Könyvajánló - Északi források - Fontes Boreales: Vörös Eirík története
Az eddig még meg nem jelent különleges könyv óizlandi szövegeken – három 13. századi sagán és egy szintén 13. századi elbeszélésen – alapul, és először ad első kézből való tudósítást Észak-Amerika vikingek által történt „felfedezéséről” és Grönland benépesüléséről. Az izlandi az egyik legkorábbi nyugat-európai nemzeti kultúra a jól formált, realista történetekben, történetírói művekben gazdag 12-14. századi írásbeliség jóvoltából. Az apró részletekbe menő írások nemcsak bizonyítják, hanem eleven ábrázolásokkal demonstrálják is, hogy a Grönlandra kitelepült izlandiak a 990-es évek végétől kezdve – vagyis 1000 évvel ezelőtt! – több ízben is jártak a kelet-amerikai partokon, sőt olykor hosszú évekre meg is telepedtek ott.
Egy Vörös Erik korából, Dél-Grönlandon fennmaradt rúnakő
A Corvina Kiadó Északi források sorozatának a negyedik kötete jelent meg nemrégiben, amely eltér a három korábbitól. Alapját két izlandi saga, a Vörös Eirík története és A grönlandiak története c. elbeszélésekkel foglalkozik, de rendhagyó módon magát a saga szövegét folyamatosan megszakítja egy-egy magyarázó írás Bernáth Istvántól, aki maga egyébként óizlandi nyelvről fordította a sagákat.
Mi a saga?
A saga (ejtsd: szága) prózai formában szájhagyományosan őrzött, a 12. századtól kezdve pergamenre írt elbeszélés, amelyet helyenként verses betétek szakítanak meg. Nyelve szinte kivétel nélkül az óészaki nyelv volt. A saga műfaja az izlandi irodalomban volt elterjedt a 9-14. században, így a legtöbbet Izlandon írták, a műfaj nem terjedt el más skandináv területeken.
Maga a „saga” szó skandináv szó, a jelentése "történet" (az izlandi nyelvben "történelem" is). A sagák írói, lejegyzői szinte kivétel nélkül névtelenek. A kevés ismert szerző közül a politikusként és történetíróként kiemelkedő izlandi Snorri Sturlusont tartják a legnevesebbnek.
Forrás: Wikipédia
Ezeken kívül két rövidebb történet is található a kötetben, az Audun és a jegesmedvebocs története és Az első grönlandi püspök története is.
Ki volt Vörös Eirík?
:max_bytes(150000):strip_icc()/erik-the-red-detail-58b9732c3df78c353cdc45b9.jpg)
950 környékén született Norvégiában, ám rossz természetű apjának hamar el kellett hagynia az országot, ekkor Izlandra, a szabad államba költözött. Ott is összekülönbözött az emberekkel, és a felcseperedő Vörös Eirík sem volt különb apjánál. Az izlandi törvények szerint végül Eiríket kiutasították az országból, ekkor "szabad préda", bárki büntetlenül megölheti. Ezt elkerülvén Eirík hajóra szállt, és nyugat felé indult, ahol felfedezte Grönlandot, megtalálta az Eirík-fjordot, és el is döntötte - három évi keresgélés után, hajózás után -, hogy itt telepszik le. A föld neve nem véletlen: nagyon keskeny sávon élt csak meg bármiféle növény, és a talaj a zöld fű alatt is egy méterrel lejjebb már egész évben fagyott volt, ám úgy gondolkozott, hogy ha "vonzó" nevet ad neki, többen, bátrabban vágnak neki a hajóútnak. Ezután hazahajózott Izlandra, ahonnan valóban többen is elindultak vele együtt. Grönland csakhamar Izlandhoz hasonló szabad állam lett, az otthoniakhoz hasonló törvényekkel, a törvénymondója pedig Vörös Eirík.
Később Eirík egyik fia, Leif (Szerencsés Leif) jutott el bizonyítottan első európaiként Amerika földjére, és egy valószínűleg félreértelmezett saga nyomán ma Vínlandnak, Borföldének tekintjük azt a helyet, amelyet ő megtalált, és elnevezett így. Szinte kizárt, hogy valódi borszőlő, valódi gabona nőtt azon a területen, ahol ő járt, de a Vínlandról szóló sagák mind a tejjel-mézzel folyó kánaánként jelenítik meg azt a földet, leszámítva a helyi őslakos csenevészeket (valószínűleg inuitok, vagy egyéb északi, kanadai indián népek, akik jóval alacsonyabbak és vékonyabbak voltak a kemény télhez szokott vikingeknél). Ez a kánaán minden nép minden regéjében megjelenik, ahol szüreteletlen folyik a jó bor, vetetlenül terem a gazdag búza, magyarul, ahol semmiért nem kell megdolgozni. Ma nagyon nehéz behatárolni Vínland valódi területét, a szakértők akár egészen a mai Virgina államig elmennek (ez szinte kizárt), de sokkal valószínűbb egy ennél északibb, a mai Új-Fundland területe, ahol egyébként egy ásatás során jelentős viking települést találtak, a méretéből és az elhelyezkedéséből adódóan valószínűleg a Nagylegény becenevű északi telepét, aki később indult el Leifnél, és nem is találta meg a kunyhóit, ám nagy területet térképezett fel, amelyeket szintén nagyon nehéz pontosan behatárolni, de nem kizárt, hogy eljutott a Szent Lőrinc-folyóig vagy a Hudsonig, és a mai New Yorkig is.
A két kisebb történetben megismerjük egy okos parasztfiú történetét, aki keresztülutazik Európán, illetve azt, hogy hogyan tette majdnem tönkre az egyház a Grönlandon sikeresen berendezkedett életet a kapzsiságával, a sikkasztó érsekkel és a gyűlölködő püspökkel. Egyedülálló könyv, amely teljesen egyedülálló módon az eredeti, óizlandi szövegeken alapszik, és Bernáth István bár nem tudta befejezni munkáját, az mégis lenyűgöző, főleg a rengeteg kiegészítés és pluszinformáció, amit ad. Párszáz évvel később a klíma megváltozott, és sokáig nem volt élhető Grönland, az ottani kultúra teljesen eltűnt. Bernáth István tervei szerint egészen eddig végigvette volna a történetüket, de sajnos közbeszólt az élet, és a neve irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár, számos skandináv szervezet tagja 2012-ben, 83 éves korában elhunyt. Ennek ellenére a könyvön nem érződik, hogy befejezetlen lenne. Első Északi források könyvem volt, de biztosan nem az utolsó, a hétvégén be is szereztem a Völsunga-sagát.
Nagyon érdekes és jó élmény volt ezt a könyvet olvasni. Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak! A könyv a borítóra kattintva kedvezménnyel megvásárolható.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése