Kultúrpara

2016. október 25., kedd

8 jelentős tudós, akikről talán sosem hallottál

Mindenki hallotta már Albert Einstein nevét, és azt is tudjuk, hogy ki fedezte fel a gravitációt, sőt, talán még Sagan vagy Hawking neve sem cseng ismeretlenül. De azt tudjuk-e, ki bizonyította be, hogy atomok léteznek, ki fedezte fel a Golf-áramlat északi felét, vagy ki mutatta ki először a globális felmelegedés hatásait? Nagyon lapítanánk, ha neveket kellene felsorolni a témában, igaz? Ismerjetek hát meg 8 szinte elfeledett tudóst, akik nagy hatással voltak korukra és korunkra!

Illusztráció: a képen Gary Marcus látható, a NYU vezető pszichológia kutatója

Willis Eugene Lamb Jr.

Kevesen tudják, hogy a sötét energia létezésére utaló első jelek egy olyan kísérletből származnak, amit az 1940-es években végeztek a Columbia Egyetemen, New Yorkban. Lamb és kollégája, Robert Retherford a hidrogénatomok által kibocsátott fényt vizsgálta, a kvantum vákuum-fluktuáció* bizonyítékát keresték: részecskéket és antirészecskéket, ahogy azt a kvantumelmélet megjósolja. Lambnek sikerült kimutatnia a jelenséget, utat nyitva ezzel a sötét energia elméletének.
*Másik nevén Casimir-effektus, a holland Hendrik Casimir elméleti fizikus után nevezték el.

 

Ernst Carl Gerlach Stückelberg báró

Sok tudós állítja, hogy ellopták a Nobel-díját, de ezzel a svájci fizikussal ez legalább kétszer tényleg előfordult. A 30-as években ő vetette fel először, hogy az atommagot összetartó erős kölcsönhatást csak "közvetítő részecskék" létezésével lehet magyarázni. Stückelberget akkoriban lebeszélték arról, hogy közzétegye elképzelését, így később végignézhette, amint ötletéért Hideki Jukava japán fizikus kap Nobel-díjat. Nem sokkal később a szerencsétlen svájci tudós azt a régi problémát is megoldotta, hogy a fény milyen kölcsönhatásban van az elektronokkal, de ezt sem sikerült tudományos folyóiratban közzétennie. Később másoknak is sikerült feloldaniuk a problémát, és meg is kapták érte a Nobeljüket...

 

Jean Baptiste Perrin

Nem is gondolnánk, de alig egy évszázada még a legtöbb tudós nem hitt az atomok létezésében, noha Démokritosz már idestova 2400 éve állította, hogy léteznek. Végül 1908-ban egy francia tudósnak sikerült bebizonyítania kétséget kizáróan, hogy Démokritosz csak az oszthatatlanságukban tévedett. Egy akkor még ismeretlen svájci fizikus 1905-ben azzal állt elő, hogy a rezgést az okozza, hogy láthatatlan atomok csapódnak a részecskékbe. Perrin igazolta az elméletet, és azt is kimutatta, hogy az atomok kisebbek, mint a fény hullámhossza. Ezért a felfedezésért Perrin Nobel-díjat kapott, nagy örömet szerezve ezzel az ismeretlen svájci tudósnak, akit mellesleg Albert Einsteinnek hívtak.

 

Percy Williams Bridgeman

Az amerikai fizikus egészen új világot nyitott meg azzal, hogy olyan gépeket talált fel, amelyek hihetetlenül nagy nyomással képesek összepréselni az anyagot. Amikor száz éve belekezdett, még pár ezer atmoszféra volt a határ. Az 1940-es évekre százszorosára tudta növelni ezt az értéket, lehetővé téve a tudósok számára, hogy vizsgálják, hogyan viselkedik az anyag a bolygó mélyében. A kutatás mellesleg elősegítette a mesterséges ipari gyémánt gyártását is.

 

Karl Guthe Jansky

1933-ban a New York Times beszámolt arról, hogy egy tudós a világűrből érkező rádiójeleket fogott. Egyszerű huzalokból összeállított antennájával Jansky volt az, akinek sikerült a Nyilas csillagképből érkező rádiózajt észlelnie. Ma már tudjuk, hogy e zaj forrása egy óriási fekete lyuk, ami galaxisunk középpontjában helyezkedik el. Jansky munkájára úgy tekintünk, mint a rádiócsillagászat kezdetére.

 

Svante August Arrhenius

Tévedsz, ha azt gondolod, a globális felmelegedést csak nemrég "találták ki". Ez a fizikusból lett svéd vegyész már 1896-ban kimutatta, hogy a légkörben lévő széndioxid visszatartja a Nap hőjét (ez az üvegházhatás). Rámutatott, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetése (bányászott szén, kőolaj, földgáz, kén) emeli a légkör széndioxid szintjét, ami becslése szerint 2 °C globális hőmérséklet-emelkedéssel jár a széndioxid-koncentráció megduplázódása esetén. Ez az érték közel jár ahhoz, amit a jelenlegi számítások mutatnak. Sajnos, több mint 100 év alatt nem sikerült tanulni tőle az emberiségnek. 

 

Oswald Theodore Avery Jr.

Mindenki tudja, hogy Francis Crick és James Watson fedezte fel a DNS-molekulát. Nos, mindenki rosszul tudja. A DNS-molekulával kapcsolatos felfedezés az Oswald Avery vezette kutatócsoport érdeme. 1944-ben a Rockefeller Egyetemen azt vizsgálták a baktériumokon, hogy a DNS révén hogyan jut át genetikai információ az egyik élő szervezetből a másikba. Ez azonban ellentmondott az akkoriban divatos elképzelésnek, hogy az élet titkát csak komplex fehérjék hordozhatják; a DNS-t túl egyszerű molekulának tartották ehhez a fontos feladathoz. Avery jogos igényét a Nobel-díjra éveken keresztül elutasították, végül az akadémiai közösség csak a 60-as években gondolta meg magát - ezt azonban már nem élhette meg az amerikai tudós.

 

Fridtjof Nansen

Nansen híres az északi-sarki és a Grönlandot átszelő expedícióiról, Amundsen egyik példaképének tekintette őt, és a Svédországtól függetlenné váló Norvégiában fontos kormányzati szerepet is kapott, ám azt kevesen tudják róla, hogy az oceanográfia és biológia terén is jelentős felfedezési voltak. Az 1880-as években kimutatta, hogyan jön létre a sarki jégsapka, felfedezte a Golf-áramlatot a sarki tenger mélyén, és fontos kutatásokat végzett a tengeri állatok, elsősorban a bálnák és a fókák idegrendszerével kapcsolatban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése