Kultúrpara

2023. május 25., csütörtök

A léhaság szentélyei

Dickens nyomora és Fitzgerald csillogása - e kettősség jellemzi Kate Atkinson A léhaság szentélyei című könyvét. Igazi Keresztapa- vagy A nagy Gatsby-hangulatú kötet, amely ugyanúgy filmvászon után sóhajt, mint annak idején azok. 


Könyvajánló
Kate Atkinson
A léhaság szentélyei

A Nagy Háború utáni London, 1920-as évek, dohányfüst, alkohol, drogok, éjszakai lebujok, nyomor, prostitúció, bűnözés, és emberek, akik mindebből több mint kiválóan megélnek. Ilyen ember Nellie Coker is, aki sajátos morállal húz hasznot az élvezetekre vágyó nők és férfiak kiszolgálásából. Övé a Soho legnépszerűbb hat szórakozóhelye, és nem finnyás, amikor a legalsóbb rétegektől a legmagasabb körökbe tartozó vendégei igényeit kell kielégítenie. Coker mama hatalma óriási, de ahogy szokott lenni, előbb-utóbb ellenségekre is szert tesz: így fordulhat elő, hogy félévre bevarrják egy női fegyházba.  A nő filozófiája: az üzlethez érteni kell, de gyomor is szükséges hozzá - a város, ha az ember nem vigyáz, bárkit elveszejt. Az Írországból gyerekeivel együtt menekült asszony  Londonba érkezésekor csóró volt, mint a templom egere, de a szerencse rámosolygott némi gyémánt és egyéb drágakövek társaságában. Az már csak személyes pech, hogy tolvajtól lopott, amit akkor ő még nem tudott.  Nellie mértékletesen költött belőle, csak egy darab ékszert adott el, az volt a kezdőtőkéje. A többire vigyázott, mint a szeme fényére: az volt a meggyőződése, hogy az egyik üzletnek hoznia kell a másikat, fölöslegesen tartalékhoz nem szabad nyúlni.

Jövedelme borsos belépti díjakból, felszolgált italokból és egyéb járulékos költségekből származik, a vendégek szinte megtiszteltetésnek érzik, ha beengedik őket ide, legyen az Rudolf Valentinó vagy a walesi herceg. Nellie a problémamentes működés érdekében egyaránt entente cordiale-t kötött rendvédelmi szervek bizonyos alkalmazottjaival és bűnbandákkal is. De ha megfizette a sértetlenségét, vajon mi történt, hogy fél évre egy női fegyház lakója lett? Börtönviselt módja egyértelművé teszik ellenfelei számára, hogy meggyengült és szabad a pálya. De vajon tényleg? Nellie sejti, mi folyik a háttérben, de akkor nyer csak valódi képet a probléma kiterjedéséről, amikor egy kórházi folyosón leskelődve megpillant valakit: a baj nagyobb, mint gondolta.

Idézetek a könyvből: 

„Gwendolen anyja együgyű asszony volt, minden múló ostobaságot elhitt. Gwendolen szerint épp az ilyen emberekből lesznek a patrióták. Sajnos.”

„Freda a múlt héten arra ért haza a délután közepén, hogy egy zsebkendővel betömött szájú férfi van a székhez kötözve a mosogató mellett. Nem tudta, hogy kivegye-e a zsebkendőt, de amikor megindult a férfi felé, annak kimeredt a szeme a rémülettől, és hevesen rázta a fejét. Ebben a pillanatban jelent meg Vanda:

‒ Feltennéd a vizet a teához, kicsikém? ‒ mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy megkötözött, betömött szájú ember mellett lavírozva lehet csak odaférni a teásdobozhoz. Freda nem tudta, hogy ne töltsön-e a férfinak is, de Vanda kijelentette, hogy nem, nem érdemel az semmit, legfeljebb egy jókora taslit. Joanhoz tartozik, mondta Vanda, az egyik speciálisa.”

„‒ Hát van örömtelibb hang a pezsgősdugó pukkanásánál? – tette fel Nellie a kérdést.

‒ Amíg nem a haszonból jön le az ára ‒ válaszolta Edith, akinek fékezhetetlen Coker-vér keringett az ereiben.”

„Sokakkal, pontosabban a többséggel ellentétben Nellie nem volt előítéletes. Nem tett különbséget bőrszín, társadalmi rang vagy rassz alapján. Akinek volt pénze a belépőre, az bebocsátást nyert a birodalmába. Az volt a vélekedése, hogy férfinak és nőnek is a pénz a fokmérője.”

Egyéb problémák is borzolják kedélyét, új főnök érkezik a helyi rendőrségre (John Frobisher detektív-főfelügyelő), akinek feltett szándéka felszámolni a korrupciót az egységnél - ez pedig komolyan zavarja Nellie üzleti menetét. A bevételnél is akadnak bibik, valaki belülről igyekszik megkopasztani őt, plusz újabban lányok tünedeznek el az éjszakában és húzzák ki őket holtan a folyóból, ami miatt egy vidéki, talpraesett nő (Gwendolen Kelling) összefog az új rendőrfőnökkel, és beépülni igyekszik Nellie Coker köreibe. Yorkból jött két megszökött helyi lány miatt, és mindenképpen nyomukra akar bukkani. Freda, az egyik lány, különösen szeret és tud is táncolni, lehet, hogy Coker mama valamelyik lebujában fog próbálkozni? A város ugyanis pillangóként vonzza a csillogó életre vágyakozó kislányokat, akik Királyi színházról és rivaldafényről fantáziálnak, de többségük végül kétes hírű lebujok emelvényein vonaglik vagy egy schillingért bárkivel táncol, a kevésbé szerencsések pedig a folyóban végzik.

A szerző mesterien bánik a különböző hátterű karekterekkel, akiknek sorsa, akarják, nem akarják, összefonódik és messzemenő következményekkel fenyeget. Árulás, ármány és hazugság ropja táncát a lapokon, zsarolás, emberölési és emberrablási kísérletek, mindent bevetnek Nellie Coker ellenfelei, de az asszonyt nem olyan fából faragták, aki megijed hasonlóktól. Az időben ide-oda ugráló cselekmény fenntartja a feszültséget, az olvasóval megkedvelteti a szereplőket, igen, azokat is, akik sajátos morállal viszonyulnak élet-halál, üzleti-egyéni érdek témaköreihez. A bűn pikáns és radikális, de egyben az élet fűszere is. Az olvasó együtt lélegzik a regénybeli hősökkel, nem véletlen, hogy a mű méltatói Dickens nyomoráról és Fitzgerald csillogásának egyvelegéről beszélnek vele kapcsolatban. A léhaság szentélyei Dickenshez hasonlóan mutatja be a a társadalom peremére szorult emberek sorsát és korabeli környezetét. 

Nellie Coker karakteréhez egy valós személy, Kate Meyrick élete és kora szolgált inspirációként, aki hosszú éveken át a sohói klubvilág királynője volt, és életében számos egyezés található Nellie-vel. A szerző a kötet végén hangsúlyozza, hogy A léhaság szentélyei a valós események és személyek felhasználása ellenére színtiszta fikció, forrásként a hagyományos történelemkönyveket elkerülve a bulvárosabb műveket részesítette előnyben. Ez pedig egyáltalán nem vált kárára a történetnek, amely lassú, kényelmes tempója ellenére egy percre sem engedi, hogy az olvasója kizökkenjen belőle. Kate Atkinson kétségtelenül ütős koktélt kevert intrikából, gaztettekből, nyomorból és humorból, egy nagy adag glitterrel megszórva.

Emberek, menjetek ki a Könyvhétre, és eszméletlenül vásároljátok tele magatokat könyvekkel, mert a 21. Század Kiadónál igen erős a felhozatal. Rövid időn belül ez a harmadik könyv, aminél kispolgári csökevénynek érzek mindenféle evés-alvás-hétköznapi teendők abszolválását a mű olvasása helyett. Nincsenek benne óriási mélységek és fantasztikus magasságok, egyszerűen csak eteti magát, mint egy nagy adag madártej vagy egy remekül összedobott marhapörkölt. Kiváló karakterek, vérbő párbeszédek, csak semmi finomkodás, minden úgy kimondva, ahogy keresetlen szavakkal szokták, közben pedig egyre inkább összefonódik minden mindennel, izgalmas darabok kerülnek nagyobb összefüggésekre ebben a kirakósban, ahol Coker mama vaskézzel irányítja-fejti fel a szálakat. Igazi Keresztapa- vagy A nagy Gatsby-hangulatú kötet, amely ugyanúgy filmvászon után sóhajt, mint azok annak idején.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

1926. Az ország még mindig próbál magához térni a háború után, London szédítő éjszakai élet központjává válik. A Soho klubjaiban egymást érik a sztárocskák, külföldi előkelőségek és a gengszterek. A lányoknál egy tánc ára egy shilling.

Ebben a csillogó világban Nellie Coker a királynő, aki könyörtelen ambícióval igyekszik előmozdítani hat gyereke boldogulását. Sikerével óhatatlanul ellenségeket is szerez, fenyegetések sorával kell szembenéznie. A Soho a felszínen harsány vidámságot áraszt, a mélyben azonban sötét szándékok munkálnak. A város, ha az ember nem vigyáz, bárkit elveszejt.

New York Times bestseller, az év könyve: WASHINGTON POST, TIME, GUARDIAN, BOOKLIST

„Az 1920-as évek Londonjának figyelemre méltó újrateremtése… Atkinson érezhetően kedveli a karaktereit, így a legmellékesebbnek is van mélysége, és ugyanez az aprólékosság figyelhető meg a jazzkori London magaslatainak és mélységeinek ábrázolásánál. Újabb diadal az egyik legremekebb szépírónktól.” – Booklist

„Mindig öröm kézbe venni egy Kate Atkinson regényt ‒ minden részletnek jelentősége van, és a végén minden meglepetés értelmet nyer… Atkinson figurái meg a döntéseik, a kíváncsiságaik és az álságosságaik viszik előre a történetet, és minden percért megéri.” – BookPage

„Kimagasló… Atkinson utánozhatatlan.” – Vogue


Kate Atkinson első regényével elnyerte a Whitbread-díjat (azóta már: Costa-díj). Legismertebb könyve a magyarul Szűr-Szabó Katalin fordításában olvasható Élet az élet után. Szinte minden regénye bestseller lett, a BBC tévéfilmsorozatot készített írásaiból (Jack Brodie esetei) A brit Királyi Irodalmi Társaság tagja, 2011-ben a Brit Birodalom Rendje (MBE) kitüntetésben részesült.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, 21. Század Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

A képek a kiadó oldalairól származnak.
Termékadatok
Cím: A léhaság szentélyei
Eredeti cím: Shrines of Gaiety
Szerző: Kate Atkinson
Fordító: Borbély Judit Bernadett
Kiadó: 21. Század Kiadó
Megjelenés: 2023. április 24.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789635683833

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése