Mi lesz veled, Európai Unió? Vannak-e hasonlóságok a Habsburg Birodalom és az EU működésében? Mit tanulhatunk a Habsburgoktól? Caroline de Gruyter egyaránt otthon van Bécsben, Brüsszelben, Budapesten, mint a Habsburg bútorraktárakban vagy a Hofburg báltermeiben - ezzel pedig élvezetes kötetet tesz le a fenti kérdésekre adott válaszaiban. Árnyalt adalékok a történelemhez, történelemkönyvekben nem olvasható tényekről, benyomásokról, véleményekről.

Könyvajánló

Író: Caroline de Gruyter

Fordítók: Ács Petra, Bérczes Tibor, Balogh Tamás

Nem lesz jobb

Utazások a Habsburg Birodalomban és az Európai Unióban

Európának újra és újra ki kell találnia önmagát, a nemzetek és az egyének pedig jobban teszik, ha alkalmazkodnak. Caroline de Gruyter Nem lesz jobb című kiadványa A Habsburg Birodalmat és az Európai Uniót hozza párhuzamba a két birodalomban való szellemi utazások során. Már a fedlap is árulkodó a birodalom állapotára nézve: egy kettéhasadt tányér, amit totál ésszerűtlen megoldással, egy rozsdás alkalmatossággal és hat csavarral fogtak össze. Látszik rajta, hogy óriási munkával, amit egyszerűbben, hatékonyabb módszerrel is el lehetett volna érni, de nem is eu-s állampolgárok lennénk, ha úgy is cselekednénk. Vagy talán muszáj, hogy ilyen bonyolultak legyünk, hogy valamennyire élhető is legyen a megoldás és nagyon bele se gázoljon egy nemzetbe sem?

Melyik európai uniós állampolgár ne hallott volna már arról, hogy mennyire megosztott, nehézkes és erőtlen a 27 nemzetállamot tömörítő formáció, amiben mi magyarok is élünk? Hasonlatos a Habsburg Birodalomhoz, amelynek császárai (de inkább politikai tanácsadói) mesterei voltak az időhúzásnak, a konfliktuskerülésnek, a kompromisszumok kidolgozásának és a reformok végnélküli csiszolgatásának. Viszont a birodalom durván hat évszázadig egyben maradt és egyben tartotta a különböző nációkat.

Caroline de Gruyter Európa-szakértő újságíró, aki Bécsben, Budapesten, Triesztben, Oslóban, Londonban és Brüsszelben indul a fenti két hatalmi egység működésbeli hasonlóságai és különbözőségei nyomába. Mindenképpen magánreflexióinak gyűjteménye a könyv, a tényeket, adatokat saját szűrőjén átengedve mond véleményt a folyamatokról - ugyanakkor van annyira objektív, hogy a mű számot tarthasson az olvasók érdeklődésére. Térben és időben kalandozik, miközben császári leszármazottakkal ebédel, cseh arisztokratákkal és brüsszeli eurokratákkal kávézik, egyaránt bejáratos a Habsburg bútorraktárakba és a Hofburg báltermeibe. Ezek a lehetőségek biztosítják azokat az ismérveket, amelyek nem kevésbé fontosak talán, de hogy a hivatalos történelemkönyvekből kimaradtak, az egyértelmű.

Miért fontos a mű? Az eltelt évtizedben a politikai súlypontok átrendeződtek, a háborúk, fegyveres konfliktusok egyre közelednek az Európai Unió határához, amik komoly aggodalomra adnak okot. Ahogy megjósolták a Habsburg Birodalom szétesését, úgy jelen politikai-földrajzi tömörülésünket is hasonló veszély fenyegeti? Mostanában egyre-másra követik egymást a válságok, és szinte valamennyire hamar rásütik, hogy egzisztenciális válság. Lehet, hogy az egyik valóban megpecsételi az Európai Unió sorsát? A szerző a kérdésben nem kíván állásfoglalást kidomborítani, se védelmezni. Egyszerűen csak szemlélődik és leírja a benyomásait. A többi az olvasó dolga.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Az ​európaiak egyfolytában arra panaszkodnak, mennyire megosztott, nehézkes és erőtlen az Európai Unió. Ha történelmileg jobban utánanézünk, pont, mint egykoron a Habsburg Birodalom – az időhúzás, a konfliktuskerülés, a reformok véget nem érő csiszolgatása, a rút kompromisszumok elfogadása mind kormányzati stratégiájuk kulcsfontosságú összetevője volt. Ekként sikerült az egymást követő császároknak mintegy hatszáz éven keresztül továbbevickélniük, egy fedél alatt tartva megannyi nemzetet, nyelvcsoportot és kultúrát.

Caroline de Gruyter Európa-szakértő újságíró Bécsben, Budapesten, Triesztben, Oslóban, Londonban és Brüsszelben ered a Habsburg Birodalom és az Európai Unió működésbeli hasonlóságainak és különbözőségeinek nyomába. Császári leszármazottakkal ebédel, elámul egy magyar nagykövet könnyein, egy ukrán hetman-utód szalonjában élvezi egy Brahms-koncert szépségeit, cseh arisztokratákkal és brüsszeli eurokratákkal kávézik, Habsburg bútorraktárakba éppúgy bejáratos, mint a Hofburg barokk báltermeibe, vagy az Unió bürokratikus intézményeibe. Tér- és időbeli kalandozásai révén történelemkönyvekből kimaradt részletekkel és perspektívákkal gazdagítja tudásunkat, hozzásegítve, hogy sokkal árnyaltabban lássuk a ma Európáját, s benne saját magunkat – mindehhez a könyv megjelenését követően kitört orosz-ukrán háború történései adnak vészterhes felhangot.

Caroline de Gruyter (1963) holland újságíró, egyetemi oktató Brüsszelben. Az NRC Handelsblad vezető holland napilap európai ügyekért felelős tudósítója és rovatvezetője, valamint a Foreign Policy, az EUobserver és a De Standaard állandó munkatársa. 2013-ban politikai tudósításaiért megkapta a rangos Anne Vondeling-díjat; 2015-ben a legjobb holland rovatvezetőnek járó Heldring-díjat, 2016-ban elnyerte a tekintélyes Prix du Mérite Européen-, 2017-ben az „EuroNederlander”-díjat.