Időugrás a Marson

Egy tízéves autista kisfiú, egy skizofrén szerelő,
képesség a jövőbe látáshoz és egy pénzhajhász rohadék.
Ebből vajon katasztrófa lesz?
Naná! Csak az a kérdés, mekkora...

Philip K. Dick munkássága alatt számos színes, érdekes, izgalmas világba kalauzolta az olvasókat. Nem titok, hogy komoly drogfogyasztó volt, emellett azonban látomások is gyötörték. Az író úgy gondolta mentális betegsége van, de orvosilag sosem igazolták az elméletét. Könyveiben is gyakran foglalkozott a valóság különféle érzékelésein. 1964-ben megjelent Időugrás a Marson című kötetében is ez került a középpontba, főszereplői ezúttal skizofrének és autisták.

Megismerünk egy komor világot, amely a szerzőnek közel negyven évnyi távolságban a jövőben játszódott. Létezett még a Szovjetunió, a hidegháború megosztottsága élhetetlenné tette a túlzsúfolt Földet, ezért sokan úgy gondolták, hogy egy új világra van szükségük, ahol szabadon élhetnek.

Az emberiség összefogása eredménnyel járt: lakhatóvá sikerült tenniük a Mars élhetetlennek tűnő földjét, hogy aztán telepesek népesítsék be ezt az új kolóniát, mely az ENSZ felügyelete alá tartozik. Ám hiába menekülnek egy másik bolygóra, nem menekülhetnek saját maguk elől. A túlhajtottság jellemző és egy hatalmas problémával küzd az emberiség: a skizofrénia népbetegséggé vált.

Egy új világ benépesítése során számos lakatlan terület kerül eladásra. Ebből próbál nagyot kaszálni Arnie Kott, aki amolyan maffiavezér/kiskirály a Marson. Tipikus rohadék, aki bárkin átgázol, ha érdekei úgy kívánják. És természetesen tesz mindenki problémáira. Ezúttal a jövőbe szeretne látni. Na, ez nem olyan egyszerű. Bár vannak menő űrhajók meg mindenféle modern kütyük, időgépük még nincs.

A felszínen amúgy ő mintapolgár, aki fontos tisztséget tölt be, mint a Helyi Vízmunkások elnöke. Addig matekozik, míg arra jut, hogy két ember lesz ideális, hogy ő pontosan tudja melyik területet kell megkaparintani a Földről pályázók elől. Itt jönnek a képbe főhőseink: Jack Bohlen és Manfred Steiner.

Jack egy becsületes ember, aki értékes tagja a társadalomnak. Családjával él a Marson, korábban a túlnépesedett Föld és az elvárások nyomása alatt küzdött a skizofréniával is, de kiváló szakember, ezért is szúr szemet Arnie-nak. Aztán ott van egy autista kisfiú, Manfred. Ez a vonal nagyon izgalmas volt számomra, ugyanis itt van ez a kölyök, aki nem képes kapcsolatot teremteni a külvilággal, nem képes megfelelően kommunikálni. A kor tudósai pedig azt állítják, azért van ez, mert másként érzékeli az időt. Ami számunkra egy pillanat, neki éveket jelent. Ami annyit tesz, hogy a jövőbe lát, ha megfelelő eszközt kapcsolnak az elméjéhez. 

És itt jön a képbe a szerelő, akinek Arnie kiadja a feladatot, hogy megépítse a gépet, amely képes lelassítani az időt Manfrednek, hogy képesek legyenek vele kommunikálni. A jövőbe látás katasztrofális következményekkel járhat. Pláne, ha egy ilyen aljas embernél van ez a képesség.

Nem lett a kedvenc Dick könyvem, de sok dolog nagyon tetszett. Például, hogy mindhárom főszereplőt nyomon követjük. Látjuk a vízióikat, ráadásul egy-egy szituációt több szereplő szempontjából is végignézhetjük és úgy megkavarja a szerző a szálakat, hogy már nekünk sincs fogalmunk róla, hogy kinek a valósága az igazi.

Aztán ott vannak Manfred víziói. Nagyon nem szeretnék a fejében zajló világban élni, de két másik főszereplőnk lassan elveszik ebben a világban. Ijesztő, undorító, minden beteg, minden elrohad és elpusztul. Az egész könyv ilyen komor, letargikus, amelyben lecsúszott, szétesett emberek drámái között ismerjük meg a közelgő katasztrófát és a harcot az elkerülésére.

A kötetet az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

"Az elmélet megváltoztatja a valóságot, amit leír"

Jones kezében a világ: egy korai, érthetőbb PKD regény

Kamera által homályosan: Philip K. Dick megrázó önéletrajzi ihletésű regénye

Főkép: ®SergeyDV