Könyvajánló -Bjørn Andreas Bull-Hansen: Vínland (Jomsviking 2.)
A svolderi ütközet után Hajóács Thorstein és családja menekülni kényszerül Tryggvi-fia Ólaf bosszúszomjas csatlósai elől. Thorstein immár egy csapat törzsfőjeként úgy dönt, az óceán túlsó oldalán elterülő legendás nyugati földek felé veszik az útjukat, ahol hajóépítésből teremtenek majd maguknak mesés vagyont. A rabszolgából lett hírhedt berserker azonban nem számít rá, hogy hamarosan elszakítják a családjától, és az életéért is kegyetlen harcot kell vívnia.
A regény egyedülálló képet nyújt Észak-Amerika első viking telepeseinek életéről, és arról, hogyan léptek kapcsolatba az őslakos indián törzsekkel. Lapjain olyan jelentős történelmi szereplők elevenednek meg, mint Vörös Eirík és utódai, Leif és Freydís, illetve Norvégia legendás ladejarlja, Hákon-fia Áldozó Eirík.
A Vínland a Jomsviking-sorozat második kötete, de önálló történetként is megállja a helyét. A sorozat első része, A viking – Egy jomsviking története Norvégiában azonnal a bestsellerlisták élére ugrott, és azóta tíz nyelven megjelent.
Ez a regény is kedvenc lett, éppúgy, mint az első, A viking, bár olvasható és értelmezhető attól függetlenül is, noha a főszereplő ugyanaz. 1001 körül járunk, a svolderi csata után, ahol Thorstein is kitüntette magát, ám most menekülni kényszerül. Útja pedig egy kis csapat élén nyugatra vezet, az óceán túlpartjára, a tejjel-mézzes folyó legendás Vínland földjére, amit pár évvel korábban fedeztek fel a vikingek - Szerencsés Leif, Vörös Eirík fiának vezetésével. Itt is keveredik a valóság regényes elemekkel, sőt, mondhatjuk, hogy az ismeretlen részleteket Bull-Hansen egy kis fantáziával vegyítve tálalta elénk, vagy hogy egy olyan ember történetét mesélte el, aki akár élhetett is volna, átélve mindazt, amit Thorstein.
Később úgy magyaráztam neki, hogy mi, északiak olyanok vagyunk, mint egy kő a patakban. Akármilyen erős körülöttünk a sodrás, mozdíthatatlanok maradunk. Ha többen összeállunk, képesek vagyunk új mederbe terelni a patakot. A bőrösök ellenben inkább a nádhoz hasonlítanak. Erős sodrásban meghajolnak, de csendes vízben gyorsan magasra nőnek. Ebben különböznek egymástól népeink.
Kis túlzással persze, mert mindaz, ami vele történt és amit megélt, valószínűleg tíz vikingnek is sok - 12 éves, amikor lemészárolják az apját és ő rabszolga lesz, eladják Izlandon egy hajóácsnak, aki saját fiaként bánik vele, aztán ezt a helyet is feldúlják legyilkolva mindenkit - sikeresen megmenekül és a rabszolgaságát jelző nyakbilincstől is meg tud szabadulni, végül jomsvikingnek áll, a kor legerősebb és legrettegettebb zsoldos hadának egyik berzerkere lesz, és részt vesz egy sorsdöntő ütközetben is, ami után fogja magát, és áthajózik Vínlandra, vélhetően a mai Új-Fundland területére, és egy sor új kalandba keveredik...
Az időrend persze kérdéses dolog, azt hiszem, abban van némi csúsztatás a valósághoz képest, de ezeréves távlatokban egyrészt belefér, másrészt pontosat nem tudunk. Azt tudjuk, hogy Vörös Eirík még gyerek volt, amikor az apjának menekülni kellett Norvégiából. Eirík 950 körül született, az Izlandon élt, felnőve azonban épp olyan lehetett, mint az apja: kötekedő, problémás, és kiutasították az országból, ami az akkori szokásjog szerint azt jelentette, hogy bárki szabadon megölheti - haragosa pedig akadt bőven. Jobbnak látta hát immár a felnőtt - valószínűleg 970 körül járhatunk ekkor - Vörös Eirík, ha szedi a sátorfáját. Felfedezte Grönlandot, meg is telepedett ott, végül visszahajózott, hogy hírt vigyen az új földről, többen is követték, Grönlandon pedig ő lett a törvénymondó. Az egyik fia, Szerencsés Leif vezette azt a viking csapatot, akik felfedezték a mai Amerikát, Vínland területét, ha követjük az időrendet, maximum 1-2 évvel a svolderi ütközet előtt történhetett mindez (ami vagy 999, vagy 1000 szeptemberében volt). Szóval itt érzek némi játékot az idővel, de ennyi belefér, hiszen csak két hozzávetőleges dátum ismert: Vörös Eirík 950 körüli születése és a svolderi ütközet.
Eirík egyik fia, Leif (Szerencsés Leif) jutott el bizonyítottan első európaiként Amerika földjére, és egy valószínűleg félreértelmezett saga nyomán ma Vínlandnak, Borföldének tekintjük azt a helyet, amelyet ő megtalált, és elnevezett így. Szinte kizárt, hogy valódi borszőlő, valódi gabona nőtt azon a területen, ahol ő járt, de a Vínlandról szóló sagák mind a tejjel-mézzel folyó kánaánként jelenítik meg azt a földet, leszámítva a helyi őslakos csenevészeket (valószínűleg inuitok, vagy egyéb északi, kanadai indián népek, akik jóval alacsonyabbak és vékonyabbak voltak a kemény télhez szokott vikingeknél). Ez a kánaán minden nép minden regéjében megjelenik, ahol szüreteletlen folyik a jó bor, vetetlenül terem a gazdag búza, magyarul, ahol semmiért nem kell megdolgozni. Ma nagyon nehéz behatárolni Vínland valódi területét, a szakértők akár egészen a mai Virgina államig elmennek (ez szinte kizárt), de sokkal valószínűbb egy ennél északibb rész, a mai Új-Fundland területe, ahol egyébként egy ásatás során jelentős viking települést találtak, a méretéből és az elhelyezkedéséből adódóan valószínűleg a Nagylegény becenevű északi telepét, aki később indult el Leifnél, és nem is találta meg a kunyhóit, ám nagy területet térképezett fel, amelyeket szintén nagyon nehéz pontosan behatárolni, de nem kizárt, hogy eljutott a Szent Lőrinc-folyóig vagy a Hudsonig, és a mai New Yorkig is. Nagyon érdekes belegondolni, mi történt volna, mi menne most másképp, ha a járványok, csaták és pár rossz év hatására a vikingek nem döntenek úgy, hogy visszahajóznak az ígéret földjéről Európába - már amelyik túlélte a kalandot. Egészen más képet festene a múlt.
Akkoriban ugyanis még nem volt se hideg, se éhség. Örök nyár uralkodott a világban, a fák ágai roskadoztak a húsos gyümölcsök alatt, az erdő talaját mindenütt édes, ízletes bogyók borították. Egy szép napon azonban egy ifjú meglátta a tüzet az égben, és vágyakozni kezdett rá. Megkérdezte a tüzet, hogy birtokba veheti-e, és bánhat-e vele sajátjaként. A tűz azt felelte, ha az ember birtokba akarja venni, a hideget is meg kell ismernie. Az ifjú méltányosnak találta az alkut, és magához ragadta a tüzet. És amint a kezébe vette, hó kezdett hullani az égből.
Ez a történet ad hátteret Bull-Hansen fiktív alakjának és történetének, és nagyon alaposan mutatja be és meséli el az akkori viking életét, a találkozásokat az indián törzsekkel és persze a kor brutalitását, kegyetlenségét is. Olvasmányos, izgalmas, pörgős, mégis informatív és nagyon érdekes, öröm volt regényes formában megismerni a titokzatos Vínlandként ismert helyet, Bull-Hansen ismét kitett magáért. Még egyszer: bár közvetlen folytatása a regény A vikingnek, mégis érthető és élvezhető annak ismerete nélkül is. De ajánlom mindkettőt - és most jelent meg A dán horda, amiben ismét egy nagyszabású és rendkívül izgalmas valós esemény ad hátteret hőseinknek: a Brit-szigetek lerohanása.
A gyász gyűlöletet szül. Hiszem, hogy egykor még a legsötétebb lelkű szörnyetegek is jólelkűek voltak. Ha a sors egyszer igazságtalanul bánik veled, megrázod magad, és begyógyítod a sebeidet. Ám ha a sebeket újra és újra feltépik, az ember akaratlanul is megváltozik.
Bjørn Andreas Bull-Hansen 1972-ben született Oslóban. Profi súlyemelői karrierjének egy baleset vetett véget 23 éves korában. Közgazdaságtant tanult, de mindig is érdekelte az írás, első novelláit röviddel a balesete után adták ki, és azóta sem hagyta abba az alkotást. Világsikert A viking című 2017-es regényével ért el, amely egy történelmi alapokon nyugvó regénysorozat első része. Egy jelenleg 581 ezer feliratkozóval rendelkező Youtube-csatornája van, ahol a viking életmód és kultúra bemutatása mellett korunk problémáiról és a mindennapjairól is beszél. (Hozzátenném, hogy belehallgatva a videóiba, sok dologgal nem értek vele egyet személy szerint, de ez egész más lapra tartozik.)
Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
 A svolderi ütközet után Hajóács Thorstein és családja menekülni kényszerül...){kind=link}
Megjegyzés küldése