Kultúrpara

2021. július 25., vasárnap

Elugrottam a Plútóra, holnap jövök!

Két mogorva tinédzser, egy infantilis tudós, aki a tákolás nagymestere és egy bolygóközi utazás - dióhéjban ennyi Farkas Róbert története, az Elugrottam a Plútóra, holnap jövök! című ifjúsági regény, amely a Kolibri Kiadó gondozásában jelent meg a napokban. Izgalmas, humoros, igazi gyöngyszem ez a mű, amit nagy örömmel olvastam közel hat x-szel a hátam mögött  is.

Könyvajánló - Farkas Róbert: Elugrottam a Plútóra, holnap jövök!

Főhősünkre, Tomira Fekete tanár úr árnyéka vetül, környezetismeret tantárgyból való bukás rémében. "A következő környezetórára hozz valami érdekes témát, amivel lenyűgözöl" - javasolja neki a tanár, csak úgy lazán hozzátéve, hogy ellenkező esetben örömmel áll rendelkezésére nyár végén, pótvizsgáztató képében.

Ilyen szíves invitálásnak nem lehet nem eleget tenni, ráadásul ebben az iskolában az egyest fokozni lehet: nullással is meg lehet egy feleletet fejelni, ami két egyest ér. Két egyest! Tominak a füle is ég: utál előadást tartani az osztály előtt, biztos benne, hogy mindenki nevetni fog rajta. Ráadásul alig pár hónapja költöztek erre a környékre, szinte senkit sem ismer még, de visszahúzódó természete miatt a Harry Potter-filmek Roxfortjára hajazó épületű Szent László Általános Iskola Királyok nevű bandájának nagymenői máris kipécézték maguknak, és folyamatosan vekzálják. Ha mindez nem lenne elég, eddigi egyetlen barátja a héten nem jár iskolába... 

Ahogy téma után kutat az interneten a kiselőadás ügyében, ránézett a NASA exobolygó-kereső programra is, amihez amatőr csillagászok is csatlakozhattak. A képernyőn ütemes piros jelzés villogott, és... és innen indul minden, ami azt az üzenetet generálja Tomi szüleinek (az éjszaka közepén), hogy "Elugrottam Dokival a Plútóra, holnap jövök." Mert ugye, csak úgy nem mer lelépni. Ha valami balul üt ki, nem tudni, mi a rosszabb: örök szobafogság VAGY az, hogy ezentúl mindig meg kellene ennie a szombati főzelékeket. (Egy 11 évesnek már foglalkoznia kell az élet ilyen és hasonló eldöntendő kérdéseivel.)

A Doki (Tomi Kázmér nagybácsikája) lelkes feltaláló, aki (például) idő hiányában drónt küld a karácsonyi beigliért, amúgy meg mindenféle őrült tárgyakat tervez és ajándékoz Tomiéknak, amelyeknek egyike-másika néha felrobban a lakásukban (mitagadás, ettől Tomi anyja dührohamot képes kapni és akár előre is ideges a jövőben várható hasonló jellegű ajándéktárgyakat illetően). Szóval doktor Walfish Kázmér csuda egy alak, és mellesleg éppen van kéznél neki egy sk. összerakott, nyolc emeletes nagyságú űrhajója. És Tomi legnagyobb megdöbbenésére ismeri a lökött szomszédját, Sápit is.

Nos, ahogy mondani szokták: a többi már történelem. Beszállnak az űrhajóba egy idegesítően pimasz NŐI potyautassal (hogy NŐ, vagy inkább kislány, az fontos), akinek az apukája amúgy a NASA-nál dolgozó asztrofizikus. Ez a személy a fent említett Sápi (Kriszta), nem mellesleg maga is fogta a Delta-425 jelet - nem is először -, aki bár idegesítő a benyögései miatt és folyton duzzog valamiért, de emellett talpraesett és tájékozott űrbeli kérdésekben. Ők hárman elindulnak az űr mélyébe a jel nyomában, de előtte (határozott kényszerítő körülmények nyomására) a Marson és a Jupiteren IS akad némi elintéznivalójuk. És akkor a Sápinál IS idegesítőbb és rettenetesen okos K.A.T.T.-ról egy szót sem ejtettem... meg a morcos kötelességtudatú Hatfield ezredesről sem...

A szerző, Farkas Róbert videóbemutatója az Elugrottam a Plútóra, holnap jövök! című kiadványáról


A kötet elején járunk, ergo: űrkalandokra fel! A játékos kedvű felnőtt (pl. jómagam) és a kalandokra, humorra és korosztályának megfelelő olvasmányra vágyó kiskamasz nem fog csalódni a tartalomban. A szerző alaposan ismeri a 10-12 éves fiúk-lányok lelkivilágát, mozgatórugóit és a világből őket érdeklő tényeket, azok látásmódját. Tisztában van a hormonok előtti kegyelmi állapotból adódó viselkedési formákkal, amelyek nem kevésbé zavarosak, mint a hormonbomba után. A karakterek szerethetőek, akármilyen mogorva is helyenként a két tini. Doki meg kedves, infantilis, szórakozott, de mégis tudósfajta, ha helyenként öntörvényű is. Örök gyerek, felnőtt testben, aki pont ezért képes tizenévesek példaképe lenni. Minden megvan benne: nem ítélkezik, érti a gyerekkorból éppen kilépni készülők lelkivilágát, semmit nem vesz a kelleténél komolyabban, képes a nyelvükön beszélni és tiszteletet ébreszteni maga iránt anélkül, hogy ez lenne a célja. 

Engem kicsiben életem 86 éves, kicsit szórakozott értelmére emlékeztet a tudós azon vonásában, hogy mindent mindennel képes összetákolni (Doki fémkeretes szemüvege piros szigszalaggal került megerősítésre, az űrhajó vezérlőpultját egy kiszuperált atomerőműből szerezhette, stb.), ezért is olvastam egyre nagyobb érdeklődéssel a különféle leírásokat a történetben, és nagyokat bólogatva mosolyogtam, hogy ja, ja, mérnök vagyok, bízzál bennem!

A rajzok színvilága elbűvölt, a kék, sárga, fekete, lila kombinációi könnyen befogadhatóvá tették az illusztrációkat, és egységes kompozícióba foglalták a történetet. Bertnáth Barbara értő kézzel és teremtő képzelettel nyúlt Farkas Róbert témájához, hogy a maga többletét hozzáadja a munkához. 

Hogy hőseink lelkes amatőr rádiósok, ufóhívők vagy űrturisták, az végül úgyis kiderül. Mint ahogy az is, hogy mi lett Tomi környezetvédelem jegyével. És a művet muszáj folytatni, mert nem tudjuk, mi lett ... hát valakivel, meg a másik valamivel. 

Én várom! 



A kötetet a Kolibri Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelhető a borítóképre kattintva!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebookon!

Cím: Elugrottam a Plútóra, holnap jövök!
Szerző: Farkas Róbert
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalak száma: 116
Megjelenés: 2021. július 01.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789634377948
Méret: 198 mm x 128 mm

A képek a Kolibri Kiadó és Bernáth Barbara Facebook oldalairól származnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése