Könyvajánló - Robin Dunbar: Barátok
Mindebben van egy fontos kikötés, amit az a szerkezet fejez ki, hogy „vannak barátaink”. A barátokkal kapcsolatban az a lényeg, hogy azelőtt kell meglegyenek, mielőtt ránk szakad az ég. Ennek egyik oka, mint később látni fogjuk, hogy a többiek csak akkor hajlandók segíteni, ha már a barátjuk vagyunk. Mindannyian sokkal kevésbé segítünk idegeneknek vagy alig ismerős embereknek, bármit is hangoztassunk ez ügyben. A barátkozás azonban nagy erőfeszítést és időt igényel. Nem olyasmiről van szó, amit egy csésze kávé mellett el lehet érni – többek közt azért nem, mert már mindenkinek megvan a saját baráti hálózata,s az, hogy teret és időt kínáljon számodra új barátként, azt fogja jelenteni, hogy fel kell áldoznia egy másvalakivel korábbról meglévő barátságát.
Ezekről, és sok más érdekes tényről és felmérési eredményről szól ez a kötet, ami az emberi kapcsolataink ránk mért hatásáról szól. Röviden és tömören: az elfogadó közösség csak jót tesz az embernek. Ha azonban bántalmazó, elnyomó közösségben él, amely nem képes elfogadni őt olyannak, amilyen, az végtelenül romboló. Ezek a közösségek rendszerint családok illetve iskolák, néhány esetben egy-egy ország társadalma, ami bizonyos szempontból rendkívül kirekesztő bármilyen fajta "mássággal" szemben, legyen az bármilyen. Nem véletlenül magas a fiatalok körében az öngyilkosság. Ők azok, akik nem találtak otthonra egy közösségben, akiket kirekesztettek, akiket bántottak. Akiknek nem voltak barátaik.
Nagyon érdekes, tudományos alapokon nyugvó kötet, számtalan vizsgálat részletezésével akár az állatvilágból is, különösen jó volt az utolsó néhány fejezet, ahol az idősödő emberek barátságáról/halálról, az online kapcsolatokról és a barátság végéről esik szó, de mindezekkel együtt a konkrét vizsgálatok konkrét adatain túl nem sok újat mondott a könyv számomra, amelynek lényege egy mondatban foglalható össze: Az emberi kapcsolatok fontosak, és ha jók, az mindenkinek csak előnyére válik.
Ugyanakkor a fordítás helyenként nagyon furcsa, sokszor magyartalan, és nem megfelelő kifejezéseket használ. A fordító Pléh Csaba, aki maga is neves pszichológus és nyelvész, ennek tükrében érthetetlen számomra ez a nagyon fura nyelvezet. Ennek ellenére a legkevésbé sem bántam meg, hogy elolvastam, mert bár maga a konklúzió mindenki számára ismert tény, rengeteg érdekes új adatot tudtam meg, és külön jó, amiért részletezte ezeknek a tudományos oldalát is az agyban felszabaduló vegyületekkel együtt.
Robin Ian MacDonald Dunbar brit atropológus és evolúciós pszichológus, etológus, a főemlősök viselkedésének szakértője 1947-ben született, jelenleg az Oxfordi Egyetem Kísérleti Pszichológiai Tanszékén a Társadalmi és Evolúciós Idegtudományi Kutatócsoport vezetője. Alma Matere is az Oxford, és számtalan publikáció kapcsolható a nevéhez.
Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése