Könyvajánló - Stefan Ahnhem: A csere
Carl és Helene nincs túl jó passzban, és úgy vélik, hogy egy nyaralás távol a stockholmi hétköznapok zajától talán segít újra egymásra találniuk. Ezért házat cserélnek egy kaliforniai házaspárral, akik éppen Svédországba készülnek, ahol a férfinak lesz egy kiállítása. A svéd Adam és az amerikai Scarlett szintén a házassága megmentésén fáradozik. Azonban alig érkeznek meg Santa Cruzba, illetve Stockholmba, különös események sora veszi kezdetét. Vajon Carlt csak az emlékezete tréfálja meg, amikor úgy képzeli, hogy a ház teljesen máshogy nézett ki a fotókon? Tényleg kopog valaki éjjelente a fűtéscsöveken, vagy csupán rémeket lát? És Scarlett képzelődik, vagy Helene valóban titkos üzenetet hagyott neki a gardróbszobában? A furcsaságok egyre szaporodnak, és a végén már a saját szemüknek sem mernek hinni.
Ahogyan Stefan Ahnhem új pszichothrillerének mozaikdarabkái összeállnak, világossá válik, mennyivel több rejlik minden kapcsolatban a felszín alatt, mint azt képzelni mertük volna. És hogy mindenki jobban járna, ha igazat mondana. Csakis az igazat.
Stefan Ahnhem neve sokaknak egyet jelent a skandináv krimi egyik legerősebb, legfeszültebb vonalával: a Fabian Risk-sorozat kötetei világszerte hatalmas sikert arattak, és nem véletlenül. Ahnhem abban a világban érzi magát igazán otthon, ahol a rendőrök, bűnözők és áldozatok történetei hideg precizitással szövődnek össze, és ahol a bűntény nem pusztán cselekmény, hanem társadalmi tükör is. Éppen ezért volt különösen érdekes kézbe venni A cserét, amely eltér ettől az univerzumtól: önálló pszichológiai thriller, lassabban építkező, szűkebb fókuszú, és inkább az emberi kapcsolatok árnyalataira, mintsem a klasszikus nyomozásra helyezi a hangsúlyt.
A történet kiindulópontja hétköznapi: két házaspár, két házcsere, két házasság a széthullás szélén. Carl és Helene Svédországból Kaliforniába utaznak, hogy újra közel kerüljenek egymáshoz – miközben otthonukat kölcsönadják az amerikai Adamnek és Scarlettnek, akik szintén megmenteni próbálják házasságukat. A díszlet tökéletes, a cél nemes, de hamar kiderül, hogy a helyszínek nemcsak földrajzi, hanem lelki értelemben is idegenek. Az, ami pihenésnek indul, hamar paranoiába torkollik. Valami nincs rendben. A ház más, mint a fotókon. Éjjel kopogás hallatszik a falból. A másik házban titkos üzenet bújik meg a szekrényben. És ami még rosszabb: mintha mindkét pár élete lassan összeolvadna – mintha valaki, vagy valami, az óceán két partján ugyanazt a játszmát játszaná velük.
Ahnhem ebben a regényben nem a brutális gyilkosságokra, hanem az észrevétlen rettegésre épít. A feszültség nem abban rejlik, hogy valaki meghal, hanem abban, hogy mi történik, amikor már nem lehetünk biztosak sem a másikban, sem saját magunkban. Az író rendkívül ügyesen játszik az érzékeléssel és a valóság eltorzulásával – a történet jó ideig szándékosan lebegteti, mi az, ami megtörténik, és mi az, ami csak a szereplők elméjében létezik.
És mégis – hiába a remek ötlet, hiába a mesteri hangulatépítés, A csere valahogy kevésbé sodró, kevésbé mély, mint a szerző korábbi munkái. A Fabian Risk-sorozatban Ahnhem tudatosan épít világot, komplex karaktereket, ott minden rész mögött érződik a strukturális fegyelem, a társadalmi háttér, a belső logika. Itt viszont a pszichológiai réteg kerül előtérbe, és bár a történet feszült és nyugtalanító, a karakterek nem kapnak akkora súlyt, mint amit a szerző korábbi könyvei után várnánk. Mindez persze nem teszi rosszá a regényt – inkább más. Visszafogottabb, intimebb, szinte kamaradrámaszerű.
Érdekesség, hogy A csere valós bűnügyi esetből merített inspirációt. Az alapötletet egy 1990-es években történt svéd–amerikai házcsere adta, ahol a felek közti kapcsolat a csere után különös módon kezdett el romlani: a házakban eltűntek tárgyak, a levelezésekben manipulált üzenetek jelentek meg, és a gyanú végül odáig fajult, hogy a felek kölcsönösen bűncselekményekkel vádolták egymást. Bár soha nem született konkrét ítélet, a sajtó hónapokig foglalkozott az esettel, és Ahnhem – aki akkoriban televíziós forgatókönyvíróként dolgozott – már akkoriban felfigyelt a történet pszichológiai mélységére. Innen született A csere alapgondolata: hogy két ember, két kultúra, két kapcsolat hogyan tud szinte láthatatlanul összeomlani a saját tükörképétől.
A regény tehát nem hibátlan, de kifejezetten érdekes. Aki Ahnhem hideg, logikus, skandináv krimivilágát szereti, talán hiányolni fogja a megszokott dinamizmust és brutalitást – de aki nyitottabb, csendesebb, belső feszültségekre épülő történetre vágyik, az meg fogja találni benne az értéket. A hangulat sűrű, a paranoia tapintható, és ahogy a mozaikdarabkák a végén összeállnak, az embernek hirtelen kedve támad újra elolvasni az elejét, hogy lássa, hol kezdődött el az őrület.
Stefan Ahnhem 1966-ban született Svédországban, Helsingborgban. Írói pályája előtt televíziós forgatókönyvíróként dolgozott, többek között a Wallander-sorozat epizódjain is. 2014-ben debütált a Fabian Risk-sorozat első részével, amely azonnal nemzetközi sikert aratott, és mára az egyik legnépszerűbb skandináv krimiszéria lett. Ahnhem stílusát a precíz szerkezet, a morális kérdések és az emberi gyarlóság iránti mély érdeklődés jellemzi. A csere című önálló regényében a bűnügyi szál helyett inkább a pszichológiai játszmákra, az érzékelés torzulására és az emberi kapcsolatok törékenységére fókuszál – és bár más hangot üt meg, mint korábbi művei, egyértelműen bizonyítja, hogy Ahnhem továbbra is a skandináv krimi egyik legjobb szerzője.
A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron, az Animus Kiadó oldalán.
Megjegyzés küldése