A keleti blokk történetei, Lengyelország és az abban fellelhető ellentmondások, jellemzőik, szocializmus, rendszerváltás és a jelen a dizájn keretében, finom, helyenként fekete humorba csomagolva.
KÖNYVAJÁNLÓHOGYAN SZERETTEM KI A DIZÁJNBÓL
Szerző: Marcin WichaKiadó: Typotex KiadóFordító: Mihályi ZsuzsaKötés: puhatáblás, 220 oldal
"Az ízlés osztálykategória. Hierarchiát állít fel, besorolást végez. Tükrözi a vágyainkat és a félelmeinket. Hagyja, hogy fennhordjuk az orrunkat, ámítsunk, becsapjuk magunkat." Egyszerűen élnek közöttünk olyan emberek, akiknek fél napjuk megy tönkre olyasmin, hogy nem megfelelő színű egy villásdugó, vagy a várva várt nyaralás helyszínén rondák a szőnyegek - nem vagyunk egyformák. Más erre csak legyint, már ha egyáltalán megfogalmazódik benne valami is a környezetével szemben. Esszék és elmélkedések története Marcin Wicha fiatalkorából, felnövéstörténetéből napjainkig. Megismerkedhet az olvasó a szocialista Lengyelország mindennapjaival, mi, mikor és miért történt, valamennyi átitatva művészi mindennapokkal, a lét kérdéseinek gyakorlati oldalával, mondandó és forma egységeibe foglalva.
Mivel találkozhat az olvasó, ha a könyvet a kezébe veszi? Egy keleti blokkos időutazással, amely az édesapjának állít emléket, három egységben tárgyalva. Az elsőben a gyermek és fiatalkorának létező valóságát dolgozza fel, szó esik benne polcokról, klumpákról, illegálisan forgalmazott Coca Cola koncentrátumról, filctollakról, tervekről, amivel összefüggésben a szerző Woody Allen híres aranyköpését citálja: ha meg akarod nevettetni istent, mesélj neki a terveidről. Tehát a humorral, élcelődéssel sem áll hadilábon, folyamatosan mosolyra készteti olvasóját.
A harmadik rész már a jelennel foglalkozik. Mi a szerepe ma a dizájnnak, mire használja a ma embere, a ma tudománya, a politikusok, a marketing, mire jó a forma és a gondolat egysége? A kötet rövid kis esszékből áll, amelyek villanásnyira kiragadnak az időből és világból egy-egy kis részt, a szerző elmondja a magáért róla, és már haladunk is tovább a lengyel valóságban. Egyszerre kortörténeti dokumentum és szórakoztató kötet, a lengyel huszadik század jellemző történéseivel tele - igazi dizájntörténelem fekete-fehér fotókkal. Akkoriban Lengyelország olyan hely volt, ahol a McDonald's biztonsági garancia és menlevél volt a Nyugathoz való tartozásra.
A lengyel sajátosságok ellenére a magyar olvasók is kontextusba tudják helyezni magukat, hiszen kis különbségekkel mifelénk is ezek játszódtak le. A fekete humorral átszőtt, volt szocialista országok közös sajátosságai viszik a magamfajta hatvanas olvasót a történeteken, hol bólogatva, hol ciccegve követtem sorról sorra a leírt eseményeket.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Miért nem törődik a dizájn „a nagymama köszvényével, a nagypapa orvosságaival, az osztálytárs ADHD-jával”? – teszi fel a kérdést Marcin Wicha lengyel grafikus és író. Miért fegyelmezik hatékonyabban a vásárlókat a drága üzletek gondosan megtervezett belső terei, mint a bejáratnál álló biztonságiak? Miért érezzük gyakran, hogy a dizájn falat emel a hétköznapjaink és egy magasabb rendűnek álcázott világ közé? Mi a közös a Lego-figurák fejlődéstörténetében, Philip Starck citrusfacsarójában és a Ford-autók európai térhódításában – azaz mi a dizájn szerepe ma, és mire használták egykor? A szerző rövid, anekdotikus esszéi kaleidoszkópszerűen elevenítik fel a Lengyelország elmúlt évtizedeit jellemző, és a magyar olvasó számára is oly ismerős mindennapi környezet vizuális megnyilvánulásait. Fanyar, hamisítatlan közép-európai humorral idézi fel a választás hiányában kényszerűen megkötött esztétikai kompromisszumokat, és éles szemmel köti össze ezeket a tapasztalatokat korunkkal, amikor a médiában az érzelmek kiszorítják a tényeket, az ügyfelek egyre nagyobb logókért kiáltanak, a harsány színek kavalkádja pedig tort ül az egyszerűség felett.
Marcin Wicha (1972-2024), író. újságíró, grafikus
ahol részlet is olvasható a műből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése