Az ég atlasza

Meghökkentő tények és meglepő illusztrációk Az ég atlasza című albumban, mely Edward Brooke-Hitching munkája az univerzum káprázatos térképeiről, mítoszairól és felfedezéseiről, az idők kezdetétől napjainkig. 

A Tejút-rendszer felülnézetből

KÖNYVAJÁNLÓ

AZ ÉG ATLASZA

Szerző: Edward Brooke-Hitching

Fordító: Németh Anikó Annamária

Kiadó: Corvina Kiadó
Kötés: keménytábla, védőborító
256 oldal

Az emberiség hajnala óta mered fajtánk az égre, csodálva, félve, kíváncsi tekintetekkel és elképesztő hiedelmekkel operálva a ránk boruló ég titkaival kapcsolatban. Edward Brooke-Hitching munkája, Az ég atlasza Az univerzum káprázatos térképei, mítoszai és felfedezései alcímet kapta, amely azonnal felfedi, hogy nem mindennapi albumot tart a kezében az érdeklődő. Az ég látványa mindig is csodálatot váltott ki az emberekből, a szerző ezért a legrégebbi ismert legendák, mítoszok nyomába ered, őskori, ókori hiedelmekkel és mondásokkal kezdi a történetet. Például tudtad, hogy a kínaiak már az idők hajnalán leírták, hogy "Csi népe aggódik az ég miatt" (Qi rén you tian), és Platon már i.e. 380 körül leírta, hogy a csillagászat arra készteti a lelket, hogy felfelé nézzen, és kivezet minket ebből a világból egy másikba.

Az égbolt dokumentált története a sumérokkal kezdődik, de ránk maradtak kevés számú őskori csillagászati leletek is, amelyek segítenek némi fogalmat alkotni arról, hogyan viszonyultak az akkori emberek a csillagokhoz. Ilyen lelet a lascaux-i barlangban felfedezett, 17000 évesre becsült festmények és vésetek sora (több, mint 600 ásványi pigmentekkel, és közel 1500 vésett rajz), ahol a tudósok az egyik rajzon a Plejádok nevű csillaghalmazt vélték felfedezni a pontok és vonások alapján. Ez egyértelmű bizonyíték, hogy az írás megjelenése előtt is érdekelte a jégkorszaki embereket a fejük felett látható kozmosz. 

A híres lascaux-i barlangrajzok egyike, ahol csillagképeket vélnek felfedezni a szakemberek.

Mit tudunk ma és mit tudtak régen a világegyetem eredetéről? Ahogy korszerűsödnek az eszközeink, úgy jut tudomásunkra egyre több és több tény és adat. Például tudtad, hogy 2018-as felfedezés, hogy 8-10 milliárd évvel ezelőtt egy Gaia Enceladusnak nevezett törpegalaxis összeütközött a Tejútrendszerrrel, aztán teljesen eltűnt? Persze, a mi galaxisunk ezzel az ütközéssel csillagokkal, gázokkal, sötét anyaggal gazdagodva átformálódott és kihasasodott. Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy micsoda pusztítás kísérhette a két galaxis összeütközését, tehát nem is olyan távoli, és pláne nem figyelmen kívül hagyható Csi népének aggodalma, akik félve tekintettek a fejük felé.

A ma embere bármennyire is hajlamos azt gondolni, hogy már mindent tud a csillagokról, bizony, a táguló ismeretek mindig is adtak egy jelképes pofont az emberiségnek, hogy van tovább is, csak legfeljebb mi nem láthatjuk még. Az égtérképek halhatatlansága biztos pontot jelent a tudáshalmazban, az asztrofotográfiai térképészet korszerűsége és lefektetett tudáshalmaza mindig is iránymutató lesz a következő nemzedékek számára. 

Kepler világegyetem-modellje

Olyan legendásan híres és helyenként akár hírhedt tudáshalmazt foglal össze a könyv, amely páratlan a maga nemében. Szó esik az őskori, ókori mezopotámiai, egyiptomi, hellén égi koncepciókról, Kopernikuszról, aki kiszakította a Földet az Isten teremtette világegyetem központjából és a Napot tette oda helyette. A mai műszeres világunkban is előfordul, hogy a világegyetem megismeréséhez a legfontosabb a végtelen képzelőerő, függetlenül attól, hogy már eszméletlen mennyiségű egyenlet és műhold áll rendelkezésünkre a megismerési folyamatban. Szóval, az álmélkodó szájakat becsukni és irány tanulmányozni ezt az igényesen kialakított albumot! Így október végén kifejezetten értékes ajándék lehet a fa alatt a terület érdeklődői számára.

A könyvet számos korabeli illusztráció gazdagítja, amelyeket értelmezéséhez is jelentős magyarázat áll rendelkezésre, ami szükséges is, mert a laikus ember legtöbbje csak néz(ne) ki a fejéből, hogy jó, jó, de most mit is látok a képeken? A megértés könnyítéséhez a kötet végén Válogatott bibliográfia, valamint Név- és tárgymutató is tartozik.

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

Az ég atlasza kozmikus térképek, történetek, festmények és tárgyak gyűjteménye, amely segít megismernünk az emberiségnek az éggel és a távoli világokkal összefüggő fantáziáit és felfedezéseit. Miközben a szerző meghökkentő tények és meglepő illusztrációk sokaságával tárja elénk az ég katográfiájának kincsestárát, felölelve a legjelentősebb csillagászati felfedezéseket, a legbizarrabb mítoszokat és az emberiség történetének már elfeledett epizódjait, egy egyedülállóan szép, ugyanakkor szórakoztató ismeretterjesztő munkát hozott létre. Arisztotelész világképétől Einsteinen át a legújabb csillagközi felfedezésekig terjedően ez a nagyívű áttekintés kitér ősi ufóészlelésekre, fantáziákra a szárnyas holdlakókról, a felhők felett hullámzó tenger koncepciójára és egy Edward-kori arisztokrata különös történetére is, aki az élet jeleit vélte felfedezni a Marson.

Edward Brooke-Hitching a nagy sikerű The Golden Atlas (2018), The Phantom Atlas (2018) és a Fox Tossing Octopus Wresling and Other Forgotten Sports (2015) című kötetek szerzője, valamint íróként közreműködője  a BBC népszerű QI című tévéműsorának. Tagja a Királyi Geográfiai Társaságnak (Royal Geographical Society), ezenkívül gyógyíthatatlan kartofil, aki poros, régi térképekkel és könyvekkel veszi körül magát londoni lakásában.

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a lenti képre kattintva.
Kövess minket Facebookon is!

 A képek a kiadó oldalairól és a kötetből származnak.

Földre szállt bába

 Könyvajánló - Edvard Hoem: Földre szállt bába

Vajon hogyan élhetett egy szakképzett bába az 1800-as évek elején a norvég fjordvidék szépségesen vad tájain? Milyen hatása volt a helyi kisközösségekre a napóleoni háborúk következtében többszörösen változó hatalmi viszonyrendszernek? Edvard Hoem alapos kutatómunka eredményeként írta meg saját ükanyja, Bába-Stina lenyűgöző élettörténetét.

A történet csendes, mély, a maga lassú, komoly hangján szól, és éppen ettől válik igazán időtlenné. Egy olyan történet, amely egyszerre szól hitről és kételyről, születésről és halálról, a női hivatásról, és arról, mit jelent embernek lenni egy olyan korban, amikor a természet törvényei és az emberi ítélet még sokkal jobban és fájdalmasabban a mindennapok és az élet része volt.

A regény középpontjában Marta Kristine áll, egy bába, aki a 19. századi Norvégia zord, szélfútta világában próbál helytállni. Az ő története az anyaság, a hivatás és a lelkiismeret háromszögében bontakozik ki, miközben a társadalom és az egyház könyörtelen rendje próbálja meghatározni, mennyit ér az ember élete – és főként a nőé. Marta Kristine élete szó szerint a születések és halálok körforgásában telik. Minden egyes gyermek, akit a világra segít, újabb emlékeztető arra, hogy az élet és a pusztulás mennyire kéz a kézben járnak.

Hoem mesterien rajzolja meg a 19. századi vidéki Norvégia atmoszféráját: a tenger felől érkező sós szél szinte érezhető, a domboldalak rideg szépsége, a kis közösségek szűk világa, ahol a hit és a babona egyformán uralják az emberek gondolatait. A szerző aprólékos, mégis lírai nyelvezettel festi meg azt a korszakot, amelyben egy bába nemcsak életet ad, hanem könnyen bűnbakká is válhat. A természet erői, az időjárás, a szegénység és az emberi ítéletek egyszerre formálják Marta Kristine sorsát – s közben mi, olvasók, szinte lépésről lépésre követjük őt egy olyan úton, ahol a jó szándék is könnyen bűnnek tűnhet.

A Földre szállt bába nem romantizálja a múltat, nem szépíti a szülés fájdalmát, sem a női lét kiszolgáltatottságát. Inkább szembenéz vele, és a maga komor szépségében tárja elénk. A bába nem hős a klasszikus értelemben – de minden tettében ott a bátorság, hogy folytassa. Az ő alakja nemcsak a saját korát testesíti meg, hanem mindazokat a nőket, akik évszázadokon át láthatatlanul szolgálták az életet, miközben a férfiak írták a törvényeket és az erkölcs szabályait.

Hoem prózája lassú, kimért, de mélyen emberi. Nincsenek benne nagy szónoklatok vagy drámai fordulatok, mégis teljesen magával ragad a szép, lírai stílusa. Az író megmutatja, hogy az igazi dráma nem mindig a hangos szóban rejlik, hanem a csendben – abban a pillanatban, amikor valaki egyedül marad a döntéseivel, és el kell döntenie, mi a helyes, ha a világ minden irányból mást súg.

A regény egyik legnagyobb ereje abban rejlik, ahogy Hoem a hit és a tudás, a természet és az emberi moralitás közötti feszültséget ábrázolja. Marta Kristine számára a szülés nem pusztán biológiai esemény, hanem szentség – és éppen emiatt ütközik újra és újra a vallási dogmák falába. A női tapasztalat a történet lényege: a test és a lélek, a fájdalom és a gyógyítás, a bűn és a megváltás kérdései szövik át a regényt. Hoem története mélyen gyökerezik a valóságban, mégis emelkedett, szinte mitikus erejű. A saját ükanyja, Marta Kristine Andersdatter Nesje figuráján keresztül azt is láttatja, hogy a női sors és a természet ereje nem különálló – ugyanabból a földből fakadnak. A „földre szállt bába” maga az élet – esendő, küzdelmes, de elpusztíthatatlan.

Ez a könyv nem azoknak való, akik a gyorsan pörgő cselekményt keresik, inkább azoknak, akik szeretik, ha egy történet lassú – és közben lassan, szinte észrevétlenül beléjük költözik. A Földre szállt bába egyszerre történelmi regény, női sorsdráma és lírai elmélkedés arról, hogyan maradhat ember az, akit a társadalom és a vallás gépezete meg akar törni.

A regény különös erejét tovább fokozza, hogy Marta Kristine Andersdatter Nesje, a főszereplő, nem pusztán egy kitalált alak, hanem valós történelmi személy – Edvard Hoem ükanyja anyai ágon. A szerző több forrásból, családi történetekből és egyházi feljegyzésekből rekonstruálta életét, és ezzel egyfajta irodalmi emléket állított neki. Marta Kristine valóságban is bába volt a 19. századi Norvégiában, egy olyan korban, amikor a nők szerepe és szabadsága szigorúan korlátozott volt. Hoem regénye tehát nemcsak történelmi, hanem személyes vállalkozás is: egy író szembenéz a saját örökségével, és életre kelti azt az asszonyt, akinek bátorsága, embersége és kitartása nemcsak családi, hanem emberi értelemben is példaértékű. Marta alakján keresztül Hoem mintha saját gyökereit kutatná, és közben finoman emlékeztet arra, hogy minden családtörténet mélyén ott rejlik több elfeledett nő, akinek az élete a túlélés és a szeretet csendes forradalma volt.

Edvard Hoem (szül. 1949) norvég író, költő és drámaíró, a kortárs skandináv irodalom egyik legmeghatározóbb alakja. Irodalmi pályája több mint öt évtizedet ölel fel: regényei, versei és életrajzi ihletésű művei rendre a hit, az identitás és a morális felelősség kérdéseit járják körül. Hoem a norvég nyelv mesterének számít, prózája lassú, ritmikus, mégis rendkívül érzékletes. A Földre szállt bába a női sors és a hit mélyen empatikus megközelítésével nemcsak az egyik legszebb munkája, hanem egyben tisztelgés is az emberi élet törékenysége és ereje előtt. Hoem ma Oslóban él, műveit több mint húsz nyelvre lefordították, és az északi irodalom egyik legelismertebb, legmélyebben humanista hangjaként tartják számon.

A kötet a Polar Egyesülethez tartozó Polar Könyvek jóvoltából, Patat Bence fordításában került kiadásra. A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!

A ​mesterséges intelligencia és a mélytanulás forradalma

Könyvajánló - Yann Le Cun: A ​mesterséges intelligencia és a mélytanulás forradalma

A mesterséges intelligencia forradalmát éljük, de vajon értjük is, mi zajlik körülöttünk? Yann Le Cun, a mélytanulás egyik atyja most közérthetően mesél arról, hogyan tanulnak a gépek, és mit árul el mindez rólunk, emberekről.

Yann Le Cun neve fogalom a mesterséges intelligencia világában: a mélytanulás úttörője, a Facebook (vagyis ma már Meta) kutatási igazgatója, és 2018-ban Turing-díjjal – a számítástechnika Nobel-díjával – is kitüntették. Az ő könyve, A mesterséges intelligencia és a mélytanulás forradalma most végre magyarul is megjelent, és bár elsőre tudományosnak tűnhet, valójában sokkal több: egy személyes, izgalmas és gyakran elgondolkodtató történet arról, hogyan tanulnak a gépek, és mit tanulhatunk mi ebből emberként.

A kötet nem szakkönyv, nem is programozási útmutató. Le Cun a tudománytörténet, a filozófia és a technológiai forradalom határán mesél arról, hogyan jutott el az emberiség az első mesterséges neuronoktól a mai, mindennapjainkat átszövő AI-rendszerekig. Közben végig jelen van az a józan, racionális szemlélet, ami miatt a szerző mindig is kilógott a technológiai próféták közül. Nem állítja, hogy az MI már most gondolkodna vagy érezne, sőt, szerinte jelenleg csupán „ügyes mintafelismerő” rendszerekről beszélhetünk. Ez a kijózanító hang nagyon is üdítő a mai, gyakran túlfűtött médiavilágban.

A könyv egyik legnagyobb erénye, hogy közérthető nyelven vezeti végig az olvasót a mesterséges intelligencia fejlődésén. Le Cun nem fél személyes történeteket is megosztani – például hogyan próbálta a nyolcvanas években meggyőzni a szkeptikus kollégáit arról, hogy a neurális hálózatokban igenis van jövő. Olykor egészen megható, ahogy a tudós lelkesedése átüt a sorokon: érezni, hogy számára a kutatás nem csupán munka, hanem szenvedély. Emellett betekintést nyerünk abba is, miért tartja a „felügyelet nélküli tanulást” a jövő kulcsának – azt a képességet, hogy a gépek ne csak adatból, hanem tapasztalatból is képesek legyenek tanulni, ahogy az emberek.

Ami különösen izgalmas, hogy Le Cun nem fél vitatkozni sem: keményen bírálja azokat, akik szerint a mesterséges intelligencia rövidesen veszélyt jelent az emberiségre. Szerinte a félelem helyett sokkal inkább a megértésre kellene törekednünk. Az AI nem ellenség, hanem egy új eszköz, amit mi alkottunk, és amitől elsősorban attól függ, mit hoz a jövő, hogy hogyan használjuk. Ez a gondolat nemcsak tudományos, hanem mélyen humanista is.

Persze a könyvnek megvannak a maga árnyoldalai. Le Cun professzori stílusa néha kissé sűrű, és akadnak részek, ahol a laikus olvasó talán elveszíti a fonalat. A szakmai háttérrel nem rendelkezők számára néhány fejezet igényelhet egy kis türelmet, főleg amikor a szerző a tudományos viták részleteibe bocsátkozik. Mégis, minden oldalról sugárzik az intelligencia, a tudás és az a hit, hogy a technológia nem csupán a gépekről, hanem rólunk, emberekről is szól.

A mesterséges intelligencia és a mélytanulás forradalma nem félelemkeltő jóslat, nem sci-fi, és nem is száraz tudományos mű. Ez a könyv arról szól, hogy a gépek tanulása hogyan segíthet minket abban, hogy jobban értsük önmagunkat. Le Cun nem azt ígéri, hogy az AI majd mindent megold helyettünk, inkább arra hív, hogy gondolkodjunk együtt vele. Ez a higgadt, de szenvedélyes hang teszi a kötetet nemcsak aktuálissá, hanem mélyen emberivé is.

A könyvet a Typotex Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Többet szeretnél megtudni a könyvről?

Kattints a képre és rendeld meg kedvezményesen a kiadótól!

Kövess minket a Facebook-on is!

A fizika 10 kulcsa a valósághoz

Emberarcú tudomány

Kozmikus időutazás haladóknak

Kína

Kína történelme napjainkig, az első ópiumháborútól a Selyemút újraélesztéséig, a modern Kína megteremtéséig, kínai, amerikai, angol családok történetén keresztül. Izgalmas, kalandos, érdekfeszítő regény, ahogy azt Edward Rutherfurdtól megszokhattuk. 

KÖNYVAJÁNLÓ

KÍNA

Egy időtlen birodalom a történelem hullámverésében

Szerző: Edward Rutherfurd

Fordító: Babits Péter

Kiadó: Alexandra Kiadó

Kötés: keménytábla, védőborítóval, 720 oldal

Kína - akármerről nézzük, csiklandó cím: Kínáról mindenki hallott már. Az én kamaszodásom a nyolcvanas évekre esett, ahol sárga veszedelemként riogattak vele, azért rettegtek, hogy jaj, ha ők megindulnak, akkor vége a világnak, és jó is, hogy ott az a hatalmas ország (Szovjetunió), ami képes féken tartani, ha kell. Aztán felnőttem, a Szovjetunió szétesett a FÁK országára, Kína pedig köszöni, remekül van. Éppen az évezredeken keresztül kereskedelmi útvonalat biztosító Selyemutat éleszti fel, mégpedig úgy, hogy mellé teszi a szükséges pénzt is - nem ingyen, persze, a kellő, hatalmas beruházások nemcsak előre lendítenek egy-egy országot, hanem egyben (helyenként) gúzsba is kötik az elköteleződésük mértékétől és az adott politikai berendezkedés milyenségétől függően. Kínának sosem csak egy arca van!

Erről az országról írt Edward Rutherfurd a Kína című regényében, amely alcímül az Egy időtlen birodalom a történelem hullámverésében mondatot kapta. És valóban: Kína sosem csak rövid távon gondolkodott, hanem legalább évszázadokban. A jelenlegi alkotásban a kínai történelem egyik rettenetes korszakába visz el bennünket a monumentális nagyregények írója, az ópiumháborúk időszakába. Ez a zűrzavaros időszak 1839-cel indul, amikor a Kelet még magába zárkózik, a Nyugat pedig piacokat keres, terjeszkedik. A Nyugatnak mindene a pénz, a Keletnek mindene ... szintén a pénz, de nagyon bonyolult társadalmi viszonyok és szerteágazó erkölcsi kódexek mentén. Ahogy haladunk az időben előre napjainkig, olvashatunk a kínai császárság intézménynek végóráiról, gyilkos testvérháborúkról, rettenetes inváziókról, Mao borzalmas tevékenységéről, és hogy a végén hogy emelkedett fel világhatalommá a modern Kína? Hát, az is megér egy misét.

A cselekmény brit, kínai, amerikai családok sorsán keresztül mutatja be a történelmi eseményeket, ahol szerelmek, vagyonok kovácsolása és elvesztése egy hajszálon múlik, nem kímélve se erkölcsöt, se legszentebb érzéseket sem. A szerző az irodalom eszközeivel hozza testközelbe Kínát és a kínai embereket, akik ráadásul bonyolult, gyakran alig áttekinthető, vagy elsőre érzékelhető erkölcsi kódex szerint élik az életüket, barbároknak tekintve mindenkit, akinek nem volt elég szerencséje kínainak születni. Aztán persze, ezen a kínai gyűjtőfogalmon is cizellálni kell, mert egy nem han sosem lesz egyenrangú egy hannal sem. Az európai, amerikai emberek csak kapkodják a fejüket, mi mindent kell számításba venni nem csak egy tárgyalás, hanem a mindennapi érintkezés során is. A lényeg gyakran a sorok között helyezkedik el, feltárva a kínai lélek bonyolultságát és hosszú távon való gondolkodását, valamint a fehér emberek célratörését, ellenfeleik természetének kiismerésére törekedve. Mindenki keresi a másik gyenge pontját, és rendszerint meg is találják. 

Érdekes, izgalmas történelmi kalandregény, ahogy a szerzőtől ezt már megtapasztalhattuk. A monumentális mű fantasztikus élményt jelent olvasójának, hát még ha a közelmúlt Kínája is érdekli őt.

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

Kína. Az időtlen birodalom, amely szinte mindent túlélt már több évezredes történelme során: egymással háborúzó dinasztiákat, véres polgárháborúkat, megszálló idegen hatalmakat. Edward Rutherfurd, a monumentális történelmi nagyregények mestere legújabb művében ide viszi el olvasóit, mégpedig a kínai történelem egyik legizgalmasabb és legzűrzavarosabb korszakába, a magába zárkózó Kelet és a terjeszkedő Nyugat drámai találkozásának idejébe. A Kína 1839-től, az első ópiumháború kitörésétől egészen napjainkig követi az óriási ország történetét a történelem hullámverésébe keveredett kínai, brit és amerikai családok sorsán keresztül.
A szerzőre jellemző, elképesztő kutatómunkával megírt regény lapjain megelevenednek a kínai császárság végnapjai, az országot pusztító gyilkos testvérháborúk és inváziók, Mao óriási szenvedést hozó kulturális forradalma, majd a történelem viharaiból világhatalomként kiemelkedő modern Kína.
A sodró lendületű és lélegzetállító részletességű Kína tökéletes olvasmány Edward Rutherfurd rajongóinak – és azoknak, akik többet szeretnének megtudni a világ egyik legizgalmasabb és legfontosabb országáról.

Edward Rutherfurd

Napjaink egyik legnépszerűbb történelmi regényírója, Edward Rutherfurd 1948-ban született az angliai Salisburyban Francis Edward Wintle néven. Tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen és Stanfordban végezte. Diplomázása után a könyvkiadásban helyezkedett el, majd 1983-ban belefogott első regénye, a gyerekkori otthonának történelmét megörökítő Sarum megírásába. Az 1987-ben megjelent regény óriási sikert aratott, és Rutherfurd azóta több monumentális, módszeresen kikutatott történelmi regényt írt, többek között Párizsról, Oroszországról, Írországról és Londonról.

A szerzőről honlapjáról tudhatunk meg még többet: http://www.edwardrutherfurd.com/

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a lenti képre kattintva.
Kövess minket Facebookon is!

A képek a kiadó oldalairól származnak, főkép: Pixabay.

Vad vidék

 Könyvajánló - Sarah Pearse: Vad vidék

El akartál tűnni.
De nem örökre...

A szanatórium és A pihenőhely című bestsellerek szerzőjétől

Kier Templernek nehéz gyerekkora volt, amelyet egy sor sötét esemény árnyékolt be. Ugyan lelépett otthonról, és azóta is úton van, de az ikertestvérével azóta is folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Egészen addig, amikor egy portugál nemzeti parkban nyomtalanul eltűnik.

Elin Warner detektív kikapcsolódásképpen jött a nemzeti parkba, de a helyszínen értesül Kier eltűnéséről. Megtalálja a lány által hátrahagyott térképet, és nyomozni kezd. A nemzeti park területén belül, eldugott helyen kisebb társaság táborozik, akik nem hajlandóak válaszolni a kérdéseire. Az addig gyönyörűnek tűnő vidék baljós hangulatot ölt.

Elin fel akarja tárni, mi történhetett Kierrel – de igaz a mondás, hogy amikor az ember megindul az ösvényen, nem árt néha hátranézni, hogy lássa, követi-e valaki...

Sarah Pearse új regényében a természet nem pusztán díszlet, hanem a történet szíve — egyszerre lenyűgöző és baljós, védelmező és fenyegető. A Vad vidék a magány, a menekülés és a testvéri szeretet mély rétegeit vizsgálja, miközben végig megőrzi azt a fojtott, mégis gyönyörű atmoszférát, ami Pearse védjegyévé vált már A szanatórium óta.

A történet középpontjában ismét Elin Warner áll, a korábbi kötetekből ismert törékeny, de makacsul kitartó detektív, aki most pihenni jött egy portugál nemzeti parkba — a természetbe, ahol végre csend és béke várná. Ám a vadon, ahogy Pearse tálalja, nem a béke helye: a fák suttogása mögött mindig ott rejlik valami kimondatlan, valami emberi és kegyetlen. Amikor Elin megtudja, hogy a fiatal Kier Templer eltűnt a környéken, ösztönei azonnal működésbe lépnek. Kier ikertestvére kétségbeesetten keresi őt, a rendőrség tehetetlen, a nyomok pedig egyre inkább egy elszigetelt, titokzatos közösséghez vezetnek, akik mintha többek lennének egyszerű táborozóknál.

Pearse az emberi psziché és a természet kapcsolatát itt is mesterien rajzolja meg: a vadonban minden visszhangot ver, minden félelem felnagyítódik. A nemzeti park nemcsak a cselekmény terepe, hanem a szereplők belső világának tükre is — a sebek, amelyeket magukban hordoznak, ott rezonálnak a sziklák repedéseiben, a sötét erdők mélyén. A szerző a feszültséget nem a vér és erőszak révén építi, hanem az emberi reakciók, a múltból feltörő emlékek és a természet fenyegető szépsége által.

Elin Warner karaktere itt érettebb, önreflektívebb, de a belső démonai továbbra is kísértik. Pearse remek érzékkel adagolja a bizonytalanságot: az olvasó szinte végig sejti, hogy a valóság és a képzelet határai elmosódnak, hogy a vadon, a magány, az idő múlása és az emberi elme közös játéka lesz az igazi ellenség. A Vad vidék nem csupán egy eltűnés története, hanem egy emberé, aki próbál újra hinni a rendben — miközben a természet szinte gúnyosan emlékezteti arra, mennyire kicsik is vagyunk.

Mégis, ha összevetjük Pearse eddigi munkáival, A szanatóriummal és A pihenőhellyel, ez a regény egy árnyalattal visszafogottabb, kevésbé feszes, inkább szemlélődő. A nyomozás itt lassabb, a feszültség nem mindig robban, inkább alattomosan szivárog. A Vad vidék inkább a légkörről, a hangulatokról szól, mint a csavarokról – talán emiatt kevésbé üt, mint Pearse korábbi könyvei, mégis mélyen emberi és gondolatébresztő. Ha valaki szereti, ha a thriller egyszerre szól a tájról, a lélekről és az eltűnésben rejlő metaforáról, a Vad vidék pontosan neki való. Engem teljesen magával ragadott.

Sarah Pearse különleges képessége, hogy a természetet a lélek allegóriájaként használja. A portugál nemzeti park csapdái, a homályos emlékek és a hallgatag emberek világa együttesen idézik elő a regény lassan kibomló rémálmát. Az olvasó nem egyszer érzi úgy, hogy ő maga is az erdőben bolyong – nem csak Kiert, hanem önmagát is keresve.

Sarah Pearse Angliában, Devon megye déli részén él férjével és két gyerekével. Egyetemen kreatív írást és irodalmat tanult, aztán a PR-szakmában dolgozott. Évekig Svájcban élt. Mindhárom regényének főszereplője Elin Warner detektív. Összes könyve a bestsellerlisták élére került. Írásait több mint harminc nyelvre fordították le, A szanatóriumból egymagában világszerte több mint félmillió példány fogyott.

A kötet a 21. Század Kiadó jóvoltából jelent meg nálunk, Pék Zoltán fordításában. A Vad vidék a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!

Ellie Black visszatér

Könyvajánló - Emiko Jean: Ellie Black visszatér

Két év után előkerül egy eltűnt lány, de a rémálom ezzel még korántsem ér véget. Az Ellie Black visszatér egy sötét, feszültséggel teli thriller a trauma, a hallgatás és az igazság áráról. Ha bírod a lassan kibontakozó, érzelmileg ütős krimiket, ez a könyv garantáltan nyerő lesz nálad.

Újabb izgalmas kötet a Maxim Pulse Válogatásában! Ezúttal Emiko Jean Ellie Black visszatér című kötetével örvendeztette meg a kiadó a magyar olvasókat. Engem már a könyv címe és a borító megvett kilóra, szóval izgatottan vetettem bele magam a sztoriba.

Ha szereted azokat a thrillereket, amik nem csak az „eltűnt lány – nyomozó – megoldás” sablont hozzák, hanem tényleg belemásznak a trauma, a túlélés és az emberi törékenység rétegeibe, akkor ez a könyv valószínűleg betalál. Emiko Jean ezúttal letette a koronás hercegnős sztorikat és egy sötét, fojtott, de nagyon emberi krimit írt arról, mi történik azután, hogy a lány hazatér.

Ellie Black két éve tűnt el egy parkolóból. Aztán előkerül sárosan, hallgatagon és láthatóan már nem ugyanaz a lány, aki valaha volt. Nem mondja el, hol volt, nem nevezi meg, ki tette, csak él, mintha valamit próbálna elrejteni. A nyomozást Chelsey Calhoun detektív kapja, akinek a múltját szinte ugyanilyen eltűnés árnyékolja be: a saját húgát sosem találták meg. Innen kezdődik a lassan kibomló pszichológiai thriller, ahol minden válasz újabb kérdést szül.

A sztori két szálon fut – Ellie és Chelsey szemszögéből –, és ettől tényleg azt érzed, hogy mindkét nő másféle módon próbál túlélni. Ellie a csenddel, Chelsey a megszállottsággal. Közben apránként derül ki, mi történt a lány fogsága alatt (ami hátborzongatóan valóságos), és hogy az ügy sokkal nagyobb, mint egyetlen eltűnés. A szerző nagyon ügyesen adagolja a feszültséget, a fokozat, lassan épülő belső borzongás a fegyvere.

Ami külön jó: nem érződik olcsó Netflix-thrillernek. A traumaábrázolás tiszteletteljes, a karakterek többdimenziósak, és még ha van is néhány „aha!”-pillanat, az író inkább az érzelmi hatásra épít, mint a csavarokra. Viszont, és itt jön egy pici kritika, a végére nekem már hiteltelenül túl sok lett a drámai fordulat. Az egyik nagy leleplezés (aki olvasta, tudja: a Lydia-szál) nekem már közel volt a telenovellás túlzás határához. Nem rontja el a könyvet, de egy árnyalattal kevesebb húha talán még ütősebbé tette volna.

Összességében az Ellie Black visszatér nem az a thriller, amit egy este elolvasol és elfelejtesz. Inkább az, ami után még napokig eszedbe jut, hogy mennyi mindent el tud rejteni egy ember mások elől, sőt, még saját maga elől is. Komor, érzelmes, kicsit szívfacsaró.

Köszönöm a lehetőséget a Maxim Könyvkiadónak!

A borítóra kattintva elérhető a könyv a kiadó oldaláról, kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Amit ​sosem mondtunk el

Egy lány Párizsban

Az ​utolsó ház az utcában

Főkép: fb.com/DreamKonyvek

Ne sírj, kisanyám!

"Ha nem tudsz kenyeret adni, legalább ne vedd el!" (Rodolfo)

Utazási, kultúrtörténeti, színház- és filmművészeti és egyéb történetek humorral, empátiával és rengeteg szeretettel elmesélve - ez Vadas Zsuzsa Ne sírj, kisanyám! című könyve. Szerettem olvasni. 

Könyvbemutató a Csányi 5-ben

KÖNYVAJÁNLÓ

NE SÍRJ, KISANYÁM!

Szerző: Vadas Zsuzsa
Kiadó: Central Könyvek
Kötés: puhatáblás, 324 oldal

Színek, ízek, hangulatok, vidám és kesernyés emlékezések, de mindig szeretettel - egyetlen mondatban így lehet összefoglalmi Vadas Zsuzsa: Ne sírj, kisanyám! című könyvének tartalmát, ami a Csak mesélj, szeress és nevess alcímet kapta. A műben jópofa, rövid történetek olvashatók, amik nyolc fejezetre osztva ölelik fel Vadas Zsuzsa kis szösszeneteit, gazdag életéből merítve, utazásokat elevenít fel, kultúrtörténeti érdekességeket oszt meg, a magyar színjátszás ikonjairól értekezik, írók, költők emelik kalapjukat, és kiderül, hogy még a Szaharában is élnek érdekes emberek.

Persze, a fenti mondatok csak átabotában fedezik le a gazdag tartalmat, mint kiderül, létezett a mulatók Liszt Ference, kiderült, mi volt Rodolfó életfelfogása ("Ha nem tudsz kenyeret adni, legalább ne vedd el!"), ki volt angyali lélek egy szatír testében, ki volt a magyar Mata Hari, ki mondta, hogy kocsma az egész világ, kinek volt 514 szeretője (úristen), kik voltak a kék emberek fehér tevéken, és szó esik A nagy Gatsby-ről is, ami tündökölt, bukott és újra életre kelt.

Nem kell sorban haladni a novellákkal - történetekkel, javaslom a könyv elejére dobált tartalomjegyzékben mazsolázni, és amihez kedvünk van, odalapozni, megkeresni a cikket és belevágni. Jó ott tartani az ágyunk mellett, és elalvás előtt finoman tétovázni: mihez is volna kedvem? Utazáshoz? Azon belül külföld vagy belföld? Hollywoodhoz? A magyar színház- és filmművészet nagyjaihoz? Szívmelengető, néha kesernyésen vidám, de mindenkor szeretettől áthatott történetek ezek, amiket jó olvasni. Olyan, mint a nagyon szeretett cukorka, amit alig merünk mozdítani a szánkban, mert jaj, elolvad, és még sokáig szeretnénk az ízében fürödni.

Mély empátiával, friss szemlélettel és tágra nyílt szemű rácsodálkozással alkotott történeteket, amiket jó kiszemelgetni a műből, mint egy tál cseresznyéből a különösen nagy, fekete és ízletes szemeket.

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

Ha bekopoghatnánk Márai Sándorhoz, majd tehetnénk egy túrát az északolasz tóvidéken, hogy aztán a Niagarán lecsorogva elérjünk Chaplin életébe, ha épp együtt pipázgatnánk Jancsó Miklóssal, miközben Robin Williams anekdotáin nevetve vagy épp Bill Clintonra várva lazulnánk el egy francia kabaréban, nem kell mást tennünk, csak felpattanni Vadas Zsuzsa varázsszőnyegére, a kezünkben egy pohár borral, és máris élvezhetjük a világ csodás pillanatait, amiket egy álomszerű montázzsá sző a szerzője. A Prima Primissima díjas újságíró ismét elénk tárja azt az egzotikus világot, amit évtizedek alatt bejárt nyugattól keletig, Európától Ázsián át egészen Afrikáig. Mint egy különleges kaleidoszkópba, úgy kukkanthatunk bele saját történelmünkbe, a film születésébe, de láthatunk pazar tájakat, érezhetjük egzotikus ételek ízét, és még az emberevők elől sem kell menekülnünk. Interjúkon, tájleírásokon, anekdotákon, megrendítő vagy épp humoros történelmi szösszeneteken keresztül kaphatunk képet saját történelmünkről. Ez egy valódi kaland, egy izgalmas utazás időben, térben, és erre garancia a szerző, aki végigkalauzol bennünket csodás világán. Ahogy csak ő tud, tele szeretettel, gyermeki rajongással és optimizmussal.
Vadas Zsuzsa 1991 óta a Nők Lapja állandó munkatársa. Az Úti dilik, a Tuti dilik, valamint a Hátizsákomban a glóbuszom című kötet után most a negyedik könyvét tartja kezében az olvasó.

Vadas Zsuzsa író, Aranytoll-, Tolnay Klári-, és Prima Primissima-díjas újságíró, világutazó. Szombathelyen született, 1934-ben. Publikált többi közt a Népszava, a Taps, az Elite, a La Femme, lapoknak is. Férje, Radó Gyula rendező, 1961 óta alkotnak egy párt, a mai napig szerelmesek egymásba.

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a lenti képre kattintva.
Kövess minket Facebookon is!

A képek a szerző oldalairól származnak.

Mrs. Quinn híres lesz

 Könyvajánló - Olivia Ford: Mrs. Quinn híres lesz

A 77 éves Jenny Quinnt nem vezérelték nagy célok az életben. Boldog házasságára a legbüszkébb, férjével hamarosan a gyémántlakodalmukat ünneplik; minden más apróbb sikerét pedig a sütés iránti szeretetének köszönheti. Ezért saját magát is meglepi, amikor jelentkezik a nagy népszerűségnek örvendő Ki mit süt? nevű televíziós műsorba, ugyanis ez az első dolog, amit hosszú idő után csak magáért tesz. Még nagyobb meglepetésére beválogatják az új évad nyolc versenyzője közé.

A kamerák és az időre teljesítendő feladatok ismeretlen világában Jenny rettentően élvezi újdonsült függetlenségét. Ám e függetlenség és a versengéssel járó stressz hatására réges-régen eltemetett emlékek bukkannak elő. Egy bizonyos csokoládés csók miatt egyszer jegygyűrű került az ujjára; a cukros fánk egy vadidegen kedvességére emlékezteti; egy különös alakú kenyér pedig ahhoz a pillanathoz kapcsolódik, amikor örökre megváltozott az élete.

Van azonban egy titok, amit Jenny évtizedek óta őriz, még a férje sem tud róla, és alapjaiban rengetheti meg a házasságát. Ám most, ahogy a csillaga mind magasabbra emelkedik, és egyre többet kell megosztania magából a nézőknek, ő annál nehezebben tudja cipelni a múlt terhét. Vajon a rávetülő reflektorfény egy korábban ismeretlennek hitt boldogságot hoz el a számára, vagy nagyravágyása a vesztét okozza?

Olivia Ford regénye óda a mennyei süteményekhez, miközben egy szívmelengető, keserédes történetet mesél el megöregedésről, szeretetről, és arról, hogy nem csak a fiataloknak lehetnek álmaik.

Ez a könyv már az első oldaltól kezdve olyan, mint egy meleg, frissen kisült sütemény egy hűvös délutánon: körülölel, megnyugtat, és észrevétlenül eléri, hogy jobban érezzük magunkat a világban. A Mrs. Quinn híres lesz nemcsak egy szerethető, bájos történet egy idős nő újrakezdéséről, hanem egy finoman rétegzett, szívhez szóló mese a bátorságról, az önazonosságról, és arról, hogy az élet 77 évesen sem ér véget, legfeljebb új ízt kap.

Jenny Quinn, a regény főhőse nem különleges nő. Legalábbis ő így gondolja magáról. Egyszerű, szeretettel teli házasságban él, és legnagyobb szenvedélye a sütés. A konyha az ő birodalma, a tésztaillat az ő menedéke, a gondosan kidíszített torta az ő kézzel fogható szeretetnyelve. Ám amikor bejelentkezik a népszerű Ki mit süt? tévéműsorba, hogy versenybe szálljon az ország legjobb amatőr cukrászaival, nem is sejti, hogy ezzel nemcsak a sütőjét kapcsolja be – hanem a múltjának titkait is felszínre hozza.

Ahogy Jenny egyre inkább reflektorfénybe kerül, múlt és jelen, valóság és emlékek finoman egymásba fonódnak. A cukormáz és csokoládé mögül lassan előbukkan egy nő, aki egész életében másokért élt, és most először mer valamit magáért tenni. A sütikhez kötődő emlékek – egy csokoládés csók, egy illatos fánk, egy különös alakú kenyér – apránként egy régi titkot rajzolnak ki, egy olyan döntést, amely évtizedek óta ott lappang Jenny szíve mélyén, és amely, ha napvilágra kerül, mindent megváltoztathat.

Olivia Ford története nem a gyors tempójú, csavaros thrillerek logikáját követi, hanem a lélek belső ritmusát. Aprólékosan építkezik, finom humorral és szeretettel ábrázolja egy idős asszony útját, aki – talán éppen a kamerák jelenléte miatt – újra felfedezi önmagát. A szerző érzékenyen ír a házasságról, az öregedésről, a női láthatatlanságról, és arról, hogyan válhat valaki újra főszereplővé a saját életében, miután évtizedeken át csak mellékszereplőnek érezte magát.

Bár a Mrs. Quinn híres lesz első pillantásra könnyed „feel-good” regénynek tűnik, valójában mélyebb, mint azt a cukormáz sejtetné. Jenny története univerzális: mindannyian hordozunk magunkban olyan döntéseket, amelyeket nem mertünk meghozni, és olyan álmokat, amelyeket túl késeinek hittünk. A könyv finoman, de határozottan emlékeztet arra, hogy a bátorság nem kor kérdése.

Olivia Ford képes elérni, hogy az olvasó egyszerre mosolyogjon a felszínen lágy, szeretetteljes és sütiktől illatozó történeten, de közben mégis valami szorongassa belülről. A vágy, amit sosem teljesített be. A sok lemondás, amit nem magáért, hanem másokért tett, és amik közül néhányat legbelül már meg is bánt. Nem tehetjük félre örökké saját magunkat. 

A humora szelíd, és bár a történet keserédes, mégis van benne valami derű, ami miatt az utolsó oldal után is jó érzés marad a szívünkben. Ez a regény az élet apró örömeiről is szól: a szeretet ízéről, a megbocsátás melegéről, és arról, hogy a legszebb pillanatok gyakran ott várnak ránk, ahol már nem is keressük őket.

Olivia Ford brit írónő, újságírói háttérrel, aki első regényével, a Mrs. Quinn híres lesz rögtön meghódította a nemzetközi olvasóközönséget. Stílusára a humor és az empátia kettőssége jellemző: történeteiben a hétköznapi emberek kis diadalait ünnepli, miközben nem fél mélyebb, olykor fájdalmas témákat is érinteni – öregedést, gyászt, újrakezdést. Regényét férje, az ismert brit tévés producer inspirálta, aki évekig dolgozott gasztroműsorokon – így nem véletlen, hogy Ford írásaiban a sütés egyszerre szimbolizál gondoskodást, emlékezést és gyógyulást. A Mrs. Quinn híres lesz egy szerethető, életigenlő debütálás, amely finom, de maradandó nyomot hagy az olvasóban – akárcsak a legjobb házi sütemény.

A kötet a Magnolia Kiadó jóvoltából került a magyar olvasók elé, Szabó Olimpia fordításában. A borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron!