A Várnegyed titkai

Könyvajánló - Tittel Kinga: A Várnegyed titkai

"Tudod-e, honnan ered a Savanyúleves bástya elnevezés? Kíváncsi vagy, hol található Buda egyetlen megmaradt utcahídja, vagy milyen titkot rejt a pizsamacsíkos ház udvarán található japánkert? A Várnegyed titkaiból mindezt, és még rengeteg érdekességet tudhatsz meg."

Tittel Kinga már sokak szívébe belopta magát Mesélő Budapest című kötetével, mely egy igazi különleges családi útikönyv. Segítségével játékosan, kalandozva és gyönyörű fotók, illusztrációk, térképek segítségével ismerhetjük meg fővárosunk szépségeit, ismert és kevésbé ismert látnivalóit és azok múltját. A kötetről készült ajánlómat a címre kattintva olvashatjátok:

Mesélő Budapest

A kötet kedvező fogadtatása inspirálta a szerzőt és a kiadót, hogy készítsenek további izgalmas és érdekes köteteket, így született meg a Mesélő Budapest zsebkönyvsorozat első kötete, mely a Várnegyed kincseibe, látnivalóiba és rejtett zugaiba nyújt betekintést. Teszi ezt az előző kötetben megszokott igényes stílusban, érdekességekkel körítve és ismét Kecskés Judit hangulatos illusztrációi kíséretében.

A bevezetésben kapunk egy kis történelmi összefoglalót aztán irány a Várhegy különlegessége, a Barlangrendszer.

"Szinte mindenki tudja, hogy a Várhegy olyan, mint egy nagy lyukas sajt. A mélye titkokat rejt: a lábunk alatt egy több mint 10 km hosszú barlangrendszer húzódik, amelynek üregeit több ezer évvel ezelőtt vájtak ki a meleg vizű források."

Ezután megismerjük a Bécsi kapu teret és történetét, majd irány az Európa-liget. Útközben számos szobrot csodálhatunk meg, többek között Kodály Zoltán szobrát vagy a Babits Mihály sétányon a névadó költő domborművét. Megtudunk néhány érdekességet a Budavári Evangélikus Templomról, az Országos Levéltárról mielőtt tovább haladnánk a Kapisztrán térre, ahol Kapisztrán János három méteres bronzszobra egy nándorfehérvári csatajelenetben ábrázolja a szerzetest.

És, ha már Várnegyed, nem maradhat ki a Hadtörténeti Múzeum sem. Ha már itt tartunk! Észrevettétek, hogy a múzeum várfal felőli oldalán ágyúgolyók vannak a falban? Azokat még 1849-ben a magyar hadsereg lőtte ki. Tudod hol van az utolsó Budai pasa sírja? És azt, hogy melyik a Savanyú-bástya és, hogy mit rejt a Sziklakórház?

Ha pedig a budai zsidóság első zsinagógájára vagy kíváncsi, akkor látogass el a Palota út 1-be. Bár sajnálatos módon csak a pár négyzetméteres rituális fürdő látogatható a föld alá temetett zsinagógából. Ahol sok fővárosi lakos sem járt még szerintem az a Labirintus, melynek bejárata az Úri utcában található. Az utcában járva pedig járjunk nyitott szemmel, emléktáblák, puttók, szobrok és még középkori falmaradvány is vár ránk.

A kötetben még olvashatunk érdekességeket többek között a Fortuna utcáról, a Vörös Sün Házról és pár nagyon is jól ismert épületről, mint a Mátyás-templom, a Halászbástya és a Dísz téren található Houdini Ház. Kapott egy fejezetet a Szent György tér és a környéke az Öreg huszárral, a Sándor Palotával, a Turul-szoborral, aztán eljutunk a Királyi Palotába és környékére.

A zegzugos utcákat járva eljutunk végül a Várkert Bazárba és a Clark Ádám térre, majd zsebkönyvünk végén egy jópofa kincsvadászatra bukkanjunk. A Várnegyed különböző szobrainak, domborzati alkotásainak, címereinek és rejtélyes kopogtatóinak felkutatása jó kis program lehet egy családi városnézés során.

Tittel Kinga ezúttal is egy klassz kötetet hozott a főváros kedvelőinek vagy azoknak, akik egy klassz kis útikönyvvel vágnának neki a Várnegyed megismerésének, mert Budapest ismét mesél...

A kötetet a Kolibri Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Főkép forrása: fb.com/kolibrikiado

Az egyik legvonzóbb skandináv főváros: Koppenhága

Könyvajánló - Koppenhága (Marco Polo)

"Koppenhágában járva elvarázsol a belváros a sétálóutcájával, a Strøgettal, valamint számos bevásárlóutcájával, terével, utcácskájával és palotájával. A sok-sok üzlet mellett megismerkedhetünk a régi Koppenhágával is, amelynek épületeit zömében a 18. században emelték."

Lassan itt az ősz, ami nekem egyet jelent az utazással. Igyekszem kerülni a tömeget és a nagy meleget, ezért főszezon helyett inkább ilyenkor szoktam utazni. Mivel mások is így vannak vele, gondoltam a következő hetekben megmutatok pár olyan helyszínt, ami tökéletes célpont egy őszi kiruccanáshoz. Teszem mindezt a Corvina Kiadó igényesen összeállított Marco Polo sorozatának segítségével. Első állomásunk Koppenhága.

Koppenhága a világ legrégebbi királyságának fővárosa. Színes, különleges, barátságos és tekintélyes történelmi múlttal rendelkezik, emellett számos modern épülettel büszkélkedhet a város. Itt nem nehéz különleges látnivalóba botlani, nézzünk is meg néhány kihagyhatatlant közülük. Elsőként mindenképpen érdemes megemlíteni a kikötői csatorna mentén álló szépségeket: Fekete Gyémánt (Den Sorte Diamant) a Királyi Könyvtárral, Játékszín, Operaház (lásd fent).

Ez a város Európa egyik legkörnyezetbarátabb helye, céljuk, hogy hat éven belül a világ klímasemleges metropoliszá váljanak. Villanymotoros tömegközlekedés, számos töltőállomás elektromos autóknak, távfűtéses háztartások (98%-ban), ráadásul a kerékpáros kultúra kiemelkedő. A lakosság 60 százaléka kerékpárral közlekedik, amelyben hihetetlen segítség a várost behálózó 300 kilométernyi bringaút. (Viszonyításként: Budapest hétszer (!!!) akkora majdnem, mint Koppenhága és az önálló kerékpárút ennek a távnak kb. az ötöde és a lakosság néhány százaléka közlekedik csupán napi szinten biciklivel). Plusz pont, hogy télen is maradnak két keréken, amikor először a hókotrók a bringautat takarítják és csak utána az autóutat. Érdemes biciklire pattanni és azzal bejárni a várost.

A város megtekintését érdemes Amagertorvnál kezdeni, ugyanis erről a térről számos izgalmas látnivalót könnyen megközelíthetünk. Sétányi távolságra van csupán a Christinasborg-palota, ahol a dán parlament is megtalálható és királyi fogadószobáiról nevezetes. Érdemes ellátogatni a Királyi Könyvtárba, vagy élvezhetjük a Købmagergade sétálóutcájának hangulatát. És semmiképp sem szabad kihagyni a Dán Zsidó Múzeumot, melyben annak a mentési akciónak a történetét ismerhetjük meg, amikor 1943 októberében Koppenhága lakosai az Øresund szoroson át 7200 zsidót menekített át Svédországba, hogy elkerüljék a koncentrációs táborokat.

A fenti kép, mint Hollandiában készült volna. Ez itt Christianshavn városrész, melyet a 17. században hollandok építettek és még ma is olyan, mintha egy csatornákkal átszelt, önálló holland kisváros volna, mely egy nagyobb mesterséges szigeten fekszik, amihez további kicsi szigetek tartoznak. A turisták egyik kedvenc látványossága erre a Christiania Szabadállam, mely önálló igazgatással rendelkező városrész és a Megváltó-templom.

Akik pedig sörkedvelők, feltétlenül látogassanak el a Carlsberg Sörgyárba, mely a világ egyik legnagyobb sörfőzdéje (a világranglista 4. helyén tartózkodik).  Bár ebben az esetben érdemes fél évvel eltolni a dániai látogatást, ugyanis most felújítás miatt zárva tart a látogatóközpontjuk, de mintaboltjuk elérhető a renoválás alatt is, így a finomságokat beszerezhetünk most is. 

Nálam nincs utazás útikönyv nélkül. Valahogy van annak egy különleges hangulata, ha séta közben lapozgatjuk, olvasgatjuk a leírásokat. De a Marco Polo nem csak ebben segít. A látnivalók, érdekességek leírásai mellett találunk térképeket, információkat nyitva tartásokról, belépőjegyekről, közlekedésről. Emellett vannak benne étkezési, vásárlási és még spórolási tippek is. Találunk összefoglalót időjárásról, ünnepekről, sőt, még egy szótármelléklet is helyet kapott a kötetben, ami jól jöhet az utazásunk alatt. Mindez a sok információ belefért egy kis méretű kötetbe, amely könnyen elfér szinte bármilyen táskában és még az ára is pénztárcabarát.

A könyvet a Corvina Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Többet szeretnél megtudni a könyvről? Kattints a képre és rendeld meg kedvezményesen a kiadótól!

Kövess minket a Facebook-on is!

A jó útikönyv 10 ismérve

Prága, a Száztornyú város

Berlin, a napról napra változó multikulturális város

Velence nem ér véget a karneválnál...

Sehonnai

 Egy városi indián mesél arról, milyen városi indiánnak lenni. Milyen keresni az elveszettnek hitt identitásunkat, hogy tudunk azonosulni egy olyan kultúrával, amelyet nem éltünk meg. Hát igen. Sehogy.

Tizenkét mai, városi indiánnak a történetét, életét ismerjük meg ebben a könyvben, mindegyik fejezet más és más körül forog, másik történetet mesél el, hogy a végén az egész összeérjen egy hatalmas és kaotikus pow-wow-ban. A tizenkét indián közül egyiküket sem sikerült igazán megkedvelni, egyikük sem emelkedik ki a többiek közül, viszont mindannyiukat sikerült megérteni, és ez nagy szó.

A pók hálója egyszerre otthon és csapda.

Tommy Orange, egy igazi városi indián bemutatja a mai Amerikában élő mai őslakosokat, akik közül sok, talán az átlagnál több él lecsúszva, drog és ital mámorában, akár a bűnt sem kerülve. Ezek az emberek mind keresik elveszettnek hitt identitásukat, és mind-mind sehonnaiak. Negyed vagy felerészben, vagy akár teljesen indián származásúak, törzsek és csoportok keverednek ereikben, de csak egy számít: az indián vér. Lehetőleg papírral igazolva. 

Fénykép egy pow-wow-ról

A kötet hol E/1-ben, hol E/3-ban beszél hozzánk, hol megszólaltatja az indiánjait, hogy ők maguk meséljenek nekünk, hol csak elmeséli, mi történt. Orange-nak jól áll mindkettő, hogy őszinte legyek, olvasás közben sokszor fel sem tűnt, hogy változtatja, mert a narrációja így is, úgy is erős, húsba markoló és sok szempontból elkeserítő. Számtalan gondolata van, ami nagyon szíven ütött vagy csak elgondolkodtatott, nagyon sokkal egyet tudok érteni. 

Pedig mi az vagyunk, amit az őseink csináltak. Ahogyan életben maradtak. Az emlékek vagyunk, amikre nem emlékszünk, amik bennünk élnek, amiket érzünk, amik énekre, táncra és imára késztetnek, az emlékek érzései váratlanul fellángolnak-kibomlanak az életünkben, ahogyan a takarón átüt egy olyan sebből származó vér, amit annak az embernek a golyója ütött, aki hátba lőtt bennünket a hajunkért, a fejünkért, a vérdíjért, vagy csak, hogy megszabaduljon tőlünk.

Ami nem tetszett, és szerintem teljesen felesleges volt, az az előszó. Tommy Orange-ban az alapján, és a könyv kb. felénél megszólaló saját hangja alapján elképesztő düh munkálkodik. Jogos düh, de düh, ami könnyen elvakulttá tehet. Merem remélni, hogy ez belőle így, az íráson keresztül jön ki, és nem úgy, mint mondjuk a könyvében jött. A könyv viszont erősebb lett volna ezek nélkül szerintem. Amikor Orange átadja a szót a szereplőinek, elképesztő éleslátással képes megírni a lecsúszott, alkoholista indián gondolatait, a tizenéves indián útkeresését, azt, hogy ők is ugyanolyan gyarló, bűnös, gyenge emberek, mint bárki más, ők is ugyanolyan dolgokon mennek keresztül, de elképesztő súlyt rak a vállukra az, amit nem akarnak ők sem letenni: a traumatizált múltjukat. Főleg azt a múltat nem, amit ők maguk csak történeteken keresztül éltek meg. Nagyon tetszett a regény felépítése: a tizenkét egyedi hang teljesen eltérő módon szólalt meg, más és más, időben is eltérő helyeken éltek, jártak, és eleinte szinte erős novelláskötetnek tűnt az egész, amiben egyetlen apró közös pont, hogy ugyanarra a pow-wow-ra készülnek egyedi kis világukból. Aztán ez a pont egyre közelibb lett, míg végül kiderült, hogy annyira nem is távoliak egymástól a szereplők, hogy vagy a múltban, vagy a jövőben, de valami összeköti őket. Tetszett ez a felépítés, de kicsit rövidnek éreztem ehhez a könyvet. Bár hosszabban talán túlságosan elvesztünk volna a részletekben. Ez így volt jó, és Tommy Orange így tudta a leghatásosabban elmondani, amit akart.

Tommy Orange és a kötet eredeti borítója

Az, amit anno az indiánokkal csináltak az Európából áttelepülők, szörnyű bűn, ez tény. Az indiánok többsége harcos nép volt, harcolt velük, nem egy települést lakossága tűnt el nyom nélkül, nekik sem kellett a szomszédba menni egy kis brutalitásért. De az európaiak eszközei fejlettebbek voltak, és vitték magukkal az indiánok közt nem ismert betegségeket is, ami még több embert ölt meg, mint a fegyver a kézben. Miután az őslakosok egy része meghalt vagy asszimilálódott, a maradékot rezervátumokba zárták, amelyek mára védett területek. A mai indiánok nagy része a városokban él, és azok a szörnyűségek, amelyeket az őseikkel tettek, még mindig meghatározzák őket. Sajnos. A sérelmek sokkal tovább megmaradnak, mint bármi más. És ebből fakadóan ezek az emberek, akiknek a nagyszüleik még talán a rezervátumokban, nem városi környezetben éltek, ma már egészen más életmódot folytatnak, olyat, amilyet az őseik soha. Ez pedig azt eredményezi, hogy sem a valós, de sokszor kissé felnagyított ősi sérelmekkel, sem az előszeretettel romanticizált letűnt indián korral nem tudnak azonosulni. Mások akarnak lenni, mint a többi városi ember, de nem tudják az utat ehhez. És ahelyett, hogy a jövőért élnének a jelenben, legjobb képességeikhez mérten, egy teljesen alapvető emberi hibába esnek: a múltat siratják, annak mély és valós megismerése nélkül, felületes kapcsolódásokkal egy korhoz, amit nem ismernek. Ez pedig a drogok, az alkohol, az erőszak és akár az öngyilkosság felé fordítják őket. Egy rakás célját vesztő, vagy talán azt sosem látó, a múlt ködébe vesző, a jelenben szédelgő, botladozó ember, akik sosem kerülnek ki a saját árnyékukból. Így lesznek sehonnaiak.

És így vagyunk mi is, mindannyian sehonnaiak. 

Azt mondta, hogy a világ történetekből áll, semmi másból, csak történetekből, és a történetekről szóló történetekből.

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva, közvetlenül a kiadó oldaláról. 

Kövess minket Facebookon!

 

 

XXI. Század, Budapest, 2019
320 oldal
keménytáblás
ISBN: 9786155915864
Fordította: Pék Zoltán

Bécs különleges helyei, rejtett titkai

Könyvajánló - Peter Eickhoff: 111 különleges hely - Bécs

Az osztrák főváros igazi kultúrcsemege. Számos gyönyörű épület, mesés terek és rengeteg izgalmas, rejtett látnivaló. Ezek közül a rejtett kincsekből Peter Eickhoff megmutat most 111-et, amit nem érdemes kihagyni.

Egy újabb kötetet hoztam el nektek a Kossuth Kiadó izgalmas sorozatából, mely a 111 különleges hely címet viseli. Legutóbb Prága rejtett zugaiból mutattam néhány érdekes látnivalót. Ha lemaradtál, kattints a címre:

Matěj Černý és Marie Peřinová: 111 különleges hely - Prága

Ezúttal pedig irány szomszédunk, Ausztria fővárosa, Bécs. Bécs gyönyörű város, tele izgalmas látnivalókkal, páratlan alkotásokkal. Peter Eickhoff azonban most nem a világhírű látványosságokat gyűjtötte egy csokorba, hanem a kevésbé ismert, de mégis különleges, szórakoztató, szokatlan vagy épp felkavaró helyszíneket mutat be. Ezek közül ízelítőül jöjjön öt érdekesség, amit szerintem nem érdemes kihagyni, ha ellátogatunk az osztrák fővárosba.

A Ballgasse

Egy kis képzelőerővel visszarepülhetünk az időben, amikor végigsétálunk ezen a középkori mesebeli utcácskán. Ma már szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy egykor az egész város szokatlan elrendezésű volt, melyet egysávos, apró, kanyargós utcák szegélyeztek. A Belvárosban található Ballgasse az utolsó utcák egyike, melynek vonalvezetésén felismerhető a középkori jelleg (még úgy is, hogy 18. századi házak szegélyezik), ráadásul az utca végén a város egyik legszebb és legromantikusabb köztere várja az andalgókat.

A könyvek lépcsője

Bécs leghosszabb lépcsőjén, a Hauptbücherei déli oldalán, 100 lépcsőfokon juthatunk egy a Bécsi Központi Könyvtárba, ahonnan évente 300 ezer könyvet kölcsönöznek ki. És nem csupán a könyvtárért érdemes megmászni ezt a lépcsősort, ugyanis itt található a Gürtel Urban-Loritz-Platz, mely tökéletes helyszín, ha pazar rálátást szeretnénk a városi, pezsgő forgatagra.

A DC Tower 1

Négy év alatt épült meg ez az igazán impozáns épület, melybe nem kevesebb, mint 100 ezer tonna betont, 17 ezer tonna acélt és 32 ezer négyzetméter üveget építettek. A 2014-es megnyitóra még a neves űrhajóst, Buzz Aldrint is meghívták. A felhőkarcoló már önmagában is parádés látványt nyújt, sőt! Ha szeretnénk látni a várost, akkor ez kihagyhatatlan helyszín, ugyanis a 207 méter magasban körbefutó teraszról gyönyörű kilátás nyílik a városra, ráadásul csupán 40 másodperc alatt felérünk a nagy sebességű liftnek köszönhetően. Ha tehetjük érdemes este beülni a felső szinten található bárba, hisz az esti fényekkel lélegzetelállító a látvány.

A Tegetthoff-emlékmű

A Praterstraße fölé magasodó monumentális szobor a helgolandi és lissai hős, Wilhelm von Tegetthoff tengernagy. Egykor az osztrák hajóhad keresztülvitorlázta a Földet. Ausztria 1725-ben saját földközi-tengeri flottával rendelkezett, de a szobor nem erre az időszakra emlékezik. 1864-ben Tegetthoff vezette a flottát, amely sikeresen megvédte az osztrákok szövetségesét, Poroszországot, majd két évvel később július 20-án a lissai ütközetben vált hőssé, amikor megsemmisítette az olaszok zászlóshajóját, a Re d'Italiát. Hősként tekintettek a tengernagyra és a mai napig ezt a napot megünnepli a Dunai Flottilla. 

A bűvészmúzeum - Zauberkasten Museum

Egy jól összerakott, látványos bűvésztrükk még a felnőtteket is ámulatba tudja ejteni. Manfred Klaghofer beleszeretett ebbe a megfoghatatlan világba és meg akart tanulni róla mindent. Ennek a szenvedélynek köszönhetően már tizenöt évesen egy neves bécsi bűvészegyesület tagja volt. Később sem lankadt a szenvedély és elkezdte gyűjteni a bűvészdobozokat. Mára gyűjteménye 2400 darabosra duzzadt, melyek a világ minden tájáról elhoznak egy darabka "varázslatot", ráadásul akadnak közöttük háromszáz éves darabok is.

A Prágát bemutató kötet után már meg sem lepődtem, hogy ez a könyv is milyen érdekes újdonságokat kínál egy olyan városról, ahol többször megfordultam már. Csak azt tudom elmondani erről a könyvről is, hogy elengedhetetlen kelléke egy bécsi városnézésnek. Van benne térkép is, így akár önállóan vagy egy szokványos útikönyv társaként tökéletes arra, hogy ne maradjunk le arról, amit Bécs kínálhat a látogatóinak.

A kötet kedvezményes áron megvásárolható a borítóképre kattintva a kiadó honlapján.

Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!

Kövess minket Facebookon!

Mélybe ránt a Lápvilág

Könyvajánló - Seanan McGuire: Mélybe ránt a Lápvilág

Két elveszett gyermek
és egy világ, amely tele van mágiával,
halállal, vámpírokkal, őrült tudósokkal...

A Fumax Kiadó elhozta nekünk a Csellengő gyerekek című sorozat második kötetét Mélybe ránt a Lápvilág címen. Ha lemaradtatok a sorozat nyitókötetéről, kattintsatok a címre, érdemes, nagyon klassz történet:

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Az első részben már betekintést nyerhettünk ebbe a mágikus, sötét világba és megismerhettük az Eleanor West Otthona Csellengő Gyermekek Számára nevű helyet, ahova olyan gyerekek kerülnek, akik különböző portálok segítségével megjártak más világokat. Ők most zavarodottak, elveszettek és nem kapnak segítséget, helyette mindenki bolondnak tartja őket. Kivéve Eleanor Westet, az igazgatónőt, aki járt a fiatalok cipőjében, és nála újra rátalálhatnak a valóságra.

Már láthattuk, hogy milyen, amikor a gonosz beférkőzik a csellengők menedékébe: a sötétség mindenhol halottakat hagyott maga után. Az ikrekről rengeteg mindent megtudtunk az előző részben és arról is, hogy milyen kegyetlen, hideg, brutális a Lápvilág. Jack, az ijesztő furcsaságokat beszélő tudós zseni és Jill a csendes, akiből nap mint nap egy vámpír lakmározott a Lápvilágban. Jill lelke bemocskolódott, menthetetlenül szolgálni akarta véres urát, haza akart térni hozzá és ezért bármeddig hajlandó volt elmenni. De mi történt velük mielőtt tizenhét évesen az otthonba kerültek?

Ebben a kötetben nem a történetet folytatja a szerző, hanem megismerjük a Lápvilág sötét és zord világát és az ikrek múltját. Szüleiket, akiknek a látszat mindennél fontosabb, nem érdekli, hogy mit szeretnének, miként élnének. Ötéves korukig nagyanyjuk szeretettel nevelte őket, aztán elküldték, a lányoknak pedig azt mondták, hogy már nem szerette őket. Hatalmas csalódás volt ez a két lánynak. Innentől az életük rohamosan megváltozott. Apjuk fiút akart, ezért Jillianre rákényszerítettek egy fiús szerepet, míg Jacqueline-nak mindig habos babos ruhákban kellett járna, amit a széltől is óvnia kellett. Mivel mindketten másra vágytak, mint a rájuk erőszakolt szerep, időnként utálták egymást. Ráadásul szüleik mindent megtettek, hogy ne játszanak egymással, ezért egyre csak távolodtak egymástól.

Aztán egy nap, mikor már tizenkét évesek voltak egyikük unatkozott és rávette testvérét, hogy játszanak a padláson. Tiltott terület volt, mert ott lakott Lou mama. Itt találtak rá a ládára, melyben mindenféle jópofa jelmezek, ékszerek, játékot voltak. Ez volt az egyetlen hely, ahol azzá válhattak, akik épp lenni akartak. De aznap a jelmezek nem voltak sehol.

"A jelmezek és díszletek mind eltűntek: egy fa csigalépcső váltotta fel őket, amely csak tekeredett lefelé, lefelé, le a sötétbe."

Szüleik nem engedték, hogy tündérmeséket olvassanak, így teljesen újdonság volt számukra, hogy vajon mi lehet egy ajtó másik oldalán, amelynek ott sem kéne lennie. A két lány végül bemászott a ládába és elindul lefelé, majd az ajtó bezárult mögöttük és már nem volt visszaút.

A lépcső hosszú volt és fájdalmas, de a két gyerek nem adta fel, csak haladt lefelé a sötétség felé, míg elértek egy ajtóhoz, amelybe egy feliratot égettek: "BIZTOS VAGY BENNE?". A lányok beléptek és egy hihetetlen világ tárult eléjük, ahol vörös hold ragyogott felettük.

"Egy mező nyúlt el előttük, akkora, hogy talán a végtelenségig is tarthatott volna. Csak azért nem tartott egészen addig, mert megakasztotta valaminek a széle, valaminek, ami úgy nézett ki, mint egy palaszürke óceán, amely egyre veri magát sziklás, gonosz partjaihoz."

Boldogan rohantak végig a színes virágokkal, cserjékkel teli mezőn és itt kezdődött el az ő történetük, életükben először szabadnak érezték magukat. Aztán észrevették, hogy az ajtó eltűnt. Úgy döntöttek megkeresik, de közben megpihentek. Míg aludtak, a környék minden lakója megnézte őket magának.

Majd rátaláltak az úr házára, ahol dönteniük kellett. Ki marad a ragadozónak tűnő fura idegennel és ki megy el a még furcsábbnak látszó doktorral. Jack rájött, hogy egyetlen esélyük a túlélésre az elválás. Majd kapunk egy-egy fontosabb szeletet a lapályon töltött öt hosszú évükből, hogy lássuk miként lehettek végre önmaguk. Miként vált a vagány fiús csajból elkényeztetett, önző, magányos fruska és, hogy lett a tisztaságmániás "kirakat-gyerekből" kiváló tanuló egy őrült tudós mellett.

"Azzal, ha a gyerekektől megtagadjuk a szabadságot, hogy önmaguk legyenek, és egy hamis mintába kényszerítjük őket, nem engedve, hogy a maguk útját járják, az a baj, hogy aki a mintát kitalálta, sokszor semmit sem tud a modell vágyairól."

Utáltam a lányok szüleit. Az anyuka, aki tökéletes kis hercegnőt akart bármi áron. Az sem érdekelte, hogy közben elérte, a lánya minden apró koszfolttól rettegett. Közben apuka vagány lányt akart, ha már fiút nem kapott. Tökéletes tanmese arról, hogy miként tedd tönkre a gyerekeid életét, hogy fogalmuk se legyen mi az a szeretet, az összetartozás, a törődés, egy dolgot tudnak: engedelmesen élni. Az pedig, ahogy a szülők elküldték a nagyit... az már a legalja. Nem volt túl jó életük, de a Lápvilág sem épp fenékig tejfel, sőt!

De ott volt két gyerek, akik eddig rájuk kényszerített szerepekben voltak- Egyikük a szép, emiatt nem kell, hogy okos legyen, de itt végre tanulhatott Komor doktor oldalán. És ott a másik lány, akinek a fiús szerepet szánták, most pedig ő volt az úr elkényeztetett hercegnője. Csodálkozunk, hogy rákattantak a helyre, ahol végre nem kellett megjátszaniuk magukat állandóan?

"Bizonyos pillanatok mindent megváltoztatnak, és ami így változik meg, az többé nem változik vissza. A pillangóból nem lehet ismét hernyó. A vámpír leánya és az őrült tudós tanonca már nem lesz soha az az ártatlan, érintetlen gyermek, aki lebotorkált egy lépcsőn, és átlépett az ajtón.
Megváltoztak."

Imádtam a Lápvilág leírását. Annyira érdekes és részletes volt, hogy szinte láttam magam előtt a helyet. Láttam, ahogy alszanak a mezőn és a szörnyek minden felől köréjük gyűltek, hogy megcsodálhassák az új jövevényeket. Láttam a szélmalmot, ahol a doktor vizsgálgatta a szörnyeit, ahol életre keltették a holtakat. Érdekes volt végignézni a két fiatal átalakulását, a szenvedélyüket és azt, ahogy Jack megtanult szeretni. A vége szomorú és fájdalmas, de miután olvastam az első részt nem csodálkoztam, hogy ilyen tragikus véget ért a két fiatal története a Lápvilágon.

Az első rész határozottan kedvenccé vált, míg a másodikban a közepén volt pár oldal, amit kicsit untam, de a végére klassz kis kerek egésszé állt össze Jack és Jill kalandja. Kíváncsian várom, hogy miként folytatódik az útjuk a következő részben.

Köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapján a borítóképre kattintva.

Kövess minket a Facebookon is!

Egy világ, ahol az időddel fizetsz, hogy élhess...

Könyvajánló - Sara Holland: A varázslónő és az alkimista (Everless 1.)

"A vérünk pénz.
Az időnk hatalom.
A végzetünk árulás."

El tudsz képzelni egy világot, ahol a fizetőeszköz a véred? De nem is akárhogy! Lecsapolják a vért, amellyel éveket vesznek el az életedből. A vért vashoz kötik és már kész is a pénz, mellyel fizethetsz, de el is fogyaszthatod, hogy napokat, hónapokat, éveket nyerj. Vannak kiváltságosok, arisztokraták, akik akár évszázadokig élhetnek úgy, hogy másokon élősködnek.

Ilyen világ Sempera királysága is, ahol Everless uralkodói a Gerlingek sanyargatják a népet. Történetünk főszereplője, Jules Ember jól ismeri Everless-t. Apja kovácsként szolgálta a Gerling családot, Jules pedig gondtalanul élte gyermekkorát egészen addig, míg egy furcsa baleset menekülésre nem kényszerítette őket. Onnantól szegénységben, nyomorban éltek, senki nem tudhatta kik ők és honnan jöttek. Jules gyűlölte a Gerlingeket, mert látta, ahogy miattuk apja annyi évet adott már el, hogy egyre kevesebb maradt neki.

Aztán jön egy lehetőség: Gerling hercege megnősül, ezért rengeteg új szolgálóra van szükség. A munka jutalma pedig néhány hónap alatt több évre elegendő vérvas. Apja megtiltja, hogy visszatérjen a lány, de ő nem bírja nézni, ahogy szeretett apja minden idejét eladja és elsorvad. Nem nézheti végig tétlenül, ahogy meghal, időt kell neki szereznie, ezért elszökik és szolgálatra jelentkezik a fényűző kastélyba.

Forrás: http://dianasousa.com

Ahogy visszatér megrohanják az emlékek. Együtt nőtt fel a két Gerling örökössel, Roannel és Liammel. Egyikükre imádattal tekint, a másikat viszont megveti és féli. Nem gondolta, hogy viszontláthatja valaha a fivéreket és azt sem hitte volna, hogy eljön a nap, amikor két testvér között kell választania. Kiben bízhat? Ki barát és ki ellenség?

Jules-nak nem sikerül megmentie apját, aki ráadásul utolsó levelében egy súlyos titokba avatja be a lányt és szigorú utasításba adja, hogy kerülje el a Királynőt. Ám Jules nem hallgat apjára. Tudni akarja az igazat, tudnia kell, hogy miért vesztette el az apját, hogy mi az ő története, mi a múltja és vajon milyen jövő vár rá elárvulva, magányosan, egyedül egy veszélyekkel, árulással, gonoszsággal teli világban.

A regény során megismerjük ennek a világnak a különös történetét. Megismerkedünk a Varázslónő és az Alkimista viszályával, melyben a Varázslónőt hatalmas tisztelet övezi, az Alkimista pedig a gonosz, aki minden rosszért felelős. De tényleg így van? Vagy ez mind csupán mende-monda? Megtudjuk miként vált fizetőeszközzé az idő és mindehhez mi köze van Jules-nak, a fivéreknek, a Királynőnek és a hercegnőnek.

Jules tudja, hogy csak akkor deríthet fényt a múltjára, ha közel tud kerülni a Királynőhöz. Egy kis segítséggel a Királynő fogadott lányának, Inának szobalányává válik és egyre közelebb kerül a múltjához. De a sötét titkok az életébe kerülhetnek és súlyos döntések sorát kell meghoznia, melyek nemcsak az ő sorsát döntik el, hanem magának az időnek a sorsa van a kezében. De mit tehet egy tizenhét éves lány a legnagyobb hatalmakkal szemben?

Engem a borítóval és a címével már megvett magának a kötet. El sem olvastam a fülszöveget, tudtam, hogy ez kell. És szerencsére nem kellett csalódnom. Tetszett a világ, amelyet Sara Holland megálmodott. A történetépítés és a karakterek is. Tetszett, amikor megismerkedünk a várossal, mely egy időhurokba került és az is, amikor apránként lehull a lepel a testvérekről. A csavart a történet végén pedig kifejezetten imádtam.

És az is nagyon érdekes volt, amikor a kötet elején Jules leírja, hogy mi történik azokkal, akiknek elfogy az idejük. Sorban elveszítik az emlékeiket, hallucinálnak. Rettentő szomorú és ijesztő lehet egy ilyen világban felnőni. Főleg, amikor látod, hogy egyeseknek évszázadaik vannak, míg mások napokért könyörögnek.

Egy nagyon izgalmas duológia első kötetét hozta el nekünk a kiadó. Már megjelent külföldön a második rész is, reméljük hamarosan nálunk is elérhető lesz, izgatottan várom, miként alakul Jules kalandja ebben a veszélyes, sötét, mágikus világban, ahol nem lehetetlen a reinkarnáció, az idő manipulálása és sosem lehetsz biztos benne, hogy ki a jó és ki a rossz.

Egy apró érdekesség a végére: a szerző a honlapjára feltett egy listát, amelyen a történethez passzoló dalokat találunk. Különös volt még egy kicsit bepillantani Sara Holland fejébe, hogy miként is képzelte el a regényben található helyzeteteket, karaktereket. A fenti dalt sorolta például ahhoz a részhez, amikor megismerjük Jules-t, aki várja, hogy kitörhessen reménytelen helyzetéből. A teljes playlistért kattints! 

Köszönöm a lehetőséget a Maxim Kiadónak!

A borítóra kattintva elérhető a könyv a kiadó oldaláról, kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Ősi, veszélyes történetek, melyekkel előcsalhatunk egy sárkányt

Egy elsuttogott félelem, amely halálos bosszúvá érik

Könyvajánló - Linda Castillo: Égető titkok

Egy zárkózott amish közösség,
egy öngyilkosság,
egy brutális gyilkosság
és egy súlyos titok,
amiről senki nem mer beszélni. 

A regény egy tragikus jelenettel indul: egy tizenhét éves amish lány úgy dönt, hogy véget vet az életének. Amíg a család az istentiszteletre tartott, kiment a pajtába, elkészítette a hurkot és felkötötte magát. Majd ugrunk előre hat hónapot, hogy egy újabb tragédiával találjuk szemben magunkat. A tizennyolc éves Daniel Gingerichet bezárták a pajtába és felgyújtották, így a srác szörnyű halált halt.

"Fuldokolva, káromkodva hátrált. Elviselhetetlen volt a hőség, a füsttől pedig levegőt sem kapott. Letépte magáról a pólóját, térdre rogyott, és az arca elé kötötte az anyagot. [...] A tűz fékevesztett, őrjöngő vadállatként berontott a helyiségbe, a földhöz szegezte a fiút, és izzó, fehér fogaival belemart. Füst marta az arcát, a nyakát, a mellkasát." 

Sajnos esélye sem volt, eltorlaszolták az ajtót. Kate Burkholder rendőrfőnök hamar rájött, hogy nem baleset volt. Egy nagy tiszteletben álló amish család, és egy meggyilkolt dolgos fiú, akit rengetegen kedveltek. Vajon ki és miért öl meg valakit ilyen brutális, kegyetlen módon?

Aztán jön egy harmadik szál a történetben, ahol megismerünk három fiatal lányt, akik épp a bolt kirakatát rendezik, amikor valaki egy disznófejet hajít keresztül a kirakat üvegén. Később az egyik lányt halálosan megfenyegetik, ha beszélni mer.

Három esemény, ahol látszólag csak egy közös pont van: minden érintett amish. Ahogy haladunk előre a történetben szépen apránként a szálak összeérnek. Alig van nyom, ráadásul az amish közösség nem arról híres, hogy könnyen megnyílik. Még úgy sem, hogy az ügyben nyomozó rendőrfőnök, Kate is amish volt egykor és a nyelvüket is beszéli.

Szinte mindenki azt állítja, hogy Danny köztiszteletnek örvendő fiatal volt. De miután Kate egyre több emberrel beszél, gyanús, hogy sokan többet tudnak, mint amit elárulnak. A történet előrehaladtával egyre több apróság jelzi egy súlyos titok létezését, de Kate kitart és tudja, hogy előbb-utóbb lesz majd olyan, aki hajlandó lesz megszólalni.

"- Többet tud, mint amennyit elárul - mondom, miközben bekötöm magam, és beindítom a motort.
 - Mintha senki sem szeretne beszélni Daniel Gingerichről - jegyzi meg Mona. - Vajon miért?
 - Előbb-utóbb ezek az apró kis titkok is napvilágot látnak. - Sebességbe teszem az autót, és ráfordulok az útra. - És amikor ez megtörténik, minden kiderül."

Miközben zajlik a nyomozás egyre jobban megismerjük Kate életét, és még szörnyű emlékei is felszínre kerülnek. Így nemcsak az üggyel kell boldogulnia, saját érzéseit is helyre kell raknia magában. Megismerjük a magánéletét, kollégáit, betekintést nyerünk a nyomozásba és az amish világ hétköznapjaiba is. A titkok is szép sorban felszínre kerülnek és kiderül, hogy nem is volt olyan kis kedves és ártatlan Danny, mint az elsőre látszott. De vajon mivel érdemli ki valaki, hogy ilyen embertelen módon kelljen meghalnia?

Első könyvem volt a szerzőtől, de gyanítom nem az utolsó. Nagyon jól ír, jól kelt feszültséges, látványos képekkel dolgozik Linda Castillo és a regény nem nélkülözi az izgalmas fordulatokat sem. Itt-ott már inkább hajaztak a leírások egy thrillerre, mint krimire, nekem nagyon tetszett. Ajánlom a kicsit brutálisabb, kegyetlenebb, rejtélyesebb krimiket kedvelőknek.

A kötetet a General Press Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

A kiadó honlapján kedvezményes áron megrendelhető a borítóképre kattintva!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebookon!