Könyvajánló - John Updike: Emlékek Gerald Ford elnökségéről
Alfred Clayton történelemprofesszort felkérik, írja meg a benyomásait az 1974-77 közötti időszakról, amikor Gerald R. Ford volt az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Ő azonban nem az akkori politikai eseményeket idézi fel, hanem saját múltjának szexuális szempontból igencsak viharos történéseit. Nemi életének részletezése mellett szemelvényeket közöl akkori munkájából is, amelynek témája James Buchanan volt, aki 1857-61 között töltötte be az USA elnöki tisztségét. Updike regényének e két szála ellenpontozza és tükrözi egymást – az egyik elbeszélésben a függetlenségi háború előtti Washington miliője és erotikus etikettje elevenedik meg, a másikban pedig a huszadik század végének New Hampshire-e. Alfred stílusa Nabokovra emlékeztet, megszállottságai azonban a hamisítatlan updike-i jellegzetességeket képviselik.
Különös regény ez, amelyben három történet kapcsolódik egymáshoz, és mindhárom bár eltérő korban és eltérő társadalmi viszonyok között játszódik, mégis szoros kapcsolatban állnak, mégpedig a mesélő, Alfred Clayton által. Alf egy neves történelemprofesszor, akit felkérnek, hogy írja meg gondolatait arról a korszkról, amikor Gerald Ford volt az Amerikai Egyesült Államok elnöke (1974-77). Alf ezt meg is teszi, de sokkal inkább a saját fiatalkorát idézi fel vele: az életét a feleségével és a szeretőjével, az őrlődést a két nő között, akik között képtelen dönteni, a szexuális kalandjait, mindezt kivetítve az egész korszakra. Plusz ekkoriban dolgozott James Buchanan soha el nem készülő életrajzán, aki 1857-61 között volt az USA elnöke, Lincoln előtt, és éppúgy őrlődött észak és dél között, rabszolgatartás és annak eltörlése között, ahogy Alf a felesége és a szeretője között.
Színlelt vidámsággal mondtam anyámnak: – Hogy bírod? Az ember nem mindennap lesz nyolcvan.– Hála istennek. Remélem, már nem mér rám túl sok születésnapot az Úr.
Updike-ra nagyon jellemző regény ez, néhol a szálak csak nehezen kapcsolódnak, néhol egyes szálak elvesznek, és pl. pont a címadó, Gerald Ford elnökségéről szóló rész a legelenyészőbb - bár ezt a végén maga Alf is elismeri. Nagyon hasonló érzésem támadt olvasás közben, mint amikor Paul Austert olvasok, és ez valószínűleg nem véletlen. Kortárs amerikai írók, a posztmodern egy-egy jeles képviselője mindkettő, bár Updike kifejezetten a fehér amerikai középosztály írója, Auster kicsit sokszínűbb ennél, de azért a regényei többségére neki is igaz, hogy a fehér amerikai középosztály, sőt, kifejezetten a 20. század emberének írója. Az ő életüket jelentítik meg, a szereplőik ilyenek, de mégis mindkettő képes nagyon mélyre menni a bemutatásban, és ügyesen használják a szimbolikát.
Ez a regény 1992-ben íródott, de most jelent meg először magyarul Pék Zoltán fordításában. Érdekes, sok helyen magával ragadó könyv, bár nem mindig áll össze a teljes kép, mégis, úgy érzem, hogy ezáltal bemutatja, mennyire esetleges az életünk és mennyire változóak az emlékeink, mennyire szubjektív mindaz, amire emlékszünk és amit felfogunk, ennél fogva bár objektivitásra törekszik (már akinél ugyebár), de mégis valamennyire szubjektív marad pl. egy történész munkája is. És a saját élményeink rendkívül befolyásolóak (ezért lesz óhatatlanul jobb az a kor, amiben fiatalok voltunk, mint a most. A rosszabb élmények elmosódnak a traumák kivételével, a jók élesebbé válnak, és hát akkor mét nem fájt semmint és tele voltunk energiával... ma meg csak a rosszat látjuk. De 10 év múlva a mára is nosztalgiával tudunk gondolni.)
Valahogy számomra erről szól leginkább ez a regény. Bemutatja gyakorlatilag három kor társadalmi és szexuális értékeit, hatalmas a különbség köztük látszólag, de valójában nagyon minimális. Mindezt egyetlen ember, Alf ítéletén és gondolatain és emlékein keresztül, bemutatva, hogy mennyire esendő ember ő is. Furcsa keveréke ez a történelmi, életrajzi és fikciós regénynek. Az első Updike volt számomra, de azt hiszem, nem az utolsó - szerettem a stílusát.
John Hoyer Updike 1932-ben született a pennsylvaniai Reading városában, regényíró, költő, novellista, irodalom- és műkritikus. Legismertebb regényei közé tartozik az úgynevezett „Nyúl”-sorozat. Az öt regényből álló széria címeiben a Nyúl név a történetek főhősére, Harry Rabbit Angstromra utal. A Nyúlháj és a Nyúlszív Pulitzer-díjat nyert. Ez a regénye a 15., 1992-ben íródott. 2009-ben hunyt el.
Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése