Könyvajánló - Narine Abgarjan: Élni tovább
Az örmény-azeri háború után egy örmény határvárosban játszódó, egymással lazán összefüggő novellafüzérben a háború túlélőinek és az elesettek családtagjainak életébe nyerhetünk bepillantást. Miképp tudnak tovább élni a szörnyű tragédiák után, el lehet-e viselni a szeretteink elvesztését, hogyan képesek feldolgozni a testet-lelket nyomorító traumákat? Ezen kérdéseknek jár utána az örmény-orosz írónő, a tőle megszokott poétikusan érzékeny, az emberi lélek legmélyéig hatoló stílusában.
Berd, az azeri határhoz közeli örmény kisváros hatalmas veszteségekkel néz szembe. A falubeliek közül szinte mindenki elveszítette valakijét: a férjét, az apját, a nevelt fiát, sokakkal kegyetlenkedtek. Narine Abgarjan ebben a novellafüzérben az ő történetüket dolgozza fel, újra és újra megcsillantva a reményt, és azt, hogy hogyan lehet élni tovább ilyen elképesztő traumák után?
Az életnek akkor van értelme, ha van kiről gondoskodni, ismételgeti Alekszan. Alpine nem vitatkozik vele – nincs értelme vitatkozni, amikor a dolog valóban így áll: az életnek akkor van értelme, ha van kiért élni.
Az örmény-azeri háború a máig vitatott státuszú Hegyi-Karabah mentén tört ki, az ország 1991-ben alakul, amikor kiválik Azerbajdzsánból a hegyi-karabahi háborúban, a területen élő örményeket Örményország támogatja. 1994-től de facto ország, vagyis olyan állam, amely a gyakorlatban különállóan intézkedik, ám létezését még az ENSZ sem ismeri el. Hivatalos nyelve az örmény és az orosz, Örményországgal egy folyosó kötötte össze, ám 2022-ben az azeriek körülzárták Hegyi-Karabahot, és azóta is egyre inkább terjesztik ki a hatalmukat. A rövid, ám annál véresebb háború egy kis határvillongásból alakult ki, amely 2020 nyarán kezdődött, szeptemberre pedig valódi háborúvá vált az örmények és az azeriek között, amelyet az örmények elvesztettek ugyan, de a vereség megbontotta az egyébként is ingatag belső stabilitást, és valószínű, hogy egyhamar nem lesz béke a területen. Örmények ezrei menekültek el - főként Örményországba és Oroszországba - az azeriek által visszafoglalt, örmények lakta területekről, atrocitásoktól és megtorlásoktól tartva. Egy ilyen kisváros Berd is, ahonnan a szerző, Narina Abgarjan származik.
Ennek a kisvárosnak és lakóinak a történetét, életüket és halálukat ismerjük meg ebben a laza novellafüzérben. Bár a háború és a kegyetlenkedések borzalmai nagyon is jelen vannak a könyv lapjain, időnként nagyon erősen, mégis az egész hangvétele az életről szól, nem a halálról. Az élet jó oldaláról. A szeretetről, a tisztességről, az apró és nagyobb örömökről, az egymást segítésről, a gondoskodásról. Ezekbe aztán belerondít ez a csúf háború - különösen szíven ütnek a kegyetlenkedések, ahogyan az egyik szereplő, Metakszija mondja, aki elveszítette a férjét, majd a 17 éves nevelt fia megkínzott holttestét ő maga találta meg: meg lehet ölni egy embert anélkül is, hogy megkínoznánk.
A háborúról írni olyan, mintha az ember összetörné magában a reményt. Mintha a halál arcába nézne, azon igyekezve, hogy ne vonja el róla a tekintetét. Mert ha elvonja, önmagát adja fel.
Mindezzel együtt elképesztően jó élmény volt olvasni ezt a könyvet. Az egyszerű emberek egyszerű igényeiről, az egyszerű, feltétel nélküli szeretetről, a szokásokról szól elsősorban, emléket állítva ennek a kis határmenti falunak, amely ma nem ugyanolyan, mint volt egykor - és talán már sosem lesz. Narina Abgarjan ügyesen fogja meg az élet apró és nagy dolgait, és a maga egyszerűségével írja le, magától értetődőként, holott főleg egy ilyen helyzetben a jó nem feltétlen magától értetődő. A szerző jelenleg Moszkvában él, ez a második magyarul megjelent könyve, amelyet Goretity József fordított.
Az éjszaka ráterült a világra, gondosan beszegte a horizont széleit, hogy se egy fénysugár, se egy leheletnyi szellő ne hatolhasson át rajta; az ég alját teleszórta aprót csillagokkal, a hangokat – zajokat elnyomta, a baglyokat és a denevéreket pedig kiengedte, hogy védjék a csöndet. A baglyok állhatatosan huhogva úgy repültek a fák között, hogy alig érintette széles szárnyuk vége az ágakat, a denevérek meg olyan alacsonyan szálltak, hogy az embernek minduntalan be kellett húznia a nyakát.
Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése