Kultúrpara

2022. július 31., vasárnap

Greta James, az elsüllyeszthetetlen

 Gyönyörű történet a szeretetről és a gyászról, egy kies, gyönyörű tájon való utazás közben. Greta James-nek nem csupán saját magát kell újra megtalálnia, de a közös hangot is édesapjával, miután elvesztették kettejük között a tolmácsot, azt az embert, akit mindketten a legjobban szerettek: Greta édesanyját.



Vannak ​utazások, amelyeknek nem vághatsz neki egyedül.

Árnyaltan dolgozza ki gyász és sebezhetőség témáit ez a megkapó, lendületes irodalmi alkotás. Greta James az ismertség küszöbén álló, feltörekvő zenész, szinte már rocksztár, de nevetségessé tette magát a színpadon. Közvetlenül édesanyja váratlan halála után és a karrierje szempontjából sorsdöntő, második albuma megjelenése előtt. A kínos jelenetről készült felvétel virális lesz, Greta lemondja a további élő fellépéseket, a pályafutása kockán forog.

Szülei negyvenedik házassági évfordulójukra lefoglaltak egy alaszkai hajókirándulást, amelyre most neki kell elkísérnie megözvegyült édesapját – enyhén szólva nincs hozzá túl sok kedve. Az utazás mégis jól alakul: a hajón Greta megismerkedik Ben Wilderrel, a megnyerő történésszel, aki Jack London: A vadon szava című könyvéről tart előadást a hajó utasainak. Önelemzés, kérdések és megnyugvás: ahhoz, hogy továbblépjünk, meg kell értenünk, kik vagyunk – mondja ez a bölcs és szerethetően kifinomult regény.

 Greta zenész, a világsiker küszöbén áll. Még nem hatalmas világsztár, de már jelent meg egész jó fogadtatású lemeze, volt koncertkörútja Európában és Amerikában is, de még nem tudja szinte mindenki, ki ő. Legnagyobb támogatója és legelszántabb rajongója az édesanyja volt mindig is, aki elkísérte több koncertjére, és egy táblával ott állt mindig a közönség magjában: Greta anyukája. 

Aztán egy napon Helen, az édesanyja hirtelen, váratlanul meghal. Greta éppen Berlinben van, azonnal felszáll egy gépre, és hazaindul, amikor megtudja, hogy kórházba került, a gépen el is kezd írni egy dalt, ami a szeretetről és a reményről szól, ám a repülő leszállása előtt 20 perccel Helen meghal, Greta pedig többé nem is találkozik vele. Egy héttel később egy fellépésen, ahol elénekelné a Csillagvizsgáló c. dalt, amely még félkész, befejezetlen, összeomlik a színpadon. A videó hamar elterjed, de az emberekből inkább együttérzést vált ki, persze a kritikusok azonnal lehúzzák a dalt is és Gretát is. A lánynak pihenésre van szüksége.

Három hónappal később járunk, amikor Conrad, az édesapja épp az alaszkai hajókörútra készül, ami Helem vágyálma volt, hosszú ideig spóroltak rá, és rábeszélte a barátaikat is, hogy menjenek el együtt. Asher, Greta bátyja nem akarja, hogy édesapja egyedül vágjon neki az útnak - Conrad pedig nem szeretné lemondani sem, hiszen ez volt a felesége álma. Greta, akinek a koncertjeit és a lemezének a megjelenését azóta is halasztották, végül az utolsó pillanatban úgy dönt, elkíséri az apját és a barátait az útra. Ez pedig egészen váratlan felfedezéseket tartogat számára.

A lány és az apja sosem jöttek ki igazán, bár Conrad vette Greta első gitárját, sosem hitte volna, hogy a lány ennyire komolyan kezd a zenével foglalkozni. Ráadásul mára azt szeretné, ha olyan életet élne, mint a bátyja, Asher: jó munka, egy férj, gyerekek. De Greta álma nem ez - őt a zene varázsolta el, és tehetséges gitáros, ami nőként kifejezetten egy nehéz dolog. Már nem gitározni, hanem elfogadtatni magad. Helen viszont mindig is támogatta és megértette Gretát - a halálával pedig úgy tűnik, hogy elvesztették a kapcsot egymás között az édesapjával.


Jennifer E. Smith

Ez az út azonban közelebb hozza őket is egymáshoz, és egy kicsit helyrebillenti Gretát is, aki rájön, hogy a szeretet nem mindig egyszerű dolog, különösen nem az családon belül. A szeretet néha fájdalmas, néha bonyolult, és néha rögös az út a felismerésig. A kötet a történetet tekintve lehetne egy laza nyári romantikus sztori is, és van benne ilyen szál is, mégis a megpendülő gyásszal, Greta érvényesülésével, mint női zenész, és az édesapjával való viszonyával együtt egy összetettebb, komolyabb kérdéseket is feszegető mű. Könnyed nyelvezetű, gyorsan olvasható, de megfelelő helyzetben a szívedig hatoló történet. Meglepődtem, hogy KULT Könyvek között kapott helyet, de könnyed KULT könyvnek teljesen jó. A fordító ugyanaz a Katona Ágnes volt, aki az év egyik legjobb könyvét, a Papírpalotát is fordította. Egy dolog zavart végig: ha egy dalról volt szó, az végig nótaként szerepelt, és kifejezetten idegennek hat, amikor egy tizenkét éves kislány mondja, hogy "ez tudom melyik nóta!"... Ettől eltekintve könnyed, gördülékeny szöveg, ami kifejezetten megérintett és nagyon tetszett. 

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kép kedvezményes áron. 



Kövess minket Facebookon!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése