Kultúrpara

2022. július 1., péntek

Jobb félni, mint megijedni? - A félelem adománya

 Könyvajánló - Gavin de Becker: A félelem adománya

Mi a félelem? Miért jó, ha félünk? Miben akadályozhat meg és hogyan ismerhetjük fel a valós veszélyt jelentő helyzeteket, szituációkat? Mit tegyünk, ha a félelmünk nem alaptalan, de valami oknál fogva nem tudunk gyorsan kilépni a helyzetből? Ezekről, és sok minden másról beszél nekünk Gavin de Becker, aki kormányoknak, nagyvállalatoknak és hírességnek ad évtizedek óta biztonsági tanácsokat.




De Becker nem pszichológus, könyve mégis többet árul el a megérzések, a félelem és az erőszakos lelki alkat természetéről, mint a szaktudományos magyarázatok. A félelem adománya letehetetlen, akár egy jó krimi, és nem csupán életünk megváltoztatásában, hanem megmentésében is segítséget nyújthat.

„Szakértőnek tartanak, mert kitartóan figyelem az erőszak természetrajzát. Képes vagyok "megjósolni” gyilkosok, zaklatók, merénylők, csalódott szeretők, elhagyott férjek, elbocsátott dühös alkalmazottak, tömeggyilkosok és még sokféle ember viselkedését. Valóban sok mindent megtanultam – e könyvem kiindulópontja mégis az, hogy igazából minden ember szakértője az erőszakos viselkedésnek, és képes azt előre látni. Ön is, olvasóm, akárcsak minden embertársa, képes felismerni a valódi veszélyt. Rendelkezik egy csodálatos belső iránytűvel, amely mindig készen áll, hogy szükség esetén figyelmeztesse és átvezesse önt a kockázatos helyzeteken."

Szögezzük le rögtön az elején: a félelem jó dolog. Nyilván mértékkel, mint minden, de a félelem hasznos. Előre jelezhet nekünk veszélyes szituációkat, veszélyes elemeket, akkor is, ha pusztán józan ésszel nem tudjuk megmagyarázni, miért is félünk éppen. A titok nyitja a figyelemben rejlik.

Tudtukon kívül az emberek - és leginkább a nők erősebbek ebben, talán evolúciós okokból, nekik sok szempontból mindig is több okuk volt a félelemre, mint a férfiaknak - egy csomó dolgot megfigyelnek, amelyekről az agy folyamatosan jövőszimulációkat gyárt. Ha belépünk egy terembe, ahol sok ember van, de senkit sem ismerünk, pillanatok alatt fel tudjuk mérni, hogy ki milyen lelkiállapotban van, ki milyen viszonyban van a másikkal, akivel épp beszélget, és azt is, hogy ki lehet esetleg veszélyes elem. Egyszerűen azért, mert néhány pillanat alatt, amíg körbenéztünk, az agyunk sok dolgot rögzített és megfigyelt, mindezt teljesen tudat alatt. Nevezhetjük hatodik érzéknek, de semmi természetfeletti nincs benne, egyszerűen így működünk, és erre jó okunk van.

Vehetünk egy olyan szituációt, hogy tegyük fel, fiatal nők vagyunk, akik épp hazafelé tartanak késő este egy elhúzódó munkából vagy az esti futás után a Margitszigeten. Az emberek, ha egyedül közlekednek, ösztönösen hátra-hátranéznek néha, egyszerűen a saját maguk megnyugtatása miatt, illetve hogy felmérjék, van-e mögöttük valaki, aki gyorsabban halad, ezért félreállnak inkább, hogy megelőzhesse, vagy hasonlók. Tegyük fel, hogy egy ilyen alkalom után, ahogy épp a hídon sétálünk hazafelé, észrevesszük, hogy jön utánunk valaki. Először nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, de egyfajta feszültség kezd bennünk nőni, és egyre sűrűbben nézünk hátra. Az alak, aki követ, minden bizonnyal férfi, de kivehetetlenek a vonásai vagy eltakarja őket. Szemmel láthatóan ő is minket figyel. És elönt a félelem. Egyre gyorsabban ver a szívünk, minden idegszálunkkal figyelünk, felidézzük az esetleges önvédelmi mozdulatokat, gyorsítunk, és folyamatosan figyeljük, mit tesz a másik. Aztán felfokozott idegállapotban leérünk a hídról, és hirtelen jön szembe egy társaság, majd a késő estig nyitvatartó kajálda ajtajában körülnézünk. Emberünk, aki talán követett minket, talán nem, eltűnt, lefordult egy utcában. Kicsit megnyugszunk, és hamarosan egy kissé nevetségesen kezdjük érezni magunkat, egyre inkább bemagyarázzuk, hogy biztos semmi nem volt.

Nos, Gavin de Becker példák nyomán és egyszerűen a félelem működése kapcsán elmagyarázza nekünk, hogy valószínűleg de: volt okunk a félelemre, mert ha a férfi, aki követett, normálisan közlekedik, fel sem merül bennünk. De megfigyeltük a mozgását, láttuk, hogy minket figyel, megfigyeltük a testbeszédét, és ez sokkal többet elárult róla, mint gondolta volna, és sokkal többet felfogtunk és felismertünk belőle mi, mint hittük volna.

Viszont fontos, hogy ne uralkodjon el rajtunk a félelem, és mérjük fel ténylegesen, amikor félünk, hogy miért és mitől félünk, mi váltotta ki, és van-e racionális alapja. A legtöbb esetben van, de nem mindig, elvégre a félelem éppúgy egy érzelem, érzés, mint minden más, és ezek sokszor nem racionálisan működnek. És ami még fontosabb: ha van okunk a félelemre, tudatosan odafigyelve is így látjuk, akkor minél előbb és minél biztonságosabb módon próbáljunk kikerülni ebből a helyzetből. A hétköznapi életben sok miden okot adhat a félelemre, de ami ellen tényleg tenni is tudunk, az mindig egy másik élőlényhez kapcsolódik: egy emberhez vagy állathoz. El kell sajátítanunk a megfelelő viselkedést ilyen szituációkban, és a kötet második felében de Becker éppen ebben nyújt segítséget: hogy viselkedjünk, ha félünk és okkal félünk egy kollégánktól, egy családtagunktól vagy bárkitől, hogy fordíthatjuk a mindennapi életben előnyünkre és hasznunkra a félelmet. 

Rendkívül érdekes, a figyelmet végig fenntartó, sok AHA élményt okozó kötet született, és meghökkenve vagy épp felháborodva olvastam de Becker személyes szakmai élményeit, amikor nem sikerült megvédeni, akit kellett volna, mert a közvetlen munkatársai sorozatosan bődületes hibákat ejtettek, noha mindenki tudta, hogy egy veszélyes alak követi a színésznőt... vagy amikor de Becker felhívta a hatóságok figyelmét, hogy egy tag a viselkedése alapján veszélyt jelenthet a családtagjaira is, ők azonban nem foglalkoztak vele, majd néhány hónap múlva egy baltával hirtelen felindulásból végzett a 8 éves öccsével. 



Gavin de Becker bár nem pszichológus, évtizedek óta a pályán lévő profi biztonsági szakemberként mégis a legnagyobb bizonyossággal ismeri fel mára a veszélyes egyedeket, és tudja, hogyan lehet elhárítani a veszélyt. 1954-ben született, szülei elváltak, majd heroinfüggő anyjához került a lánytestvérével együtt, a nő több esetben bántalmazta a gyerekeit, egy alkalommal rálőtt a nevelőapjukra és Gavin 16 éves korában öngyilkos lett. A fiú ekkor egy barátja családjához költözött, és velük élt két évig. 1980-ban az amerikai légimarsallokat egyesítő szervezettel, a US Marshals Service-szal közösen kidolgozott egy egyedülálló biztonsági rendszert, amely a Legfelsőbb Bíróság és a Kongresszus tagjainak szóló fenyegetéseket szűri ki. 1997-től a MOSAIC rendszert a rendőrség is használhatja, amely segít megelőzni a házastársi erőszak gyilkosságig fajulását is. De Becker a hetvenes évek óta véd hírességeket, kormányokat és nagy cégeket, bár a munkája leginkább tanácsadói, semmint tényleg terepmunka.

Köszönöm a lehetőséget a Park Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.



Kövess minket Facebookon!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése