus regény. Mondjuk szerintem épp emiatt működik. Feszes, nincs felesleges kitérő, és a torony szintjei egyre groteszkebb, kreatívabb próbák elé állítják a hősnőt. A befejezés pedig nagyon passzol a szerzőhöz: ironikus, szokatlan és nem ad egyértelmű választ arra, hogy mit is jelent pontosan „boldogan élni”.
Ez egy könnyed, kicsit merész. A karakterek ezúttal is éles nyelvűek, különcök, tele haraggal és humorral, és lassan, fájdalmasan hámozzák le magukról a társadalmi szerepeket. Az önazonosság, a szabadság és a női szerepek újraírásáról szól. Ha valaki szereti Muir egyedi hangját, a nyelvi játékosságot és a műfaji határok feszegetését, akkor neki ez a kötet tökéletes, könnyebben emészthető, mint a Lezárt sír kötetei.
Köszönjük, Fumax Kiadó!
A köteteket kedvezményes áron megrendelhetitek a borítóképekre kattintva a kiadó oldalán.
Kövess minket Facebookon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése