Kultúrpara

2020. július 31., péntek

Monstress - Rejtek: Egy parádés fantasy egy sötét világban

Könyvajánló - Marjorie Liu és Sana Takeda: Monstress - Fenevad, Harmadik kötet: Rejtek

"Farkasvérű Maika igyekszik feltárni múltja titkait – miközben a puszta túlélés is egyre komolyabb erőfeszítésébe kerül. A sokszorosan díjnyertes fantasy képregénysorozat harmadik kötetében Maika útja Pontus kikötővárosába vezet, ahol azt reméli, menedékre lelhet üldözői elől. Azonban Pontus messze nem olyan biztonságos, mint ahogy azt Maika és társai gondolják."

Megérkezett a méltán népszerű Monstress következő kötete, melyben a sorozat 13-18. számait találjuk meg. A Monstress-széria indulása óta számtalan díjat nyert, többek között a Hugo-, az Eisner- és a British Fantasy díjat is bezsebelte.

Ez a gyönyörűen illusztrált komor, sötét világban játszódó fantasy immár 18 lapszámon keresztül meséli el Maika útját. Rengeteg szereplő, szörnyek, titkok, pörgés és számos szálon futó cselekmény. Ha még nem ismered a sorozatot akkor az előző kötetekről az alábbi linkekre kattintva kaphatsz egy kis ízelítőt.

Első kötet: Ébredés

Második kötet: Vér

A harmadik kötet a Rejtek címet kapta és ott szedjük tovább a fonalat, ahol az előző rész véget ért. Maika kutatja a múltját, miközben vadásznak rá. Ezúttal is kapunk izgalmas, látványos harcokat. Gyakorlatilag szinte mindenki Maikára vadászik, aki még mindig nem tudja mit is kezdjen a benne lakozó démonnal.

Maika és Zinn fura, kényszerű köteléke igazán különleges. Ahogy próbálnak együtt létezni, túlélni. Kényszerű szövetségük és kapcsolatuk érdekesen alakul. Miután mindenki meg akarja kaparintani magának a lányt, nincs választása, össze kell fognia a benne élő szörnnyel, miközben próbálja megismerni, ezáltal pedig mi is kicsit többet látunk Zinnből és motivációiból. A borítón is láthatjátok, hogy milyen parádés megoldást választottak az alkotók. Nagyon tetszik ez a megoldás, ahogy Maika karjából "előmászik" Zinn és olyan hatást keltenek, mintha kart karba öltve harcolnának.

A látványvilág persze nem csupán ebben a momentumban viszi el a pálmát. Még mindig teljesen lenyűgöznek a gyönyörű, művészi rajzok. Mesterien sikerült tökéletes harmóniát komponálni a sötét, baljós és mégis káprázatos, szép képeken. Pontus kikötővárosa is meseszép, egy-két helyszín pedig még betegebbé tette az összképet a virágokkal és vidám színekkel, miközben gyilkos lények sétálnak közöttük.

Bár van némi változás és fejlődés a karakterekben, Maika még mindig nem vesztett kegyetlen és nyers mivoltából, Kippa még mindig ugyanaz a tündéri rókalány, és Ren úrfi, a macska mellett sem lehet unatkozni. Ezúttal is bőven kapunk akciót, vért, bizarr, félelmetes lényegeket, istenségeket, politikai csatározásokat.

A Fumax Kiadó pedig ismét hozta a szokásos minőségi kötést, hogy a kötet pazar éke legyen a polcunknak. A történet egyre kaotikusabb, azért bízom benne, hogy a végére az a rengeteg szál szépen összeáll kerek egésszé. Egyre több az érdekes karakter és néhány korábban éppen csak felbukkant elem egyre fontosabb szerephez jut. Mint például a mágikus maszk darabkái.

Nálam az elején még a látvány vitte el a hátán a kötetet, mostanra azonban engem is beszippantott a sztori és kíváncsian várom miként záródik majd a történet. Remélem már nem kell sokat várni a következő kötetre, mert "ide nekem most a folytatást" vége lett. :D

3179590_big.jpgA kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Eredeti cím: Monstress - Haven
Szöveg: Marjorie Liu
Illusztráció: Sana Takeda
fordította: Kleinheincz Csilla
műfaj: képregény
formátum: nagyalakú, keménytáblás
méret: 192 x 284 mm
oldalszám: 168 oldal
ISBN 978-963-470-130-9

2020. július 29., szerda

Mondd el, mire vágysz!

 

Könyvajánló - Justin J. Lehmiller: Mondd el, mire vágysz!

A leggyakoribb szexuális fantáziák, és ami mögöttük van.

1_184.jpg

Justin J. Lehmiller, amerikai szociálpszichológus, a Kinsey Intézet munkatársa, egyetemi oktató, egy egyedülálló, 369 kérdésből álló kérdőív során a szexuális fantáziáikról faggatott több, mint 4000 amerikai felnőtt embert. Életkorok és nemek arányában teljesen vegyes volt a kitöltők névsora, és szexuális irányultságukban is. 18 és 87 éves kor között, mindenféle munkákat végző embereket kérdezett, és a kérdéssor kitért a politikai, vallási, társadalmi kérdésekre is. A kitöltők 72%-a vallotta magát heteroszexuálisnak, 12,6% biszexuálisnak, 5,7% homoszexuálisnak, 4,2% pánszexuálisnak, 2,3% pedig queernek. Ha ezeket összeadjuk, csupán 96,8% jön ki - a maradék 3,2%-nak sosem volt szexuális fantáziája.

Az, hogy mit is jelent a szexuális fantázia, már Freud óta kutatják. A legtöbbször - éppen Freud miatt is - erős szégyenérzet és titkolózás, tabu párosul mindannyiunk legtitkosabb, legbelsőbb vágyaihoz. Bár Freudnak sok fontos és helytálló gondolata volt, tökéletesen egyetértek Lehmillerrel abban, hogy a szexualitáshoz kötődő nézetei elképesztő károkat okoztak, a tabusításhoz és szégyenérzet kialakulásához bizony nem csak az álszent társadalom, a vallásos buzgalom járult hozzá, de nagyon sok pszichológus/pszichiáter is. Freud pl. azt mondta, hogy csak egy érett nő él át hüvelyi orgazmust, aki még nem elég érett, annak csak a csikló jut. Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna - és az, hogy mindent a szexualitásra vezetett vissza, sokat hozzátett az egyébként is eléggé álszent világunk és nézeteink további meggyökerezéséhez. 

Persze nagyon sok olyan fantázia van, ami a valóságban nem lenne jó. Kukkolás, erőszak, mindenféle deviancia, akár a  vérfertőző kapcsolatokig (itt főleg az apa-lánya fantázia vezet, de ez észrevehető a különféle pornóoldalakon is: a "családon belüli" (azt imitáló) szexkapcsolatokról szóló pornófilmek nagy része apa-lánya, vagyis nevelőapa-lánya kapcsolat, de persze akad mindenféle), a pedofíliáig vagy a nekrofíliáig, zoofíliáig. Véleményem szerint magában a fantáziában nincs szégyellnivaló. Az még a közelében sincs annak, hogy valaki valóra is akarja váltani, és a fantázia önmagában nem jelenti azt, hogy valaki tényleg ezt akarja, meg is tenné, belemenne. Aki megteszi, annak nem a fantázia a baja, hanem az erkölcsi, érzelmi normák hiánya, a pszichopátia, stb. Ez pedig tökéletesen független a fantáziától.

A legtöbb szexuális fantázia persze nem megy el ilyen durvaságig, kimerül a 3, 4 vagy több fős szexjátékokban, a párcserében, a helyszínek változatosságában, a pozíciókban, vagy konkrét típusoknál. Sokan fantáziálnak arról, hogy orális vagy anális szexben részesítenek valakit, vagy épp hogy kapják, de sok olyan fantázia is van, ami inkább csak konkrét helyhez, vagy akár konkrét személyhez kötődik. Nagyon sokan a különféle fetisizmusokhoz vonzódnak, ebben lehetnek testrészek vagy akár ruhadarabok is.

Justin Lehmiller azonban nem csak tételesen felsorolja ezeket: mint szociálpszichológus, elemzi is a különféle fantáziákhoz tartozó személyiségeket, sőt, az esetleges megvalósításukra is ad tanácsot, hogy milyen személyiségek veszik jól az akadályokat, és milyenek nem. Természetesen nem a deviáns fantáziákra céloz ezzel. De ne felejtsük: a fantáziákat megvalósítani nagyon sokszor nem jó ötlet. Hiszen a fantáziánkban minden klappol, minden tökéletes. Nincs meghúzódó láb, nem izzadunk (hacsak nem ez is szerves része a dolognak), kényelmes az ágy vagy akármi, ahol vagyunk, a párunk minden pillanatban pontosan azt csinálja, ami nekünk a legjobb, mert neki is ez a legjobb, stb. Nos, a valóság nem ilyen szép, ezért csak óvatosan a valóra váltással, mert akár életre szóló csalódáshoz is vezethet. Sokszor jobb, ha ezek a fantáziák megmaradnak ott, ahol születtek: a fejünkben. 

Átfogó és egyelőre egyedi mű ez, amely szakembertől, valós kutatáson alapszik, rengeteg elméletet érint, amelyekre még kevés a bizonyíték, ezért további vizsgálot igényelnek, és nagyon sokféle embert kérdezett meg, nem kifelejtve azt sem, hogy szexuális kérdésekben hajlamosak vagyunk felfelé torzítani. Nem is szándékosan. Pl. a milyen sűrűn lépsz szexuális kapcsolatba valakivel kérdésre hajlamos mindenki magasabb számot mondani, mint a valós. (Ezt úgy tesztelték, hogy az alanyok egy hónapon át egy applikációban jelezték, amikor épp volt egy aktusuk. Ez minden esetben alacsonyabb szám volt, mint amikor megkérdezték őket, hogy szerintük egy hónapban hányszor.) Vagy a nők álompasijának átlagos péniszmérete a fantáziák alapján 17,3 cm. A valós, átlagos péniszméret 13 cm körül van. Viszont ha megkérték őket, hogy műpéniszek közül ránézésre válasszák ki azt, ami nekik a legmegfelelőbb lenne, a 15 cm körülieket választották a legtöbben. Ugyanez a helyzet fennállt a heteroszexuális férfiak és az álomnő mellmérete között: nagyobbat mondtak, mint amit kiválasztottak.

A kötet végén Lehmiller elmondja azt is, hogy miért fontos, hogy a párkapcsolatunkban nyíltak legyünk szexuális téren (is), hogy elmondjuk a vágyainkat, ha szeretnénk is őket megvalósítani, és hogy beszéljünk a mindennapi helyzetek során is arról, hogy mi jó, mi nem. A szex az élet része, természetes dolog, és egy nagyon fontos mozgatórugója az emberiségnek. Ennyi évszázadnyi tabusítás, tiltás, szégyen után ideje lenne, ha egészségesen, értelmesen, de nyíltan állnánk ehhez a kérdéshez (is). Ebben is segít ez a könyv, ami azt is tökéletesen bemutatja, hogy mennyire különbözőek is vagyunk mi, emberek. 

Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Jaffa, Budapest, 2020
300 oldal
puhatáblás
ISBN: 9789634752431
Fordító: Holbok Zoltán

2020. július 28., kedd

Lechner Ödön írásai

Könyvajánló - Sümegi György: Lechner Ödön írásai

Lechner Ödön zseniális építész, műépítő, emellett impulzív, érzelemdús férfi volt. Sümegi György könyvében bepillantást nyerhetsz a mester magánéletébe és azt is megtudhatod mit gondoltak róla kortársai, hogy még árnyaltabb képet kaphass erről a különleges egyéniségről.

103162961_3900933646614991_8696559284859882896_n.png

Lechner Ödön a magyar szecesszió megteremtője volt. Nevét rengetegen ismerik, hisz többek között olyan épületek fűződnek a zseniális építész, műépítő nevéhez, mint a budapesti Iparművészeti Múzeum, a szegedi Városháza, a pozsonyi Kék templom vagy a Magyar Királyi Postatakarékpénztár épülete Budapesten a Hold utcában.

Munkásságáról számos könyvben olvashatunk, de impulzív, példaértékű magánéletéről eddig nem jelent meg átfogó írás. Sümegi György művészettörténésznek és a Corvina Kiadónak köszönhetően most megjelent egy hiánypótló írás, a Lechner Ödön írásai. A kötet segítségével bepillantást nyerünk magánéletébe és egyéniségét is megismerhetjük.

Számos ifjúkori levele kapott helyet a kötetben, köztük családjának és szerelmének, későbbi feleségének, Primayer Irmának szóló levelei, kitől később két gyermeke is született. Ezek között vannak olyan levelek, melyekről süt, hogy mennyire érzelmes ember volt, hogy milyen nehezen viselte, amikor újító törekvései süket fülekre találtak. Olvashatunk arról, mikor már kezdett elege lenni ezekből és minden porcikája családjához húzta. Jöjjön most egy részlet '73. augusztus 5-én kelt leveléből, melyet Irmának írt:

"Új életre volna kedvem érted, gyermekünkért, csak te értsél meg, és én a legboldogabb férj leszek, a legboldogabb atya, csak te buzdítsál, és én a legszerencsésebb ember leszek a világon. Vegyél engem, amint vagyok, és én boldoggá akarlak tenni.
Szeretettel csókol Ödönöd"

Kifejezetten tetszettek azok a levelek is, melyekben munkáival kapcsolatban olvashatunk érdekességeket. A fiatal építész nagyra becsülte Ybl Miklóst, ez süt abból a néhány sorból, melyet a Zöldfa utcai Kecskeméti ház terveivel kapcsolatban írt. (Az épület ma is áll, de mai nevén: Veres Pálné utca 9.)

"Yblnek megmutattam a terveket. Nem csak udvariasságból, valóban megelégedéssel, mondhatom, igen el volt ragadtatva, és nem győzte eleget dicsérni, megígérte pártfogását és ajánlatát, mi Yblnél, ki azt nem szokta oly könnyen tenni, annál több beccsel bír."

Olvashatunk leveleket projektjei kapcsán, de a sajtóban, különböző építészfórumokban megjelent írásai is helyet kaptak. Például A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében, a Vállalkozók Lapjában vagy épp a Pesti Naplóban megjelent írásai többek között a magyar építésről vagy az építészet fejlődéséről.

1911-ben írt Önéletrajzi vázlatát is olvashatjuk, mely egy röpke összefoglalója mozgalmas és tartalmas életének. Olvasmányos, érdekes a kötet, bár akadnak olyan írások, melyek kevésbé izgalmasak, kissé szárazak, mint például a Kecskeméti Rákóczi-emlék és víztorony részletesebb leírása föld-, vasbeton-, majolika- és kőfaragómunkáról,  műkő vakolatról, művészi munkákról és költségvetési tervekről.

Számos írás segít megismerni a mestert, kortársai által írt dokumentumok teszik teljesebbé a róla kialakított képet. Olyan ismert és elismert személyek írásait olvashatjuk, mint Krúdy Gyula vagy a festő, Herman Lipót, aki bohém, de hihetetlen kitartó és energiával teli emberként nyilatkozott a művészről.

"Egész életén át harcolt elveiért, egy építőművészeti főiskoláért, hol a "magyar formanyelvet" taníthatta volna - tehetségtelen "iparoskollégák" (tehát nagyszerűen érvényesülők) és a hivatalos fórumok elgáncsolták nemcsak ebben a törekvésében, de sok olyan nagyszabású munka létrehozásában is, hol a pályázaton első díjakat nyert."  (Részlet: Herman Lipót - Emlékezés Lechner Ödönről)

A kötet végén találunk egy kiegészítést Sümegi György szavaival, valamint egy képmelléklet is helyet kapott, ahol találunk fotókat az általa tervezett épületekről, valamint főhomlokzati terveket, alaprajzokat, fotókat mázas kerámia alkotásairól, gyönyörű fából készített bútorokról, néhány családi fotót, arcképeket, karikatúrákat a művészről és természetesen kedvenc kávéháza sem maradhatott ki, zárásként pedig Lechner Ödön gyászjelentése és egy fotó a temetéséről.

139483137.jpgKöszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak!

Sikerült felkelteni az érdeklődésed? Akkor kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel meg is rendelheted!

Kövess minket Facebookon!

115 szerelmes levél és történet

Az elfeledett magyar festőművész, aki egykor Európa kedvence volt

Közismert emberek kevésbé ismert tevékenységei

Főkép: facebook.com/lirakonyv

2020. július 26., vasárnap

A láma, aki koszorúslány lett

Könyvajánló - Bella Swift: A láma, aki koszorúslány lett

"Esküvői örömök és láma-dráma! Koszorúslány kerestetik? Nem prob-láma! Itt van Lulu, a láma, szolgálatára! Az Almafa-tanya bajban van! De Jakab gazda még megmentheti egy igazi tanyasi lagzival."

fokep_1.jpegManó Könyvek számos jópofa, színes, izgalmas kötettel örvendeztette meg a családok legkisebb tagjait. Ezúttal egy tanulságos, bájos történetet hozott el a kiadó A láma, aki koszorúslány lett címen. Bella Swift egy olyan témát vegyített az aranyos történetbe, amelyet valamiért az emberek igyekeznek kerülni, ez pedig a halál. De a gyászon, egy szerettünk elvesztésén túl kapunk egy tanulsággal, segítőkészséggel, szeretettel teli történetet, ami könnyen lesz a kicsit kedvence.

A történet főszereplője Lulu, a láma, akit azért költöztetett Jakab gazda és felesége a tanyájáról, hogy távol tartsa a rókákat az állatoktól. Ám olyan szelíd és barátságos volt, hogy végül új célt találtak neki. A gazda felesége, Ráhel beteg gyerekekkel foglalkozott és kiképezte Lulut, hogy terápiás állatként magával vihesse a munkahelyére, ahol mosolyt csalhatott az apróságok arcára. Egy évvel ezelőtt azonban Ráhel meghalt. Azóta a gazda már nem mosolyog annyit, ráadásul egyedül egyre nehezebb fenntartania a tanyát és az eladás gondolata is felmerült benne.

Az Almafa-tanyán számos állatról olvashatunk. Akad többek között kutya, egy border collie, Samu, a tyúkanyó, Marcsi, birkák, köztük Blanka és bárányai, egyikük Berci, aki rögtön egy kis bajba kerül, amikor kíváncsiskodni kezd az új szomszédoknál. Lulu nem szeretné, ha odalenne az ő és barátai otthona, ezért folyamatosan azon töri a fejét, hogyan segíthetne Jakab gazdának. Sajnos nem igazán sikeres eleinte a projekt, minden segítségével csak kárt okozott.

De aztán elérkezik a tökéletes projekt, amikor egy pár költözik a szomszédba egy kislánnyal. Az anyuka, Mira esküvői fotós, aki egy váratlan esemény miatt kiköt Jakab gazda pajtájában és felmerül benne az ötlet, hogy egy jó kis tanyasi lagzi szép summát hozhat. Lulu egyből arra gondolt, hogy ez megmentheti az otthonukat az eladástól.

Megtudhatjuk a kötetből miként nyugtatja meg Lulu a többi állatot, miként lesz ő Avani, a kislány barátja és, hogy vajon sikerül-e megmenteni a tanyát az eladástól. De azt is, ami egy gyerek számára talán a legérdekesebb, hogy miként lesz Luluból koszorúslány. 

Az aranyos illusztrációk tökéletes kiegészítői a kötetnek. A történet aranyos és tanulságos, Lulut lehetetlen nem szeretni. A szerző pedig nagyon könnyed nyelvezettel, játékosan ismerteti meg a gyerekeket a tanya lakóival és az összetartás, a segítségnyújtás fontosságával. A könyvet Halmai Gergely fordította, aki nagyon jó érzékkel nyúlt a szöveghez. Egyszerű mondatot, könnyen érthető és nagyon olvasmányos lett a kötet, így hatéveseknek, akik most ismerkednek az olvasás szépségével is bátran ajánlom a kötetet.

139482910.jpgA könyv kedvezményes áron megrendelhető a kiadó honlapján a borítóképekre kattintva!

A kötetet a Manó Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Kövess minket a Facebookon is!

Két szuper Disney kötet alsósoknak

Mesél az erdő a kis dinoszauruszról

Aladdin, Hamupipőke és Csizmás Kandúr: mesék új köntösben

2020. július 23., csütörtök

Billie Eilish rajongói kézikönyv

Könyvajánló - Malcolm Croft: Billie Eilish rajongói kézikönyv

"Ez a képekkel és interjúrészletekkel, önvallomásokkal teli könyv az első dalok születési helyétől, otthoni szobájától turnébuszokon, színpadokon és stúdiókon át követi Billie útját a világ popzenei élvonalába."

Billie Eilish még be sem töltötte a 20. életévét és máris zenei ikonná vált. A főkép az élő példa tehetségére és elismertségére. A kép az idei Grammy gálán készült, ahol öt díjat sikerült bezsebelnie, ugyanis őt választották a Legjobb új előadónak, övé lett Az év dala, Az év albuma, Az év felvétele és a Legjobb pop album díja is. Az pedig hab a különleges tortán, hogy emellé testvére, producere, akivel ráadásul közösen szerzik a dalokat, bezsebelte Az év zenei producere és a Legjobb hangmérnöki munka díját is. Parádés évkezdés!

Na, de ne szaladjuk előre, lássuk miről is szól ez az igényes, vidám, vagány album. Billie Los Angeles egyik lepukkant negyedében nőtt fel, ahol sötétedés után már nem volt szerencsés utcára menni. Szülei a színészi pályán próbálkoztak, de nem sikerült betörni a hírességek közé, s végül inkább a gyerekeiknek szentelték az idejüket. Szerény körülmények között éltek, de otthonukat mindig is megtöltötte a zene. Amikor a kis Billie a pianínón vagy az ukulelén játszott, dalokat írt saját és családja örömére, meg sem fordult a fejében, hogy zenésszé válik majd. Gyerekként a versenytánc töltötte ki a mindennapjait.

A kötetben olvashatunk szorongásáról, lelki problémáiról, testképzavaráról. Ezeket pedig csak tetőzte, amikor 11 éves korában eltört a csípője és le kellett mondania a táncról. Már pár évvel korábban kórusban énekelt, de ekkor kezdett el komolyabb dalokat írni. Egy pszichológus tanácsára vetette papírra az érzéseit, amelyeket aztán dalokká formált. Ekkor már bátyja, Finneas kész zeneszerző és szövegíró volt és lelkesedett húga próbálkozásaiért.

A kötetben olvashatunk arról mi mindent tanult a kórusban, s aztán azt is megtudjuk, hogyan kezdődött el minden a mára világhírűvé vált gyerekszobáról, ahol mai napig számos új dal született és reméljük még fog is. Billie életében a család jelent mindent, ezért egy külön fejezetet szenteltek a könyvben annak, hogy meséljenek arról, miként kezelték öt évvel ezelőtt a váratlanul érkező hatalmas sikert és a vele járó nyomást. Hihetetlen erőt ad a testvérpárnak, hogy együtt dolgozik a család. És az sem utolsó szempont, hogy Finneas-szal nem csupán testvérek, hanem legjobb barátok is.

"Kezdek kicsit belezakkanni, de a bátyám mellettem áll. Mindent együtt írunk, ő a producerem is - az anyukám és az apukám pedig velem jön a turnékra. Amikor távol vagyok az otthontól, az otthonom akkor is velem van."

Nem maradhatott ki a kötetből az ismertséget elhozó Ocean Eyes című gyönyörű dal születése sem, de ami aztán pláne mutatja a fiatal tehetségek népszerűségét azok a statisztikák a könyvben. Mint például a 2019 őszi Spotify eredmények (mely számok a könyv megjelenése óta csak tovább nőttek), ahol olyan streamelési számokat láthatunk, mint pl a Bury a Friend = 512.284.945 vagy a Bad Guy, amely akkor 951.758.656-on állt, mára ez már átlépte a milliárdot.

Ez a dal egyik napról a másikra változtatta meg a család életét. Már nem csupán a szobájukban zenélő kölykök voltak, hanem korszakukat meghatározó úttörők. És sosem felejtik el, hogy mi mindent köszönhetnek a rajongóiknak, akiket Billie inkább a családjának, a barátainak nevez és igyekszik a lehető legtöbb időt szentelni nekik. Kapunk egy kis betekintést a turnékba is és arról is őszintén mesél a könyvben, hogy néha bizony nehéz volt a hirtelen elérkező hírnévvel járó őrületben megtalálni a boldogságot. A kötet végén még kapunk egy kis ízelítőt a vágyaiból, terveiből és arról is, hogy milyen érzés és mivel jár a legfiatalabb művésznek lenni, aki valaha Bond-dalt énekelt.

Elindultak a sikerhez vezető úton és úgy néz ki, semmi nem állíthatja meg a testvérpárt. Otthoni szobájukban azóta is sorra születnek a dalok, melyek tükrözik zabolátlan kreativitásukat. Senkinek nem hajlandóak meghajolni, önerőből törtek fel és ragaszkodnak a művészi szabadságukhoz. Egyedi hangját, dalait megkoronázza az egyéni öltözködés, a különc stílus és a meghökkentő vizuális effektek. Ezek pedig együtt elérték, hogy mára Billie lett a Z-generáció hangja.

És zárásként jöjjön a dal, amiért Az év dala Grammy díjat kapta:

Megmondom őszintén, hogy a könyv előtt nem sok fogalmam volt a leányzó életéről. Sosem érdekelt különösebben a bulvármédia, de az önéletrajzi könyveket szívesen olvasom. Billie Eilish nevét ismertem, pár dala tetszett is, a hangja pedig eszméletlen jó és jól is használja. Most, hogy elolvastam ezt a kötetet, megnéztem pár interjút is és már nem csupán egy tehetséges zenészt, egy kreatív dalszerzőt látok benne, hanem egy szimpatikus, eszes, kedves csajt, aki még mindig szerényen mosolyog azon, hogy öt évvel ezelőtt a bátyja szobájában dalokat szerezve viccelődtek vele, hogy majd egyszer világsztárrá válik. Erre nem is kellett sokat várnia. Élvezet volt elmerülni kicsit egy fiatal popikon életében, csak ajánlani tudom a kötetet és remélem pár év múlva kapunk majd egy párszáz oldalas töményebb életrajzi írást, mert gyanítom kitöltene a hölgy 500 oldalt is. :)

billie_eilishkezikonyvboritokahu_20200109_1042_21.jpgA kötet kedvezményes áron megvásárolható a borítóképre kattintva a kiadó honlapján.

Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!

Fordította: Müller Lili Berill, Müller Máté, Müller Péter
Sziámi, Újfalusi Veronika

Kövess minket Facebookon!

Az egyetlen és utánozhatatlan Tina Turner

Ed Sheeran - mit tud az egyszerű, vörös srác, amit más nem?

Főkép: Steve Granitz/WireImage

2020. július 20., hétfő

Turista from Hungary - A magyar, ha megindul...

Könyvajánló - Kordos Szabolcs: Turista from Hungary - Bővített, új kiadás

"Elmesélik kalandjaikat a koronavírus idején az utasokat hazamenekítő idegenvezetők, azok a kollégáik, akik a krízis miatt a világ egy távoli pontján rekedtek, és beszélnek az iparág összeomlásáról a dráma nagy vesztesei, az utazási irodák tulajdonosai.  

A kötetben találkozhatunk még a legújabb kori magyar portyázók színe-javával, a hajnali nyugágyfoglalóktól a botcsinálta bazártolvajokon át a notórius műtárgytapogatókig. Hány ezer kilométert utazik egy téliszalámis szendvics? Hogyan jutunk be mi, leleményes magyarok a vécén keresztül a híres párizsi múzeumba? Hogyan fosztogatunk, csenünk, kölcsönzünk turistaként külföldön? Miként viselkednek hírességeink, színészeink, tévésztárjaink, politikusaink ott, ahol azt hiszik, senki nem ismeri fel őket?"

103657235_2618263941770364_1786313792322761385_o.png

Kordos Szabolcs Hungary-sorozatának legújabb köteteiben két korábbi nagysikerű könyvének bővített kiadását tisztelhetjük. A bennük található új fejezetek szinte még melegek, olyan frissek, ugyanis a pandémia idején készültek. Néhány napja olvashattatok tőlem egy kis kedvcsinálót az Airport, Hungary bővített, új kiadásáról. Ha lemaradtál róla, az alábbi linken olvashatod a posztomat:

A légiközlekedés kulisszatitkai a hétköznapokon és a pandémia idején

Ezúttal pedig érkezem a Turista from Hungary új fejezetekkel tarkított kiadásával. Engem a borító már megvett magának. Imádom a színét, a káoszt, a gumikacsát, mindent. Ötletes, vidám, minden megvan benne, ami egy jó borítóhoz kell. A tartalommal kapcsolatban nem voltak kétségeim, eddig is beszippantottak a szerző írásai és ezúttal sem kellett csalódnom. Ez a kötet teljesen új volt számomra, ugyanis az első kiadás eddig kimaradt valahogy az életemből, pedig szépen fogyasztom Kordos írásait, már a sokadik könyve, amit befaltam.

A magyar, ha megindul... Tetszik ez az alcím, tökéletesen passzol a könyvhöz, mely megmutatja mi történik, ha átlépjük a határt. A kötetben izgalmas interjúkat olvashatunk az utazási iparág dolgozóival, idegenvezetőkkel, utazásszervezőkkel és a turizmus napszámosaival.

"Bár riportalanyaim buszoznak, röpködnek vagy éppen hajóznak az időzónák és a kultúrák között, mégis bennünket, magyarokat kísérnek, bennünket ismernek, és bizony időnként miattunk szégyenkeznek. Könyvemben az ő szemszögükből látjuk az üdülővárosok forgatagát, mégis ez a könyv az egyszeri magyar utazó hős-, gaz-, romantikus- és rémtetteiről szól."

Kapunk egy szeletet arról, hogy miként élték meg az iparban dolgozók, hogy a világ bezárta kapuit. Kordos Szabolcs a járványhelyzetben kereste fel az iparág dolgozóit, hogy meséljenek, milyen hatással volt a pandémia a piacra, ezáltal rájuk. Ebben a fejezetben akadtak elszomorító dolgok külföldön rekedt, bajba jutott emberekről, akiknek próbáltak segíteni a hazajutásban vagy olyan utazásszervezővel is sikerült beszélnie, akinek a csoportját sikerült hazajuttatnia, ő maga az Államokban rekedt, ahonnan végül Kolumbiába sikerült eljutnia és barátoknál meghúzni magát.

Még azok is bajban vannak, akik azt gondolták nem érheti őket baj, hisz több lábon álltak. Volt, aki márciustól októberig itthon vezetett túrákat, télen külföldön volt telepített idegenvezetőként, mellette pedig még fordított is és Airbnbk működéséhez adott tanácsokat. Mindegyik melót egyszerre húzták ki a talpa alól. Rengeteg az iparban a körbetartozás és a kormánytól sem kaptak semmilyen segítséget. A pörgős turistaszezon nálunk márciusban indul és karácsony előtt véget ér. A legtöbb idegenvezető hazánkban ekkor keresi a pénzt, télen pedig a tartalékaiból él. Most viszont a szezon nem indult el, katás vállalkozóként kiszolgáltatottak, semmilyen adókedvezményt nem kaptak és nulla forint bevételre fizethetik a havi ötvenezret - panaszolta az egyik interjúalany.

"A kiutaztatással foglalkozó, külföldön magyarokat pesztráló kollégái is úgy gondolják, hogy amikor a kormány a "turizmus megmentését" hangoztattam bizonyára nem rájuk gondolt, mert az utazási irodákat bizony senki nem húzta ki a slamasztikából. Még csak meg sem próbáltak lehajolni hozzájuk, hogy megkérdezzék, mi a bajuk."

Ezután jönnek a járvány előtti sztorik, és rögtön egy nem túl szívderítő történet, amikor az egyik idegenvezető élete legszörnyűbb karácsonyáról mesél. Egy szupernek ígérkező frissen épült luxusszállodába kísért éppen egy VIP csoportot, de az egész borult, amikor a hotelbe érve azt tapasztalták, hogy félig van csak kész. A csoportban mindenki kiborult, kiabáltak vele, minden szar rajta csattant, mintha bármiről is tehetett volna. Aztán jött a "kedves" jól menő vidéki fogorvos, aki elé állt és közelről leköpte. Csodálatos, hogy ilyen emberek rohangálnak az utcákon. :(

A következőkben azért bőven akad szórakoztató történet. A kedvenc fejezetem Ági, egy rutinos idegenvezető alábbi mondatával indul:

"- A lényeg az, hogy amikor a magyar elindul valahová, az agyát Ferihegyen felejti. Mindegy, hogy egyébként milyen az az agy: üres vagy pallérozott, leteszi a 2-es terminál valamelyik sarkába, és amíg tart a vakáció, nem is veszi vissza - szögezte le Ági."

Nyilván ez erős túlzás, de gyanítom a többségére igaz, jómagam is találkoztam érdekes élőlényekkel nyaralásaim során. Ági mesél arról, hogy milyen kemény volt bekerülni egy jó irodához és milyen nehézségekkel kellett menet közben megküzdeni, de közben izgalmas, szórakoztató kalandokban is bőven volt része. Na, de miért mondja, hogy elhagyjuk az agyunkat? Olyan hülyeségekkel képesek felhívni az emberek vészhelyzet címszóval, mint kifogyóban a wc papír, fáj a fejük, a takarítónő kidobta a betétet, stb. Ennek az elanyátlanodásnak a legfőbb oka a nyelvismeret hiánya. Azok, akik főleg utazási irodán keresztül utaznak, általában nem beszélnek idegen nyelveket, ezért rászorulnak az utazásszervezőkre, szóval a nem túl erős nyelvoktatás hazánkban épp az irodáknak kedvez.

Olvashatunk sztorit arról, hogy milyen volt egy értelmifogyatékos felnőttet kísérni Egyiptomban, vagy milyen volt egy rémes, kötekedő, fukar és rasszista családot kísérni Los Angelesben, akik képesek voltak niggerezni a tömött helyi buszon egy veszélyesebb környéken. A zűrös turisták nem hagyják unatkozni az idegenvezetőket, ezekről is kapunk jó pár történetet. Például egy pasiról, aki a komplett nyaralás alatt végig részeg volt. Próbálta elérni Ági, hogy legalább a repülés napján ne igyon, mert nem fogják felengedni a gépre. Megállni sajnos nem bírta...

"Amikor az útlevelét kérte tőle a repülőtéren a kisasszony, belenyúlt a farzsebébe, előhúzott egy a reggelinél lenyúlt lapkasajtot, és azt vágta le a pultra egy "nesze, b*** meg" kíséretében."

A skatulyázás nyilván nem fair, de azért, ha évente több ezer emberrel foglalkozik valaki, akkor egész jól képes kategóriákat alkotni. Így született meg az is, hogy a tipikus magyar párt "az agilis nő és a teszetosza férj alkotja". Ehhez is kapunk magyarázatot példán keresztül. Terítékre kerülnek a vidéki értelmiség feleségei, akik "kisvárosi fogorvosok, jogászok parasztlányból doktornévá avanzsált párjai", akik a legidegesítőbb jelenségek, aztán ott vannak az okoskodók, akik mindent jobban tudnak, mint az idegenvezető és az egyszerű népek. Péter mesélt egy nagyon jó sztorit egy kissé butácska szépségről, aki egy üzletemberrel utazott New Yorkba.

"- Amerikába repültünk, és a gépünkhöz olyan busz vitt, amelynek az utasterét felemelték a beszállítókapu szintjéhez, majd leeresztették, és úgy gördültünk egészen a repülőgépig. A hölgy - úgy tűnt - nem ismerte fel, hogy buszon ül, nem repülőn, ezért rögtön panaszkodni kezdett: ezen a kényelmetlen ülésen kell feszengenie New Yorkig? Mondtam, hogy ez még csak a busz, ne aggódjon, a repülőn kellemesebb körülmények várják. Ja, hogy repülővel megyünk? Ezt nem is tudtam, felelte."

És ezzel még nem ért véget a sztori a hölgyeményről...

Kapunk egy kis ízelítőt, hogy milyen, ha az ember eljut egy diktatúrába vagy féldiktatúrába és azt is megtudjuk, miért biztonságosabbak ezek az utak, mintha egy teljesen demokratikus országot látogatnánk meg. Nem maradnak ki a galibát okozó vendégek, akik nem akarnak foglalkozni a szigorú törvényekkel egy muszlim országban, ahogy azt is megtudjuk egy rutinos idegenvezető, hogyan udvarolja be a csoportját a bezárt fürdőbe.

A riportok alatt szóba kerültek az örömlányok is. Mindenki egyöntetűen felelte, hogy persze, elmondják hol és miként lehet efféle szórakozásra találni, de még olyan is volt, hogy Ágit megkérte a csoport egyik tagja, hogy szerezzen egy hölgyet estére, ugyanis a férjét meglepné a 35. születésnapján egy édeshármassal.

"Ági robogóra pattant, és egy görög barátja derekát szorítva a helyi - nem éppen kiterjedt - piros lámpás negyedbe hajtott. Főleg külföldi vendégmunkásokból, albánokból, bolgárokból, románokból verbuválódott a szexiparos csoport. Legnagyobb megkönnyebbülésére magyart nem talált közöttük.
- Bizarr volt az egész. A madám felsorakoztatta előttem a csajokat, én pedig telefonon egyeztettem a feleséggel. Abból indultam ki, hogy a szőkék örök kedvencek, ezért az ukrán lányra böktem elsőként, de a megrendelőm ellenkezett. Legyen inkább egy erős arcvonású, fekete hajú lány, amolyan igazi görögös! Emlékezzen rá a férjem, hogy hol kapta ezt az ajándékot!, hangzott az utasítás a vonal másik végén."

Dóritól egy 80-as úr kért segítséget, hogy még hazatérés előtt egy dögös thai lányt a keblére ölelhessen, de közben ne gondoljuk, hogy csak a pasik vágynak kalandokra. Az egyéjszakás kalandra vagy épp férjre leső nők előszeretettel utaznak az arab országokba dögös pasikra vadászni. Ott sokan minden európai nőben szinte csak a vízumot vagy a pénzt látják, ezért bármilyen külsővel le lehet akasztani egy csődört, csak közben érdemes vigyázni, hogy a rózsaszín köd ne butítsa el teljesen az embert.

Nem minden fejezet vidám és szórakoztató. Aki ennyi emberrel találkozik, annak előbb-utóbb a halállal is kell találkoznia. Vannak fatális balesetek és sajnos akadnak öngyilkosságok is. Ha pedig valaki Afrikában vállal állást, akkor bizony előbb-utóbb találkozni fog a maláriával és a kolerával is. Szomorú, hogy ennek is van piaca, de ha már van, akkor beszélhetünk is róla, így helyet kaptak a vadásztúrák is kötetben. Akár harmincmillióba is fájhat egy elefántvadászat, sajnos mégis még a magyaroknak is van erre igénye és pénze.

Másik kedvenc részem nosztalgiával vegyült, ez nem más, mint az olcsó buszos utazás. Évekkel ezelőtt anyukám rávett, hogy menjek el vele és a barátaival egy ilyen útra Görögországba. Soha többet mégegyszer. A majdnem húsz órás buszút valami halálos volt. Fájt mindenem, utáltam már az embereket, akikkel összezártak és minden vágyam az volt, hogy végre leszállhassak a fémdobozról. Aztán jöttek a könyvben a sztorik a tipikus magyarról, aki viszi a fél boltot...mert nyilván nem árulnak zöldséget, húst, üdítőt a görögök...

Szóba kerültek a szarkák, akik még a lepedőt is képesek ellopni a szállásról és persze a svédasztalok varázslatos világa, ahonnan előszeretettel tömik meg az emberek a hátizsákot. Itt is vannak bőven cikis sztorik, amikor hüledeztem vagy épp röhögtem egy jó. Akadnak VIP-utazók kalandjai is gazdag üzletemberekkel, orvosi szakmai konferenciákkal, akik néhány nap után kivetkőznek magukból például azért, mert San Francisco kínai negyedében nincs rántott hús kovászos uborkával.

"Az egyszeri, köznapi butaság ennél is ijesztőbb: turisztikai körökben közismert történet, amikor egy utas azért tett panaszt, mert a légikisasszony nem nyitotta ki repülés közben az ablakot, pedig nagyon meleg volt."

Kapunk egy kis ízelítőt a 70-es évekből, hogy milyen volt egy "közlekedési eszközökre szakosodott utazási vállalatnál" dolgozni és bepillantást nyerhetünk abba a szörnyű időszakba, egy pokoli karácsonyba, melyet a 2004-es cunami jelentett Thaiföldön. Több év távlatából is könnyekkel a szemében mesélt az eseményekről egy idegenvezető.

"Délelőtt tíz óra előtt tíz perccel jött az első hullám. Iszonyatos robajt hallottam, amit halálsikolyok követtek. Más volt ez, mint egy "átlagos" kiáltozás. Ha az ember az életéért küzd, egészen különös hangok törnek fel a torkából, azelőtt soha nem hallottam ilyesmit. Többet nem is szeretnék. Feldolgozhatatlan élmény!"

A üzleti élet minden területen megvannak a potyázók, akik egy kis mellékesre is vadásznak. Miért lenne ez másként az idegenvezetők között? Egy kis szeszcsempészet Egyiptomba, trükközés az idegenforgalmi adóval, drágább belépőkkel és a turistaparadicsomokban szinte bármelyik vendéglátós vagy kölcsönzős hajlandó pár eurót fizetni, ha valaki hozzájuk viszi a csoportját.

Ismét egy izgalmas világba kalauzolt el Kordos Szabolcs. Nagyon jól szórakoztam olvasás közben és ezzel az izgalmas borítóval szerencsére jól is fog mutatni a kötet a polcomon. Nem tudom mi lesz a következő téma, amivel foglalkozik a szerző, de biztos, hogy azt is begyűjtöm majd. :)

1896786.jpgA könyvet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!

Kövess minket a Facebook-on is!

Kedvcsinálók további Kordos Szabolcs könyvekhez:

Minden, ami a vendég előtt titok marad

Éttermesek és vendégek a pácban

Kalandozások a luxushotelek titokzatos, izgalmas világában

Budapesti luxushotelek és vidéki kastélyszállók, wellness központok titkai

Hungary by night - Így mulat a magyar elit

Szárnyak, vágyak, magyarok

2020. július 19., vasárnap

20 borzalmas könyvborító, amit nem akarsz a polcodon látni - vagy mégis?

 A napokban sikerült belefutnom néhány igazán szörnyű borítóba - ezekből hoztam egy válogatást.

clipboard02_5.png

Akad itt klasszikus regény, aminél nem is értem, hogy gondolták, hogy ilyen borítóval adják ki, és akad noname szerző ismeretlen regénye, amit valószínűleg ő sem gondolt teljesen komolyan, de biztos vagyok benne, hogy olyan is van, amit a szerző teljesen komolyan gondolt. Egyébként futottam bele jópár olyanba is, aminél a címadás volt enyhén szólva is érdekes, vagy a cím/borító páros nem működött igazán. De ezekről majd máskor. Nézzük is ezeket a csodákat!

1_181.jpg

Nem is értem. Nem Is Értem. Az odáig rendben van, hogy nem tud képszerkesztőt használni, nagyon sokan egyáltalán nem tudnak. De ennyire?? Hogy legalább a képarány megmaradjon? Oké, a történetet sem vette (gondolom) túl komolyan a szerző, bár Tornálja után én már semmiben sem vagyok biztos...

2_93.jpg

Ööööhm... nem egészen értem, amit látok. Ő egy ember, akinek valaki épp ledugja a torkán a telefonját (jelezve ezzel, hogy milyen sok időt b...unk el az eszközzel), vaaaagy... valamilyen android vagy egyéb lény, aki telefonnal működik, és ő a cell phonies? Mindegy is. A borító szörnyű, a Sims 4 karakterei jobbak, mint ezek a figurák. :)

3_51.jpg

1984 George Orwelltől. Most komolyan??

4_27.jpg

Nem tudom, milyen lények azok ott, és nem tudom, mi az a péniszre emlékeztető hatalmas valami, de tudjátok mit? Inkább nem is akarom tudni.

Betekintések, elmélkedések, gondolatok és alacsony szénhidráttartalmú receptek az igazán rémes embernek. A címet sem, a képet sem értem. Miért?

6_19.jpg

Ez A hobbit 50. évfordulós kiadása. KI ENGEDTE KI A KEZEI KÖZÜL EZT A SZÖRNYŰSÉGET??? Mi ez az extrém kövér Bilbó? Mi az a borzalmas Gollam a háttérben??

7_13.jpg

Erre már nincsenek szavak :) PS-mester!

8_15.jpg

Moby Dick, a fehér bálna. Kicsit olyan cápaszerű, de na, nem ismerhet mindenki minden állatot...

8.png

Nem akarom elhinni, komolyan. Szülinapomra kedves és önzetlen blogszerkesztő-társamtól kaptam két csodálatos könyvet, hasonló borítóval rendelkeznek. És nem akarom elhinni, de utánanézve molyon ketten is álmélkodtak, mennyire gyönyörű a borító. Ízlések és pofonok, na, de néha nem értem, kinek a mércéjével szépek és/vagy vonzóak ezek a borítók. És miért azok.

9.png

Na, itt a másik csoda, méltó párja az előzőnek, de valahogy kevésbé ízlésficamos, miközben még szörnyűbb is egyszerre.

10.png

És ez mi?

11_16.jpg

Hát vele sem szeretnék összefutni egy sötét sikátorban. Sem. Bár előnye, hogy megragadni nem nagyon tud. Cserébe jól eltapos a patáival. A karján lévő kicsiők vajon hogy működnek? Esznek is? És ha igen, akkor a karjaiban végig egy bélcsatorna vezet, ami a fő bélcsatornájába fut? Ha verekszik, azt hogy csinálja? Üt a kicsiők fejével, vagy odatartja a karját, és a kicsiők megsorozzák. akit kell? Na jó, szerintem engedjük is el a kérdést.

12_12.jpg

Szó ami szó, nem szeretném, ha a bejárati ajtóm előtt állna.

14_8.jpg

Ebenezer Scrooge nem volt a legjobb, legszerethetőbb, legnyájasabb ember. De azért ez túlzás...

15_6.jpg

Egy ilyen válogatásból természetesen nem maradhatnak ki az unikornisok sem. Meg a hátukon lovagló... reptoidok (?) sem. 

16_1.jpg

Kissé bizonytalan vagyok azzal kapcsolatban, amit látok. 

17_1.jpg

Ez még akár egy szuper kis fantasy is lehet. De ez a borító...

18_1.jpg

Pucér szőke Tarzan találni kardszárnyú delfin! Meglovagolni! Izé... megdelfinegelni!

19.jpg

Oké, meglehetősen biztos vagyok benne alaposabban megnézve, hogy az ott a kép közepén nem az oldalsó férfiúhoz tartozó orbitális nagy pénisz. DE ÚGY NÉZ KI!!! 

20.jpg

Azt hiszem, nincs több kérdésem. El is köszönök mára...

Nos, ők voltak az újabb válogatások, de akad itt még korábbi, és biztos vagyok benne, hogy lesz is még ilyen :) Melyik lett a kedvencetek a fentiek közül?